Bármilyen undorító, a széklettraszplantációval gyógyítani lehet

A széklet nem mérgező hulladék, éppen ellenkezőleg, bizonyos körülmények között az emberi egészség záloga. A széklettranszplantációt (FMT) akkor alkalmazzák, ha a bélrendszerrel valamilyen súlyos probléma történt. A fekáliát tartalmazó turmixot a vastagbélen – olykor az orron át egy csövön – keresztül juttatják a megfelelő helyre.

2136154711 Fotó: Shutterstck

Az FMT elkészítése nem egyszerű – megfelelő székletdonorokat kell találni, ami nehezebb, mint gondolnánk. A szervadományozáshoz hasonlóan a donorokat gondosan meg kell szűrni, hogy megbizonyosodjanak arról, nem hordoznak fertőző betegségeket vagy parazitákat. A potenciális székletdonorok szigorú szűrőkérdőíven, orvosi interjún és vizsgálaton esnek át, majd vér- és székletvizsgálaton vesznek részt.

A frissen begyűjtött és ellenőrzött mintákat rövid időn belül steril sóoldattal hígítják, leszűrik, majd steril üvegbe öntik. Miután a székletkoktélt összekeverték, azt a vastagbélbe juttatják, ahol a folyadék a bél belső falát finoman bevonja a mikrobákkal.

Ha azt hisszük, hogy ez az eljárás a közelmúlt találmánya, jókorát tévedünk. A székletátültetés orvosi gyakorlata ősi, Kínában a negyedik században „sárga levesként” itták a fertőző hasmenés kezelésére. A Jin-dinasztia idején, 1700 évvel ezelőtt írott kínai orvosságoskönyv említi a sárga levest, a hígított székletet, amit ételmérgezés, valamint hasmenés ellen alkalmaztak.

1958-ban egy innovatív amerikai sebész, Ben Eiseman székletbeöntéseket adott súlyos és visszatérő fertőzésekkel küzdő pácienseinek Denverben. Rendkívül hatékony volt, de mint számos fontos orvosi felfedezést, ezt a beavatkozást is nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Több mint fél évszázaddal később Josbert Keller holland gasztroenterológus és csapata az Amszterdami Medical Centerben ért el ezen a területen izgalmas eredményeket.

Az mára világossá vált, hogy egyes donoroktól származó minták sokkal hatékonyabbak, mint másokéi. Ezeket „szuperdonoroknak” nevezik, és úgy tűnik, hogy ürülékük valamiféle mágikus összetevőt tartalmaz, amely különösen hatásossá teszi azokat. De a szakemberek nem értik, miért történik ez, és hogy kié lesz a leghatékonyabb. Éppen ezért az FMT hatását világszerte több száz kísérletben vizsgálják.

A vizsgálati körbe tartoznak egyes gyulladásos bélbetegségek, az irritábilisbél-szindróma, az elhízás, az akut alultápláltság, a cukorbetegség, az ízületi gyulladás és a bőrrák. Egyes autoimmun-betegségeket, az Alzheimer-kórt, a bipoláris zavarokat, de még a hajhullást, a depressziót és a neurodegeneratív betegségeket, illetve a visszatérő húgyúti fertőzések kapcsolatát is keresik a mikrobiommal. E tanulmányok némelyike rendkívül biztató, például az FMT ígéretes kezelésnek tűnik az irritábilisbél-szindróma kezelésére.

A Clostridium difficile-től eltérően, ahol egy meghatározott kórokozó okozta a drámai és akut változást, az FMT hatása kevésbé egyértelmű azoknál a krónikus betegségeknél, ahol még nem bizonyították, hogy baktériumok okozzák azt.

Ennek eredményeként az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a visszatérő Clostridium difficile az egyetlen klinikai állapot, amelyre engedélyezték az FMT használatát. Ez egyértelmű beismerése annak, hogy nem értjük eléggé a módszer működését, vagy annak hosszú távú kockázatait ahhoz, hogy szélesebb körben használhassák azt a klinikai gyakorlatban.

Az óvatosságot magyarázza, hogy csak a bélben lévő baktériumok tömege közel 1,5 kilogramm, számuk megegyezik az emberi testet alkotó sejtek teljes számával – és milliónyi különböző molekuláris nyelvet beszélnek. Még a biológia, a metagenomika és a bioinformatika (számítógépes biológia) lenyűgöző fejlődése ellenére sem tudjuk pontosan megszámolni és megnevezni a bennünk élő mikroorganizmusokat.

A módszer elterjedésének legfőbb gátja, hogy az orvos és a beteg is egyformán undorodik a módszertől. Ezért intenzív kutatások folynak a mesterséges széklet kifejlesztése érdekében. A remények szerint ez tartalmazná a természetes ürülék minden hasznos összetevőjét, viszont nem lenne szaga és a színe sem hasonlítana a széklethez.

Borítókép: A széklettranszplantációtól sokan undorodnak (Fotó: Shutterstock)