Miért nem abban nyilvánul meg a Nyugat segíteni akarása – a jelenleginél sokkal határozottabb méretekben –, hogy azokban az országokban, ahonnan a migráció kiindul, az életet élhetőbbé tegyék? Olyan munkahely-teremtő beruházásokkal, amelyek a „nem halat, hálót” elv jegyében biztosítanának helyben foglalkoztatási lehetőséget.
Miért tekinti még a katolikus vezetés egy része is támogatandónak a migrációt? Az enciklikák világosan hangsúlyozzák a modern társadalmakban a jövedelem-aránytalanságok igazságtalanságát. A migrációval kapcsolatos állásfoglalások azonban kisebb súllyal idézik fel a fejlődő-fejlett országok közötti jövedelmi szakadékot. Kisebb annak a hangsúlyozása – bár megemlítik –, hogy a migránsok otthonmaradását kell minden eszközzel segíteni. Ez a kérdés nem néhány álságos jótékonysági kampányt kellene jelentsen, hanem átfogó gazdaságpolitikai változtatást. Minden jelentős, fejlett gazdaságban! Ennek, őszintén szólva, nyomát se látjuk. Az érthető, hogy most mindenki a vírusválsággal van elfoglalva. De korábban se volt ilyen törekvés.
A migráció támogatását a „magas” üzleti körök sokkal inkább „megbocsátják” a vallási vezetőknek, mint a jövedelmi differenciák égbekiáltó aránytalanságára való figyelmeztetést. (Amiből egyébként a nemzetközi aránytalanságokon is lehetne igazítani.) Aki a jelen kapitalista társadalmi rendszert, annak beruházási, „kiszervezési” politikáját bírálja, azt a liberális keresztény elit (is) gyakran azzal vádolja, hogy „kommunalista”, „nem ért a gazdasághoz”, haladásellenes, szakmailag dilettáns. De ki mondja meg, hogy szakmailag mi a helyes olyankor, amikor súlyos társadalmi feszültségeket okozó gazdasági következményei vannak a gazdaságilag racionálisnak tűnő döntéseknek (például a vízművek magánkézbe adásának latin-Amerikában), amely ellen fellázadókat adott esetben csak fegyverrel lehet visszatartani? Ez lenne a szakmailag helyes?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!