Utazás Mesetanácsköztársaságba

Úgy tűnik, valóban nem lehet elég korán elkezdeni a gyermekek agymosását.

Budapest, 2014. január 17. A tavalyi díjazott Bódis Kriszta író, filmrendezõ a Wallenberg-díjak átadásán a budapesti Holokauszt Emlékközpont Wallenberg-termében 2014. január 17-én. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek”– mondta Bódis Kriszta, író, pszichológus, nemzetközi gender-szaktekintély.

Igazat kell adnom neki, hisz valóban, egészen korán kell kezdeni a gyermekek agymosását. Ezt finoman, cizelláltan elfogadásnak nevezik az LMBTQ aktivisták és egyéb csatolt szélsőliberális segédcsapataik. Bizonyára hallottak arról, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában megjelent a Meseország mindenkinek című mesekönyv, mellyel az említett érzékenyítés műveletet kívánják végrehajtani: többek között LMBTQ meseszereplőkkel meg hasonlókkal.

De még mielőtt ezen felháborodnánk, jelezném, hogy több baj van ezzel a Meseország mindenkié című kötettel. Először is, miért Meseország és miért nem a pontosabb Meseköztársaság vagy Mesetanácsköztársaság a címe? Az ország ósdi szó, ráadásul az úr, uraság egyik alakváltozata, tehát az imperialista, klerikális, reakciós hagyományból sarjadt, melynek inherens része az elnyomó férfiuralom képzete.

Ne higgyék, hogy csak tréfából mondom. Más, súlyosabb gondok is akadnak a kiadvánnyal. Például miért királykisasszony van benne, meg királyfi, és egyáltalán királyságok? Akkor lenne igazán haladó ez a mesekönyv, hogyha királyfik helyett köztársasági elnökhelyettesek és köztársasági elnökasszonyok lennének benne. Ráadásul micsoda elavult, idejétmúlt sztereotípiákkal próbálják kilúgózni a gyerekek agyát! A 21-ik században hogyan értelmezzük azt, hogy egy királyfi elmegy kiszabadítani a királylányt (még akkor is, ha a végén kiderül, hogy a királyfi homoszexuális, a hölgy úgyszintén)? Ezzel netalán azt akarják sugallni, hogy egy nő nem képes segíteni önmagán, hogy férfiakra szorul, és egyedül nem tud kikászálódni a nehéz helyzetekből? Egy férfinak kell kiszabadítania? Ajaj, úgy látszik, hogy sokan nem voltak elég figyelmesek az érzékenyítő kurzusokon, hisz ez eléggé ciszheteró narratíva, látszik, hogy a szerzőgárda, bár vért izzadva próbálta, mégsem tudott elszakadni a fehér, keresztény, heteroszexuális alteritás világától, a damsel in distress archetipikus mintája rabjai maradtak.

Azt is mondta az egyik neves gyermekjogi szakértő, hogy ennek a mesekönyvnek „minden gyerekszobában ott van a helye”. De hála Istennek még nem tartunk ott, hogy neves gyermekjogi szakértők utasítgassák a magyar szülőket arra, hogy mit tartanak a gyerekszobában.

Különben úgy érzem, hogy kardinális témák maradtak ki a kötetből, ezért engedtessék meg, hogy javasoljak párat, amit sürgősen pótolni kellene:

Kezdjük egy szomorú mesével: A ciszheteró herceg legyőzi a hétnemű sárkányt (ez a férfiuralom meséje); majd egy vészjóslóval lehetne folytatni: A kis Gömbös – a kis gömböc mintájára – felfalja a világ diverzitását (ez pedig egy tanmese a szélsőjobboldal térnyeréséről); a modern párkapcsolatokról is fel kell világosítani a gyerekeket, erre való a Nemfehérke és a hét különböző nemű/bőrszínű kistermetű egyén meséje (ez egy fabula a nem hagyományos plurális párkapcsolatokról); a szabad nemi identitásválasztásról szólhatna az Úrhölgyválasz, melyben a király (haladóan köztársasági elnök) annak a kérőnek ajánlja eladósorban lévő gyermeke kezét, fél-köztársasági elnöki hivatalát és fél díszsírhelyét, aki kitalálja a nemét, mivel hetvennél több válasz lehetséges, nem lesz egyszerű feladat (ez egy megható mese a patriarchális viszonyok meghaladásáról); a Janka és Julióban a body shamingról (testszégyenítés) tanulhatnak a gyerkőcök, hisz a Boszorka nevű cukoripari ügynök rabul ejti Jankát és Juliot, süteménnyel tömi, hízlalja és utána kikacagja őket; de szóba jöhet még Lilahajúcska és az eunuch (Piroska és a farkas liberalizált változata), vagy Feketelófia (a BlackLivesMatter Mozgalom iránti szolidaritásból), illetve az Újrahasznosított fémhulladék-ember története (a Vasember zöldebb változata).

Tehát bőven van mit pótolni. Kérem legyenek érzékenyebbek, ezek ugyanis vérkomoly dolgok.

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma