Qian Yuan az Arizona State University végzős hallgatója volt, amikor a planetáris geokémia órán professzora a következő kérdést tette fel: „Hol van most a Földbe ütköző Theia?” A felvetés felkeltette a diák érdeklődését. Azt tudta, hogy a Theia egy részéből a Hold lett, de ha a Theia akkora volt, mint a Mars, mi történt a tömegének körülbelül kilencven százalékával? Jelentős hányada minden bizonnyal megolvadt és belekeveredett a Föld ásványaiba. De talán a bolygókezdemény néhány darabja érintetlenül megmaradt. Qian Yuan azon töprengett, vajon a Föld mélyén, a mag és a köpeny határán felfedezett két titokzatos szerkezet a Theia része lehet-e.
Először fél évszázaddal ezelőtt észlelték a két különös objektumot. Különösek, mert a szeizmikus hullámok – a földrengések által keltett rázkódások – lelassulnak, amikor áthaladnak rajtuk. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ottani kőzet sűrűbb, mint a köpeny többi része. Az objektumokról puszta létezésükön túl nincs több ismeretünk, hiszen lehetetlen olyan mélyre fúrni a bolygóba, hogy onnan mintát vegyünk. A Nyugat-Afrika alatti objektum J. Tuzo Wilson kanadai geofizikus, a lemeztektonika elméletének úttörője után a Tuzo nevet kapta. A mélyen a Csendes-óceán alatt található másikat Jasonnak hívják az amerikai geofizikus, W. Jason Morgan után, aki szerint a bolygó forró pontjai a köpenyből felszálló anyagcsomókból származnak.
Egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Tuzo és a Jason az ősföld maradványa lehet, mások úgy gondolták, hogy óceáni kéregdarabok lehetnek, amelyek a köpenybe süllyedtek. Qian Yuan szerint a Tuzo és a Jason térfogata nagyjából a Holdéhoz hasonlítható, ami felveti a kérdést: vajon a Theia két elveszett darabja-e a két objektum? A Nature folyóiratban megjelent tanulmányban társaival arról írt, hogy a Theia két része túlélhette a becsapódást: a földköpeny és a mag határán, csaknem háromezer kilométerrel a felszín alatt pihentek meg.
