A nagyobb agy fenntartása több energiát igényel

A farkastól genetikailag távolabb álló, modern kutyafajták relatív agymérete nagyobb, mint az ősi, több ezer éves fajtáké. Az agyméret növekedése hazai kutatók eredményei alapján feltehetően a városiasodó, komplexebb társas környezet hatása.

A különböző kutyafajták agyméretével kapcsolatos első átfogó kutatás részeként a magyar kutatók 865 egyedről, 159 kutyafajtáról gyűjtöttek adatot. A farkasokat 48 példány képviselte. Eredményeik szerint a farkasok 31 kilogrammos átlagos testsúlyához 131 köbcentiméteres agytérfogat társul. A hasonló súlycsoportba tartozó kutyák esetében az agytérfogat ennek csak körülbelül háromnegyede, vagyis hozzávetőlegesen száz köbcentiméter. Ez megerősíti, hogy a háziasítás a kutyák esetében is az agyméret csökkenésével járt. Az viszont meglepte a kutatókat, hogy minél távolabb esik egy kutyafajta a farkastól genetikailag, annál nagyobb a relatív agymérete.

A várakozásokkal ellentétben viszont a fajták eredeti szerepe, az átlagos alomméret és a várható élettartam független az agy méretétől.

– A kutyák háziasítása körülbelül huszonötezer éve kezdődött, de tízezer évig a kutyák és a farkasok küllemre nem különböztek. Sok ősi fajta – például a szánhúzó kutyák – ma is hasonlít a farkasokra. A letelepedés, a földművelés, pásztorkodás elterjedése és a vagyon felhalmozása viszont különböző feladatokat kínált a kutyáknak, szükség lett őr-, terelő-, vadászkutyákra, sőt ölebekre is. A ma ismert, küllemben nagyon karakteres fajták jelentős része azonban csak az ipari forradalom óta, főként az utóbbi két évszázadban alakult ki, amióta a kutyatenyésztés egyfajta hobbivá vált – mondja Kubinyi Enikő.

Az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest. Ezt nem tudták a fajták feladataival vagy élettörténeti jellemzőkkel megmagyarázni, ezért csak találgatnak az okokról. Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, ami minden modern fajtát érint.

Ezt alátámasztják azok a kutatások is, amelyek szerint az önállóságukról híres ősi fajták kevésbé követik az emberi mutatást és kevesebbet ugatnak, tehát a vizuális és akusztikus kommunikációjuk is eltér a modern fajtákétól.

– Mivel az ősi fajtákat is ugyanúgy tudatosan tenyésztik az utóbbi kétszáz évben, mint a modern fajtákat, ezért nem mondhatjuk, hogy utóbbiaknak a tenyésztés miatt lett nagyobb az agyuk. Az valószínűbb, hogy a modern fajtákat más szempontok alapján alakították ki, mint ahogy az ősiek kialakultak, mert más körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. Az ősi fajtákra jellemző az „önállóság”, ami eufemisztikus kifejezés arra, hogy ezek a kutyák nehezen irányíthatók, szívesen mennek a saját fejük után – tájékoztatott Kubinyi Enikő.

Ez több ezer évvel ezelőtt nem volt probléma, volt elég hely, zsákmány, a kutyák szabadabban kószálhattak, vadászhattak maguknak. A modern fajták viszont az ipari forradalom után alakultak ki, amikor megindult az urbanizálódás, nagy lett a népsűrűség, a kutyák már nem mozoghatnak szabadon és sokféle együttélési szabálynak kell megfelelniük. A modern fajtákkal általában egyszerűbb együtt élni, mint az ősiekkel, mert szófogadóbbak.

Borítókép: Belga juhászkutya és farkaskölyök. Eltérő a koponyaméretük. (Fotó: ELTE/Járdány Bence)