Az amerikai űrkutatási hivatal szondáját 2018-ban azzal a céllal indították el a Parkert, hogy miközben egyre közelebb halad el a Nap mellett, alapvető információkkal szolgál csillagunkról. Az űrszonda hihetetlen sebességét – olyan gyorsan mozog, hogy fél perc alatt érne Londonból New Yorkba – a Nap hatalmas gravitációs vonzása adja.
A Parker napszonda fokozatosan zsugorodó pályán kering a Nap körül, egyre közelebb kerülve annak felszínéhez. A szonda az elmúlt években a Nap légkörébe, vagyis a koronába is belemerült – 8,5 millió kilométerre közelítve meg csillagunk látható felszínét, a fotoszférát. Idén decemberben 6,1 millió kilométerre halad el a felszíntől. „Majdnem egy csillagra szállunk” – mondta a Bbc.com-nak Nour Raouafi, a projekt kutatója, aki szerint ez óriási eredmény lesz az egész emberiség számára. Egyenértékű az 1969-es holdraszállással.
A kihívás, amellyel a napszondának szembe kell néznie az út során, óriási. A szonda pályájának a csillaghoz legközelebb eső pontján a hőmérséklet valószínűleg eléri az 1400 Celsius-fokot. A Parkert vastag hőpajzs védia megsüléstől. A kutatók reményei szerint az izzasztó út jutalma néhány kulcsfontosságú folyamat megértése lesz.
Ezek közül az egyik legfontosabb a Nap külső légkörének, a korona működésének magyarázata lehet. Ugyancsak izgalmas kérdés, hogy a töltött részecskék – elektronok, protonok és nehézionok – miként gyorsulnak fel 400 kilométer/másodperc sebességre. Az asztrofizikusok még nem tudnak egyértelmű magyarázatot adni erre. Emellett kritikus fontosságú információkat szerezhetnek arról, hogy miként lehetne előre jelezni az „űridőjárást”. A napkitörések ugyanis ronthatják a földi kommunikációt, illetve akár az elektromos hálózatok is megbénulhatnak. A sugárzás egészségügyi kockázatot is jelent az űrhajósokra nézve. „Ez a kérdés új dimenziót kap, különösen most, amikor azon gondolkodunk, hogy nőket és férfiakat küldjünk vissza a Holdra, sőt állandóan lakott bázist hozzunk létre a Hold felszínén” – mondta a brit portálnak Nour Raouafi.
A NASA tudományos vezetője, Nicky Fox szerint a december 24-i repülés során a napszonda sokkal hosszabb ideig tartózkodik a napkoronában, mint bármely korábbi útja során. Egyértelműen az idei év lesz a Parker küldetésének csúcsa – december 24-e után már nem kerül közelebb a Naphoz.
Borítókép: A Parkert vastag hőpajzs védi a megsüléstől. (Forrás: ESA)
