A Gömböcöt két magyar építészmérnök, Domokos Gábor és Várkonyi Péter találta fel. Több mint tízévnyi kutatás után találtak rá a Gömböc formájára, ezzel bizonyítva Vlagyimir Igorevics Arnold orosz matematikus 1995-ös sejtését, amely szerint létezik olyan homogén, konvex test, amelynek négynél kevesebb egyensúlyi pontja van.
Franciaországban 2011-ben állították ki az első Gömböcöt. A szenzációs magyar találmány a párizsi Henri Poincaré Intézet tárlatának kitüntetett helyén látható. Az intézet gyűjteményében mintegy száz kiállított matematikai modell látható, ám magyar találmány korábban nem volt köztük.
A Pompidou Központba az eddig gyártott legnagyobb monolitikus, azaz egy darabból készült Gömböc modell került.
Anyaga az Egyesült Államokból származó víztiszta plexi. A 30 centiméter magas, 26,7 centiméter széles, 33,3 centiméter hosszú műtárgy tömege 25,5 kilogramm.
A 2006-os magyar találmány egy körbejárható, alulról megvilágított vitrinben, állandó kiállítási tárgyként kapott helyet a világ egyik legjelentősebb kortárs művészeti gyűjteményének helyet adó intézményben, az egyik legnagyobb francia közkönyvtár közepén. A Műegyetem honlapján olvasható, hogy az Gömböc 500-as sorszáma a nemzetközi könyvtári katalógus osztályozására utal, ahol ez a szám a matematikát és a természettudományokat jelöli.
A Gömböc inspirálta többek között az amerikai Massachusetts Institute of Technology kutatóit a szájon át bevehető mRNS-vakcina megalkotásában. Hasonló módon a Műegyetem kutatóinak eredményei kulcsszerepet játszottak a cukorbetegeknek készített modern inzulinadagoló kifejlesztésében is.
