Az időszámításunk utáni II. századból származó Pantheon kör alakú betonépülete a világ legnagyobb és legrégebbi vasbeton kupolájával büszkélkedhet. A masszív római Colosseum, amely az időszámításunk szerinti I. századból származik, szintén nem épülhetett volna fel a beton nélkül. A rómaiak számára nélkülözhetetlen építőanyag volt az általuk kifejlesztett beton, amely figyelemre méltó tartósságáról és hosszú élettartamáról ismert, bár pontos összetétele sokáig titokban maradt. Egy új tanulmány feltárta a tartósság titkát, és a kutatók szerint megnyithatja az utat az ősi csoda modern felhasználása előtt.
Az építészetet forradalmasító római betont az időszámításunk előtti harmadik században találták fel. Az opus caementiciumnak is nevezett római beton három fő összetevője a mész, a vulkáni hamu és a víz.
Ezek segítségével a rómaiak templomokat, nyilvános fürdőket és hidakat emeltek, vízvezetékeket építettek. Mivel a római beton a víz alatt is megkeményedett, létfontosságú volt a kikötők és hullámtörők építésénél. Ezen építmények közül sok két évezreden át fennmaradt, míg a modern beton néha évek vagy évtizedek alatt összeomlik, elporlad. Kiderült, hogy az opus caementicium kivételes ellenálló képességét az összetételének és az elkészítési módszerének köszönheti, mivel a keverés technikája is hozzájárult a megfelelő struktúra kialakításához.
A kutatók a Rómától délre található, Privernum város római kori falából vettek mintát, és ennek elemzésével jöttek rá, milyen célt szolgálnak azok a milliméternyi göbök, amelyek az anyagban gyakran megjelentek. A csomók mészből állnak, amelyek azért maradtak meg, mert az egyik összetevőnek, a mésznek nem volt elég ideje teljesen feloldódni. Jobb is, hogy nem oldódott fel, mert ezek a csomók erősítik a betont. A repedések ugyanis leginkább a mészdarabok mentén alakultak ki.
Az új eredmények azt mutatják, hogy az ókori római beton öngyógyulásának és hihetetlen élettartamának alapja az lehet, hogy a rómaiak miként használták a meszet, a keverék kulcsfontosságú összetevőjét a vulkáni hamu mellett
– idézte a Reuters.com Admir Masicot, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) építő- és környezetmérnök-professzorát, a Science Advances folyóiratban megjelent kutatás vezetőjét.
A szakértők régóta úgy vélték, hogy a római beton tartóssága egy másik fontos összetevőből fakad: a nápolyi öbölben fekvő Pozzuoli területéről származó vulkáni hamuból. Ez a tanulmány azonban kiderítette, hogy amikor a beton megreped, víz vagy nedvesség lép be, és a repedés kiszélesedik, a mészrétegek feloldódnak, kalciumionokat szolgáltatnak, amelyek átkristályosítják és helyreállítják a repedéseket. Admir Masic szerint a kalciumionok reagálhatnak a vulkáni összetevőkkel, ami tovább erősíti a szerkezetet. Ez az öngyógyítás lényege és a több ezer éves tartósság magyarázata.
– A rómaiak nagyszerű mérnökök voltak. Az a tény, hogy ma is körbejárhatjuk sok építményüket, ezt bizonyítja. Menjen el a Pantheonhoz, és nézze meg az emberek sorát, akik arra várnak, hogy megcsodálhassák kupolát – mondta Linda Seymour, a tanulmány vezető szerzője, az MIT doktorandusza.
Borítókép: A római Colosseum (Fotó: Europress/AFP)
