Már nem örökké fagyottak a sarkvidéki régiók – az olvadás átrendezi a természeti viszonyokat

Alaszka egykor kristálytiszta folyóvizeinek tucatjai manapság narancssárga színűek és egyes esetekben savasak. A táj úgy néz ki, mintha évtizedek óta bánya működne ott. A kutatók gyanítják, hogy ebben az esetben is a klímaváltozás áll a helyi ivóvizet is fenyegető jelenség hátterében.

520606042 Fotó: Anadolu Agency

Jégbe fagyott halálos vírusok

Komoly egészségügyi következményei is lehetnek a permafroszt felolvadásának – bizonyos organizmusok több ezer évig élhetnek jégbe fagyva. 

Egy 2016-ban felolvadt rénszarvastetemről utólag kiderült, hogy az elpusztult állat lépfenés volt. A tetemből kiszabaduló kórokozó több tucat embert betegített meg, egy gyermek életét vesztette.

A lépfene miatt több ezer rénszarvas is elpusztult az oroszországi Jamal-félszigeten. Alaszkában az 1918-as spanyolnátha vírusát találták meg épségben konzerválódott emberi tetemekben. Egy másik elemzés pedig azt derítette ki, hogy 40 ezer éves férgek is éltre keltek a kiolvadás után.

Vörös folyók, rozsdaszín környezet

Az alaszkai jelenség egyik magyarázata, hogy az olvadás vasban gazdag üledéket szabadít fel, és 

amikor ezek az üledékek folyóvízbe, vagy a szabad levegőre kerülnek, oxidálódnak, és rozsdás-narancssárga színűvé változtatják környezetüket.

A talajban lévő egyéb ásványi anyagok oxidációja szintén savasabbá teheti a vizet. A savasodásnak az érintett vízfolyások bonyolult táplálékhálózataira gyakorolt pontos hatása nem ismert. A halaktól a növényi közösségekig nem tudni, hogy ez a változás milyen következményekkel jár.

Az olvadás vasban gazdag üledéket szabadít fel, amelynek hatására rozsdás-narancssárga színűvé változik a környezet. Fotó: Unsplash

Az alaszkai folyók rozsdásodása bizonnyal hatással lesz az őslakos közösségekre is. Egyes rozsdás színű folyók, mint a Kobuk és a Wulik, ivóvízforrásként szolgálnak a helyiek számára. Az egyik fő aggodalom, hogy a vízminőség, ha tovább romlik, hogyan befolyásolhatja azokat az állatfajokat, amelyek fő táplálékforrásként szolgálnak a számukra. A Wulik folyó melletti négyszáz fős Kivalina falu – 120 kilométerre van az Északi-sarkkörtől – közösségének életében a folyó alapvető.

Folyamatosan aggódunk az ivóvíz minősége miatt

– mondta Millie Hawley, a törzs egyik vezetője a Wired.com-nak, hozzátéve, hogy barátai és szomszédai egész évben pisztrángot horgásznak a folyóban. A közösség azt tapasztalta, hogy a folyó az elmúlt években egyre zavarosabbá vált. Néhányan a közeli Vörös Kutya Bányát (Red Dog Mine) okolják, ahol cinket és ólmot bányásznak. De Millie Hawley szerint az is egyértelmű, hogy a körülöttük lévő, örökkön fagyottnak hitt világ olvad, a talaj növekvő eróziója miatt emelkedik az oldott ásványi anyagok és sók szintje a Wulikban.

– Biztos vagyok benne, hogy ez már korábban is megtörtént – mondta Roman Dial –, mert bizonyos értelemben ez természetes jelenség. Azonban az éghajlat felmelegedésének üteme nagyobb, mint bármi, amit a múltban feljegyeztek. Szóval lehetséges, hogy ilyesmi már megtörtént, de nagyon lassan történt.

Egyelőre a kutatók nem tudják biztosan, hogy a narancssárga színű patakok és folyók rendhagyó jelenségek-e, amelyek néhány, a megszokottnál melegebb évszakkal magyarázhatók, vagy egy folyamat látványos kezdete. Az idő és a tudomány kideríti, mi az igazság.

Borítókép: Illusztráció. Egy 2016-ban felolvadt rénszarvastetemről utólag kiderült, hogy az elpusztult állat lépfenés volt. A tetemből kiszabaduló kórokozó több tucat embert betegített meg, egy gyermek életét vesztette (Fotó: Getty Images)