Győztünk! Mi is!

Jól van, legyen hát mindenki győztes, hadd örüljenek!

Jól van, legyen hát mindenki győztes! Legfeljebb a legfanatikusabbak, Vásárhelyi Mária meg a Szél–Hadházy duó zsörtölődik kicsit. Az egyesült ellenzék, amely igen nagy barátja a jogállamisági mechanizmusnak, és emellett rendkívül biztos a 2022-es győzelmében is, hadd örüljön annak már előre, hogy ez esetben majd uniós jogállami ellenőrök szigorú tekintetétől kísérve próbál meg feles többséggel kétharmados döntéseket hozni! Fleck Zoltán jogtudós doktrínája jegyében, amely szerint győzelmük esetén (ez azért, ugye, feltételes állítás…) az ellenzéknek „jogállamiságon túli eszközöket” is be kell majd vetnie.

Azért kell ilyeneket mindenáron bevetniük, mert a fékeknek és ellensúlyoknak is annyira nagy barátai ők, hogy azonmód kipenderítenének minden tőlük független vezetőt minden független intézmény éléről, hogy azután igazából független, egy fészekaljból való kitűnő személyiségekkel – mint például Surányi vagy Simor volt jegybankelnökök, Inotai András meg Csillag István – teremtsék meg önnön fékjeiket és ellensúlyaikat. Akkor aztán helyrebillenne végre a világ rendje, mindenütt csak nagyonfüggetlen, nagyonszakmai, nagyoneurópai közszereplők szolgálnák a nagyoneurópai szép új világ létrejöttét.

Ha már ez a helyzet, annyit azért tisztelettel hadd kérjünk, hogy minden, most a brüsszeli győzelem fölött örvendező ellenzéki európai parlamenti képviselő legyen szíves odafáradni saját frakciótársaihoz. Dobrev Klára meg Ujhelyi István mindjárt David Sassoli szocialista EP-elnökhöz, hogy ezt a szép össznépi egyetértést meg ne zavarják már, ne spekuláljanak sokáig, hanem nyomják rá a pecsétet az állam- és kormányfők egyhangú határozatára. És közben merengjenek el azon, hogy mikor lesznek képesek a nemzeti szuverenitás – általuk oly gyanakodva szemlélt – letéteményeseihez hasonlóan ilyen szép egyetértésre jutni, mindenki jogos érdekét megfontolni és számításba venni.

Még az örökké helyezkedő, a baloldali és liberális széljáráshoz könnyen igazodó Manfred Weber néppárti frakcióvezető is a jogállamisági kérdések depolitizálását, a pártpolitikai vitákból való kivonását nevezte meg fő céljának. Hát ez az Európa Tanácsban most kivételesen sikerült. A jogállami vitákban helyreállni látszik a jog uralma, annak rendje és módja szerint a luxemburgi bíróságé lesz a döntő szó, nem pedig az Európai Parlament politikai többségéé, amely máskülönben a mi életünket és vérünket is odaadná a kisebbségi jogok és érdekek védelméért.

Európa, mármint a nemzetek Európája, most jelesre vizsgázott: bőkezűek és fukarok, kicsik és nagyok, adósok és hitelezők, keletiek, nyugatiak, északiak és déliek nekifeküdtek a munkának, komolyan vették, amivel a választóik megbízták őket, és (ismét) bebizonyították, hogy az Európai Unió az ő – joggal sokat kárhoztatott – kormányközi döntéshozatalával remekül működik, ha megértéssel és jóindulattal közösen keresik a megoldásokat. Súlyos pénzekről és nagyon eltérő, sőt ellentétes ideológiákról is lehet értelmes diskurzust folytatni, ha mindenki kész a megegyezésre, és senkit nem akarnak földbe tiporni. (Ez utóbbi eléréséhez volt elengedhetetlen a magyar–lengyel vétó karakán kilátásba helyezése.) Egység a sokféleségben, ez a nyerő koncepció, amit eddig is hirdetett az unió, de most komolyan is vette. Már csak az EP többségének kellene felhagyni a politikai zsarolással.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.