Ha én „igazi atlantista” volnék, zajosan kikérném magamnak Szent-Iványi István egykori SZDSZ-es külügyi államtitkár Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter menesztését sürgető nyilatkozatát.
Ha mélyen hinnék abban, hogy az Egyesült Államokkal mint a demokrácia és a jogállam mintaadó, vezető államával a közös értékeken alapuló szövetségesi viszony köt össze minket, a feltételezést is sértőnek találnám, hogy e nagy állam vezetőit államközi kapcsolataik intézése közben a személyes politikai bosszú gondolata akárcsak megkísérthetné. Ha én közbizalomra méltó, komoly politikusnak tartanám Joe Bident, elképzelhetetlennek gondolnám, hogy a politikai kampány hevében hazánkra tett sértő megjegyzésére adott határozott politikai válasz miatt durcáskodna, s főleg hogy ez érdemben befolyásolhatná szövetségi politikáját.
Németh Zsoltnak és Szemerkényi Rékának lehet a legkellemetlenebb, hogy – a polgári kormány idején ellenzéki politikus létére élvezett ötéves nyugalmas ljubljanai nagyköveti posztját így „megháláló” – Szent-Iványi Szijjártó Péter lehetséges utódaiként nevesíti őket. Azt a látszatot keltve, hogy ők aztán majd hajlandók lennének amerikai nagyhatalmi érdekek oltárán feláldozni a kárpátaljai magyarság legelemibb jogait. Mert persze realista atlantistaként Szent-Iványinak abban kivételesen igazat adhatunk, hogy „erősödni fog a nyomás a magyar kormányra”, hogy „rendezze a kapcsolatait” Ukrajnával. Mintha a kapcsolatokat mi rontottuk volna meg, s nem az a soviniszta, jogtipró politika, amelyet az ukrán politikai elit 2014-ben, Joe Biden és emberei nyílt beavatkozásával hatalomra juttatott része (az amerikai demokráciaexport nagyobb dicsőségére) sokmilliós tömegek identitását erőszakkal sárba tiporva, pártoktól és kormányoktól függetlenül folytat.
És teheti ezt azért, mert – és Szent-Iványinak ebben is igaza van – Biden „nagyon elkötelezett” az ukrajnai orosz befolyás csökkentése mellett. És persze nemcsak ő az, hanem az egész amerikai hadiipari lobbi, amelynek egyik fő ambíciója Oroszország bekerítése. Amiért cserébe nekik csekély ár egy korábban békében élő soknemzetiségű állam (ilyen is volt térségünkben!) lángba borítása – képletesen és részben a valóságban is. Európának azonban mindez korántsem érdeke, sokkal inkább az Ukrajnával és Oroszországgal egyszerre ápolt, kölcsönösen gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatok válnának a javunkra.
