„Negyven egész esztendeje lészen, mikor az Ur Isten engemet honnyomból, az-az őseimnek örökségéből, ismerőimnek társaságából, atyafiságomnak nemzetségéből kegyelmesen kiszóllíta és egyházi állapotra választa.
Soha az-ólta, Édes nevelő Hazám, feledékenségben nem volt előttem emlékezeted, sőt kívántam és kerestem abban módot, hogy velem-való dajkálkodásidat hálá-adó szolgálattal valami részből megköszönnyem, és benned-lakozó atyámfiainak csekély értékem-szerént kedveskedgyem.”
A 452 éve, 1570-ben e napon született Pázmány Péter esztergomi érseknek, a római Anyaszentegyház majdani bíborosának ezen, 1626-ban írt sorai világosan mutatják, milyen fontos szerepet játszott a jezsuita főpap életében szülőföldje emléke, s az ott élő atyafisága sorsa. Éppen ezért érdemes körbejárni azt a kérdést, hogy mit tudunk a kora újkori Magyarország egyik legnagyobb formátumú személyének őseiről.
Pázmány 1570. október 4-én a közhiedelemmel ellentétben nem Váradon, hanem a szomszédságában lévő, mára elpusztult, egykor Ártánd közelében álló Panasz birtokon látta meg a napvilágot. Családja az ősi Hont-Pázmány nemzetségből származtatta magát.
Az esztergomi érsek 1616-ban így írt erről: „[…] mert noha most az sok hadak között megaprósodott az Pázmány nemzetség, de azt megbizonyíthatom, hogy szent István király idejétül fogva, jószágos ne-mes emberek voltak az eleim.” A családhoz köthető első oklevél 1319-ből ismert, amelyben I. Károly király Pázmány István királyi udvari apródnak adományozott három falut, mivel egy bajvívó tornán három fogát lándzsával kiütötték.
A Pázmányok Bihar vármegyében szereztek birtokokat, s házasságok révén a térség jeles családjaival is kapcsolatba kerültek. „Az anyám Massai nemzet volt, az nagyanyám Csáki Miklós leánya volt; Ártándi Kelemen, Czibak Imre közelvaló atyafiai voltak az atyámnak.” Az érsek e mondatából jól látható, hogy ősei milyen kiterjedt rokonsággal rendelkeztek Bihar vármegyében. Birtokaik és rokonságuk nagysága révén a 15. századtól a vármegye grémiumába is bekerültek, tagjaik közül nem egy vármegyei tisztségviselő is kikerült, sőt némely esetben az országos politikában is járatos felmenőket is találunk köztük.
A rokon famíliák közül kiemelkedett az Ártándi család. Ők Péter dédapja, Pázmány János és Ártándi Kata házassága révén léptek vérségi kapcsolatba a Pázmányokkal.
Az 1520-as évekre az Ártándi família országos léptékű családdá lépett elő, s a Pázmányok és az Ártándiak kapcsolatában az utóbbiak domináltak, s határozták meg a rokonság politikai mozgásának irányát. Ennek következtében az érsek nagyapja, a hasonló nevű Pázmány Péter a Mohács előtti években a Kalandos Társaság tagja is lett. E felállás azonban az Ártándi testvérek 1531-es kivégzésével megváltozott, az Ártándiak jövője a gyors kihalás, a Pázmányoké a felemelkedés lett.
A Pázmányok, Ártándiak és a később hatalmas karriert befutó Bethlenek együtt szolgáltak a későbbi Erdélyi Fejedelemség alapjait letevő Fráter György szervitoraként. Eme évtizedek alatt fontos tapasztalatokat szerzett a család. Az oszmánok által János királyhoz küldött Ludovico Gritti Pázmány Péter dédanyja, Ártándi Kata családját tette tönkre, majd a következő Pázmány-generáció az oszmánokkal való összejátszással vádolt, s ezért meggyilkolt Fráter György familiárisa lett, ott keresve biztonságot és az előrelépés lehetőségét. E tervükben újfent csalódniuk kellett.
Vajon mindebből mit őrzött meg Pázmány fiatalkorára az emlékezet? Mennyiben befolyásolták a család múltbéli tapasztalatai az ifjú jezsuita világképét? Lehetséges, hogy Ártándi Katalin fájdalmának emléke a bíboros korában is élő mementó maradt? Hallhatott rokonaitól, családtagjaitól a Pázmányok egykori urának, a törökkel való összejátszásért elveszejtett Fráter Györgynek a históriájáról?
A korabeli források egyértelműen azt mutatják, hogy igen, s talán nem tévedünk, ha megkockáztatjuk, hogy e két negatív példa a törökökkel való összefogást, együttműködést illetően Pázmány Péterre hatást gyakorolt, s megerősíthette benne a törökkel szembeni ellenérzését. Ehhez csatlakozhatott szülőfaluja, Panasz 1598-as oszmánok általi elpusztítása, amelyet valószínűleg szintén a törökök számlájára írt. Mindez pedig hatással lehetett későbbi erős törökellenes hozzáállása kialakulásában.
A legújabb genealógiai vizsgálatok másik fontos pillére Pázmány Péter és Bethlen Gábor viszonyának hátterét volt hivatott tovább árnyalni. Kettejük viszálya régi, sokat emlegetett története a magyar kora újkornak. A kutatók általában vallási, politikai különbségekkel igyekezték magyarázni kettejük ellentétét. Az utóbbi időben viszont kimutatták, hogy a későbbi érsek édesapja, Pázmány Miklós kisebb vármegyei ügyekben már 1579-ben szembekerült a későbbi erdélyi fejedelem apjával, Bethlen Farkassal.
Emellett láthattuk, hogy a Pázmányok és Bethlenek kapcsolata ennél korábbi fejezetekkel is bővíthető, ugyanis mindkét család egy időben vállalt szervitori szerepet Fráter György szolgálatában, valamint a genealógiai vizsgálatok rámutattak arra is, hogy Pázmány Péter anyai ágon rokoni kapcsolatban állt a Bethlen családdal. Azonban amíg Bethlent szülőföldjének élére helyezte, s erdélyi fejedelemmé tette a fátum, addig Pázmány messze került egykori pátriájától.
Ennek ellenére levelei és egyéb írásai arról árulkodnak, hogy lélekben soha sem távolodott el Bihartól, s egyházi, valamint politikai munkássága során is szemmel tartotta szülőföldje érdekeit. Érdekes azt is látni, hogy ennek kapcsán mennyire más megoldást látott Bihar, a Partium, Erdély, s az egész Magyar Királyság problémáira a két távoli rokon, s mennyire máshol keresték hazájuk védelmének zálogát.
A szerző Kanász Viktor, a Magyarságkutató Intézet munkatársa
Az eredeti írás ide kattintva érhető el.
Borítókép: Pázmány Péter (Forrás: kozterkep.hu)
