Új szintre emelkedett a rasszizmus elleni küzdelem Angliában: a londoni Wembley-ben játszott, 1-1-es döntetlennel végződő Anglia−Magyarország futballmérkőzésen a „rendkívül elfogadó” britek azt sérelmezték, hogy a BLM-mozgalomra emlékező angol térdeplősdi közben a magyar szurkolók előbb pfujolni kezdtek, majd egyikük rasszista megjegyzéseket tett az egyik szervezőre. Bár az „elmaradott, suttyó Kelet-Európában” egy-egy ilyen személyes konfliktust még a rendőrség bevonása nélkül is képesek vagyunk elintézni, a haladó britek letartóztatták a drukkert, ezt követően pedig rendbontás alakult ki a magyar különítményben.
A sajtófotók tanúsága szerint haladó angoljaink viperával igyekeztek megértetni vehemens honfitársainkkal, hogy náluk bizony tilos bizonyos szavak használata. Valószínűleg az „N” betűs szó hangozhatott el, ami náluk a „nigger” rasszista jelzőt jelenti, a magyar haladóéknál pedig vélhetően a „nemzeti” szó rövidítése. Maradva azonban az angol helyzetnél: a tolerancianácik ma is bebizonyították, hogy egy szópárbaj és személyes sértés (még ha hivatalos személy is) végződhet rendőrségi előállítással, ha pedig ez az „igazságos” eljárás nemtetszést vált ki a szemtanúkból, mindenféle testi kényszerrel fognak nyomatékot adni az álláspontjuknak.
Döbbenetes, hogy a haladó-elfogadó briteknél mindenki ennyire toleráns, antirasszista és jóember. Nehéz lenne nem emlékezni a brexitnépszavazásra, amelynek egyik társadalmi hajtóereje az idegengyűlölet volt, és bár haladóék maguk sem hitték volna, de a népük bebizonyította, hogy nem lehet rájuk erőltetni a kényszeregyenlősdit, mert a szavazófülkék magányában úgyis a meggyőződésüket juttatják érvényre. Hiába izzadnak vért a liberális politikai erők és az elfogadást erőltető globális cégek, az emberek legfeljebb elveszítik az identitásukat, de a betépett hippiken és beborozott bölcsészeken kívül általában nem fognak mindenkivel együtt homokvárat építeni a játszótéren.
Ráadásul a kívülről ránk kényszerített elfogadás valójában csak a különbségekre hívja fel a figyelmet. Lehetne médiahadjárat nélkül is bevonni az ilyen-olyan kisebbségeket a nyilvánosságba, és egy idő után fel sem tűnne senkinek, hogy korábban nem voltak kiemelve. De azzal a módszerrel, amit a liberális mainstream tol, vagyis „fogadjátok el őket, mert ha nem, akkor szétverjük a fejeteket!” – csak az ellenérzést erősítik a többségben. Nyilvánvaló, hogy ha teljesen diszkréten, a dolgok megfelelő módján, fokozatosan beépítenék ezeket a témákat a köztudatba, akkor ők sem döngethetnék a mellüket, hogy mennyire jóemberek! Csak hát amikor előkerül a bilincs és a vipera, az ember elgondolkodik azon, hogy ez a tolerancia mennyire diktatórikus, mennyire felsőbbrendű, mennyire árja.
Nehéz nem észrevenni a nyugatos mainstream és a multinacionális vállalatok felfogásában lévő azonosságokat is: az egyik világelső üdítőital-gyártó cég évek óta úgy reklámozza magát, mint a műanyaghulladék visszaszorításának élharcosa, miközben továbbra is zömmel műanyag palackokban forgalmazza a termékét. Azonban egy ideje ott pofátlankodik az üdítőik kupakján a felelősséget a fogyasztóra hárító üzenet: „Nem vagyok hulladék, hasznosíts újra!”
Borítókép: Nemzeti Sport/Árvai Károly
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
