A nagyobb agy fenntartása több energiát igényel

A farkastól genetikailag távolabb álló, modern kutyafajták relatív agymérete nagyobb, mint az ősi, több ezer éves fajtáké. Az agyméret növekedése hazai kutatók eredményei alapján feltehetően a városiasodó, komplexebb társas környezet hatása.

A ma ismert négyszáz kutyafajta viszonylag rövid idő alatt alakult ki és nagy változatosságot mutat. A kutyafajták összehasonlítása segíthet megválaszolni például azt a kérdést, hogy vajon összefüggésben van-e az agyméret azzal a feladattal, amire a fajtát kitenyésztették? Van-e különbség pél­dául az ölebek és a vadászkutyák között? Amit biztosan tudunk, hogy a gondolkodás, a kognitív folyamatok sok energiát igényelnek, a nagyobb agy fenntartása költséges. Ebből következhet az, hogy akkor lesz nagyobb az agy, ha az valamilyen nyereséggel jár?

– Az evolúció során a genetikai változások, mutációk véletlenül jelennek meg. Ha káros a hatásuk, eltűnnek, ha semleges, megmaradnak, ha pozitív, elterjednek a populációban. Kutyák esetén a nagyobb agyat okozó genetikai változások bizonyára előnyösek voltak a modernebb fajtákban, bár arról csak találgatunk, hogy miért – válaszolta Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszék főmunkatársa, az Evolution szaklapban publikált tanulmány egyik szerzője.

„A háziasított állatok agya akár húsz százalékkal kisebb lehet, mint a vad őseiké. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a domesztikált fajok élete egyszerűbb a vadon élő ősökéhez képest. A gazdák által nyújtott biztonságos környezetben nem kell ragadozók támadásaitól tartani és vadászni az élelemért, így nincs szükség az energetikailag költséges, nagyméretű agy fenntartására és a felszabaduló energia másra fordítható, például több utód létrehozására, ami a háziállatoknál fontos szempont. De a különböző kutyafajták eltérő komplexitású társas környezetben élnek, illetve összetett feladatokat látnak el, amelyhez feltehetően nagy agyi kapacitásra van szükség. Ezért arra gondoltunk, hogy az agyra ható szelekciós nyomás a fajon belül változhat, és különbséget találunk majd a kutyafajták agymérete között az alapján, hogy milyen feladatot látnak el vagy mennyire távolodtak el genetikailag a farkastól” – olvasható az ELTE közleményében a cikk másik szerzőjének, Garamszegi László Zsoltnak, az Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusának véleménye, aki régóta kutatja az agyméret evolúcióját.

A különböző kutyafajták agyméretével kapcsolatos első átfogó kutatás részeként a magyar kutatók 865 egyedről, 159 kutyafajtáról gyűjtöttek adatot. A farkasokat 48 példány képviselte. Eredményeik szerint a farkasok 31 kilogrammos átlagos testsúlyához 131 köbcentiméteres agytérfogat társul. A hasonló súlycsoportba tartozó kutyák esetében az agytérfogat ennek csak körülbelül háromnegyede, vagyis hozzávetőlegesen száz köbcentiméter. Ez megerősíti, hogy a háziasítás a kutyák esetében is az agyméret csökkenésével járt. Az viszont meglepte a kutatókat, hogy minél távolabb esik egy kutyafajta a farkastól genetikailag, annál nagyobb a relatív agymérete.

A várakozásokkal ellentétben viszont a fajták eredeti szerepe, az átlagos alomméret és a várható élettartam független az agy méretétől.

– A kutyák háziasítása körülbelül huszonötezer éve kezdődött, de tízezer évig a kutyák és a farkasok küllemre nem különböztek. Sok ősi fajta – például a szánhúzó kutyák – ma is hasonlít a farkasokra. A letelepedés, a földművelés, pásztorkodás elterjedése és a vagyon felhalmozása viszont különböző feladatokat kínált a kutyáknak, szükség lett őr-, terelő-, vadászkutyákra, sőt ölebekre is. A ma ismert, küllemben nagyon karakteres fajták jelentős része azonban csak az ipari forradalom óta, főként az utóbbi két évszázadban alakult ki, amióta a kutyatenyésztés egyfajta hobbivá vált – mondja Kubinyi Enikő.

Az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest. Ezt nem tudták a fajták feladataival vagy élettörténeti jellemzőkkel megmagyarázni, ezért csak találgatnak az okokról. Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, ami minden modern fajtát érint.

Ezt alátámasztják azok a kutatások is, amelyek szerint az önállóságukról híres ősi fajták kevésbé követik az emberi mutatást és kevesebbet ugatnak, tehát a vizuális és akusztikus kommunikációjuk is eltér a modern fajtákétól.

– Mivel az ősi fajtákat is ugyanúgy tudatosan tenyésztik az utóbbi kétszáz évben, mint a modern fajtákat, ezért nem mondhatjuk, hogy utóbbiaknak a tenyésztés miatt lett nagyobb az agyuk. Az valószínűbb, hogy a modern fajtákat más szempontok alapján alakították ki, mint ahogy az ősiek kialakultak, mert más körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. Az ősi fajtákra jellemző az „önállóság”, ami eufemisztikus kifejezés arra, hogy ezek a kutyák nehezen irányíthatók, szívesen mennek a saját fejük után – tájékoztatott Kubinyi Enikő.

Ez több ezer évvel ezelőtt nem volt probléma, volt elég hely, zsákmány, a kutyák szabadabban kószálhattak, vadászhattak maguknak. A modern fajták viszont az ipari forradalom után alakultak ki, amikor megindult az urbanizálódás, nagy lett a népsűrűség, a kutyák már nem mozoghatnak szabadon és sokféle együttélési szabálynak kell megfelelniük. A modern fajtákkal általában egyszerűbb együtt élni, mint az ősiekkel, mert szófogadóbbak.

Borítókép: Belga juhászkutya és farkaskölyök. Eltérő a koponyaméretük. (Fotó: ELTE/Járdány Bence)