Ezt a választást megnyertük, és nem kicsit, hanem nagyon – sóhajtott fel megkönnyebbülten Felhévizy Félix vasárnap este, amikor a feldolgozottsági adatok olyan magas szintre emelkedtek, hogy az eredmény semmiképpen sem tudott volna már megfordulni. Nagy volt az öröm az egész házban. Félix lement koccintani még éjszaka Reinfrank nénihez, akinél addigra már egy kisebb társaság gyűlt össze.
Mindenki boldog volt, hiszen ez a fényes győzelem valóban nagyszerű, páratlan eredmény.
Zsinórban negyedik alkalommal kapott az Orbán Viktor vezette közösség kétharmados felhatalmazást az emberektől. Tudatosan írtam közösséget, mert bizony ez sokkal több mint egy párt, illetve két párt szövetsége. Ezt a békemenetek mindig bizonyítják. Ez a közösség világos értékrend mentén szerveződött és nagyon erős lelki kötelék fűzi egymáshoz a tagjait. Orbán Viktortól egészen a legkisebb faluban voksát leadó fejkendős nagymamáig.
Talán ez az összetartozás, ez a megbonthatatlan egység az, ami a kormányzati eredmények mellet újból sikerre vitte a kormánypártokat. Azonban nem mindenki volt ilyen boldog az eredmények láttán. A baloldali-liberális oldal gyakorlatilag mind a mai napig nem tért magához a választás éjszakájának a sokkhatásából. Érdemes felidézni miket írogattak össze, telesírva a világhálót.
Schilling Árpád rendező, aki kedves párjával, Sárosdy Lilla színésznővel a kormány egyik legvehemensebb támadója volt, Facebook-oldalán a következőket posztolta:
„Ez az egész rettenetes. Olyan, mintha ránk tolatott volna egy kamion – írta szomorúan a Krétakör alapítója és vezetője. – Miközben ezer és ezer önkéntes dolgozott hősiesen, éjjel-nappal, fizetség nélkül, pusztán hazaszeretetből, szolidaritásból a magyarok jövőjéért és becsületéért aggódva. Kimondhatatlanul fáj, hogy látom a kétségbeesést azok arcán, akik mindent, de mindent megtettek azért, hogy Magyarország legalább egy centit emelkedjen a mocsárból.”
Alföldi Róbert színész, rendező is teljesen padlót fogott az eredmények láttán, megismételte Schilling hasonlatát – olyan, mintha ránk tolatott volna egy kamion –, majd hozzátette: „Csak közben ott is maradt. És szerintem az elkövetkező négy évben egyre nehezebb lesz az a kamion. Nem baj. Ez a hazám. De én akkor is büszke vagyok arra, hogy része vagyok egy európai, toleráns, liberális, befogadó kisebbségnek; és ha kisebbségben kell majd leélnem az életemet, akkor úgy lesz. Mert ez a hazánk.”