Az elmúlt negyven évet az Északi-sarkvidék felderítésével töltő Roman Dial adatokat gyűjtött az éghajlatváltozás hatásairól Alaszka erdőségeiben. Az Alaska Pacific Egyetem biológia- és matematikaprofesszora 2020-ban, a Brooks-hegységben végzett terepmunka során észlelte először a vízminőség drasztikus változását. Akkor egy hónapot töltött hat végzős diákból álló csapattal, és a lényegében érintetlen területen nem találtak ivóvizet.
Számos vízfolyásnak nemcsak zavaros, hanem savas volt a vize
– mondta. Más patatok vize tiszta, de a nagyon furcsa íze miatt ihatatlan volt. A csapat a vízminőség változásának okát próbálja feltárni.
Úgy érzem magam, mintha végzős diák lennék egy olyan laborban, amelyről semmit sem tudok
– idézte a Wired.com Ramon Dialt.
Veszély a felolvadt földekben
A legtöbb rozsdásodó vízi út Alaszka legtávolabbi védett területein található. Az alaszkai kutató szerint az összes geológus, aki látta vízszennyezésről készült képeket, azt mondja: „ez olyan, mint a savas bányahulladék”. De nem bányahulladékról van szó – kutatók szerint a sziklák és patakpartok rozsdás bevonata a földfelszínről származik.
Az uralkodó hipotézis szerint az éghajlat felmelegedése egyebek mellett a permafroszt felolvadását okozza. Permafrosztnak azt a földet nevezik, amely legalább két évig folyamatosan fagyott állapotú.
A permafrosztban hatalmas mennyiségű szerves anyag található, ami felolvadáskor fel- és kiszabadulhat, például üvegházhatású gázok formájában.
Ez egyfajta ördögi kört eredményez: a globális felmelegedés felolvasztja a fagyott talajt, ami miatt olyan gázok szabadulnak fel, amelyek gyorsítják a globális felmelegedést – és így tovább.
Az északi féltekén több mint 23 millió négyzetkilométernyi permafroszt van, ami nagyjából annyi, mint az Egyesült Államok, Kanada és Kína területe együtt. Ez azonban folyamatosan csökken. Mivel a sarki melegedés kétszer gyorsabb, mint a mérsékeltebb övezetekben zajló, a kis hőmérséklet-változásokra is érzékeny fagyott talaj gyorsabban olvad, mint amire eredetileg számítottak a szakemberek – olvasható a Greenfo.hu-n.
Ha a Föld két Celsius-fokkal az iparosodás előtti szint fölé melegszik, akkor becslések szerint a permafroszt negyven százalékának mondhatunk búcsút.
Alaszkában, Grönlandon, Kanadában és Oroszországban a talajok kiolvadása miatt épületek süllyedtek el vagy omoltak össze. A 175 ezres oroszországi Norilszk épületeinek 60 százaléka sérült meg a permafroszt felengedése miatt, és ezek tizedét már elhagyták lakói. Mivel nem átmeneti károsodásról van szó, az újjáépítés is rendkívül nehézkes.
Jégbe fagyott halálos vírusok
Komoly egészségügyi következményei is lehetnek a permafroszt felolvadásának – bizonyos organizmusok több ezer évig élhetnek jégbe fagyva.
Egy 2016-ban felolvadt rénszarvastetemről utólag kiderült, hogy az elpusztult állat lépfenés volt. A tetemből kiszabaduló kórokozó több tucat embert betegített meg, egy gyermek életét vesztette.
A lépfene miatt több ezer rénszarvas is elpusztult az oroszországi Jamal-félszigeten. Alaszkában az 1918-as spanyolnátha vírusát találták meg épségben konzerválódott emberi tetemekben. Egy másik elemzés pedig azt derítette ki, hogy 40 ezer éves férgek is éltre keltek a kiolvadás után.
Vörös folyók, rozsdaszín környezet
Az alaszkai jelenség egyik magyarázata, hogy az olvadás vasban gazdag üledéket szabadít fel, és
amikor ezek az üledékek folyóvízbe, vagy a szabad levegőre kerülnek, oxidálódnak, és rozsdás-narancssárga színűvé változtatják környezetüket.
A talajban lévő egyéb ásványi anyagok oxidációja szintén savasabbá teheti a vizet. A savasodásnak az érintett vízfolyások bonyolult táplálékhálózataira gyakorolt pontos hatása nem ismert. A halaktól a növényi közösségekig nem tudni, hogy ez a változás milyen következményekkel jár.
Az alaszkai folyók rozsdásodása bizonnyal hatással lesz az őslakos közösségekre is. Egyes rozsdás színű folyók, mint a Kobuk és a Wulik, ivóvízforrásként szolgálnak a helyiek számára. Az egyik fő aggodalom, hogy a vízminőség, ha tovább romlik, hogyan befolyásolhatja azokat az állatfajokat, amelyek fő táplálékforrásként szolgálnak a számukra. A Wulik folyó melletti négyszáz fős Kivalina falu – 120 kilométerre van az Északi-sarkkörtől – közösségének életében a folyó alapvető.
Folyamatosan aggódunk az ivóvíz minősége miatt
– mondta Millie Hawley, a törzs egyik vezetője a Wired.com-nak, hozzátéve, hogy barátai és szomszédai egész évben pisztrángot horgásznak a folyóban. A közösség azt tapasztalta, hogy a folyó az elmúlt években egyre zavarosabbá vált. Néhányan a közeli Vörös Kutya Bányát (Red Dog Mine) okolják, ahol cinket és ólmot bányásznak. De Millie Hawley szerint az is egyértelmű, hogy a körülöttük lévő, örökkön fagyottnak hitt világ olvad, a talaj növekvő eróziója miatt emelkedik az oldott ásványi anyagok és sók szintje a Wulikban.
– Biztos vagyok benne, hogy ez már korábban is megtörtént – mondta Roman Dial –, mert bizonyos értelemben ez természetes jelenség. Azonban az éghajlat felmelegedésének üteme nagyobb, mint bármi, amit a múltban feljegyeztek. Szóval lehetséges, hogy ilyesmi már megtörtént, de nagyon lassan történt.
Egyelőre a kutatók nem tudják biztosan, hogy a narancssárga színű patakok és folyók rendhagyó jelenségek-e, amelyek néhány, a megszokottnál melegebb évszakkal magyarázhatók, vagy egy folyamat látványos kezdete. Az idő és a tudomány kideríti, mi az igazság.
