Na most, Fekete-Győr és Hadházy urak, figyeljenek: diktálni a győztes szokott. A vesztesnek. Akit legyőzött. És, mert legyőzte, diktálhat, és diktál is. Ez elég régóta így megy. Az ókortól kezdve utoljára a szövetségesek győzelméig, akik győzelmük után diktáltak a legyőzött náci Németországnak. Javítson ki a két úr, de mintha nem a németek mondták volna meg, hogy miután elvesztették a háborút, mi legyen, ugye? Nekem úgy rémlik, azt az amerikaiak, a britek és a szovjetek mondták meg. Ez elég biztos, hogy így történt.
A politika nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy amely párt egy választáson győz, azé a kormányrúd. És azé az összes kezdeményezés. Nem a vesztes ellenzék diktál a győztes kormányoldalnak. Utóbbi természetesen tehet nagyvonalú gesztusokat, ha akar, főleg ha azt az ellenzékben maradt ellenzék kiérdemli. Szerintem nem érdemli meg, és ez utóbbiról elég egyértelműen döntöttünk múlt vasárnap. Elég biztos ez is, hogy így történt.
Hárommillió fölött van a kormányoldalra leadott listás szavazatok száma, szól egy másik hír. A kétharmados arányú parlamenti felhatalmazás pedig azt jelenti, hogy kormányalakítás és törvénykezés dolgában a kormányzat nem kényszerül nemhogy koalíciós pártokra, de kompromisszumokra sem.
Fekete-Győr, Hadházy urak, önök fordítva ülnek a lovon. Vagy nem tanultak semmit. Így is jó, négy év múlva is ott tartunk majd, ahol 2010 óta mindig. A szánalmas kis listájukat pedig gyűrjék össze és felejtsék el, és üljenek be az ország házába. Viselkedjenek már végre normálisan! Ha még tudnak.
Borítókép: Fekete-Győr András és Hadházy Ákos (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
