Történelmi időket élünk, 2024 végéig Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. De mit mutatnak fel a boldogult békeidők régi képeslapjai nekünk, uniós polgároknak abból a korból, amikor még távol volt az államszövetség, mely mára mély árkokkal szabdalt?
Nehéz, önvédelmi jellegű évek sorakoznak mögöttünk, hiszen a nyugati államok és az Európai Unió vezetőinek hiperprogresszivitása mintha lélegeztetőgépre akarná kapcsolni az őshonos, államalkotó, makacs önazonosságú nemzeteket. Pedig egyértelmű: ha nincs identitás, elvész a nemzeti összefogás lehetősége is, ami beláthatatlan gazdasági és (in)kulturális folyamatokat indíthat el az öreg kontinensen – olvasható Balázs D. Attila cikkében.
Komoly változásra van tehát szükség, amelynek mi lehetünk most a motorja, elindítója.
Átalakított városarculatok
Épp ezért tekintsünk vissza a nem is olyan távoli békeidőkbe barátaink, a kordokumentum jellegű régi képeslapok segítségével. Nézzük meg, milyen volt akkoriban az az Európa, ahol szemmel látható rend és biztonságérzet uralkodott. E hol színes, hol fekete-fehér képeken olyasfajta harmóniával találkozhatunk, amely ma már csak néhány európai régióban tapasztalható meg, hiszen
a terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat. S ez már a városok arculatán is meglátszik.
Európa katedrálisa
Tekintsünk le legelőször a századforduló Párizsára „Európa katedrálisa”, a Notre-Dame tetejéről. Arról a római katolikus székesegyházról, amely az európai lelket lenyűgözi szépségével, monumentalitásával, időtlenségével, valamint történelmi értékével. Aki elsétált már mellette vagy átélt misét a falai között – ahol Krisztus töviskoronáját is őrzik –, az szakrális energiáit is megtapasztalhatta óhatatlanul.
Ezek az energiák vonzhatták a korabeli fotográfusokat is tornyai tetejére, hogy megannyi érdekes felvételt készíthessenek a gótikus csoda számos részletéről, és hogy az így elkészült képes levelezőlapok tovább hirdessék az utókornak Párizs nagyszerűségét, a francia főváros keresztény gyökerét, no meg azt, hogy az épület kimondva-kimondatlanul maga a francia nemzeti összetartozás jelképe.
A teljes írást a Magyar Összetartozás Intézetének honlapján olvashatják el.
Borítókép: Illusztráció
