A nyár elején visszatérő téma a főváros zöldítése, ilyenkor a médiában rendre aktivizálja magát Budapest főtájépítésze, aki kedden a 24.hu portálnak adott interjút. Ő az a Bardóczi Sándor, aki tavaly a méhlegelők ötletével dobta fel a közösségi oldalak mémgyártóinak bizniszét. Az elméletileg jól hangzó kísérlet a gyakorlatban azt jelentette, hogy kijelöltek néhány gazos, parlagfüves területet, olyan helyeken is kitették a méhlegelő táblát, ahol kétszer két sávos, hatalmas autósforgalmat lebonyolító utak között terjed pár négyzetméternyi gaz.
De Bardóczi úrnak voltak más kiváló ötletei is, például meghirdette a fővárosi juhlegelők létrehozását.
Szerinte ugyanis minden pozitívuma mellett kissé túl nagy a felhajtás a fatelepítések körül, egy ősgyep mind a szén-dioxid megkötésében, mind a párologtatásban többet tud, mint a fásítás.
Hozzátette: az olyan természetvédelmi területeinken, ahol a biodiverzitás megőrzéséhez a kaszálórétek fenntartása a cél, szeretnék meghonosítani a legeltetést. Fontos, hogy a legelőnyomás elsősorban az ökoszisztémát szolgálja, és ne a nyájak vagy gulyák gazdasági haszna legyen a fontos. Nem az a cél ugyanis, hogy a szürke marhák vagy a juhok kielégítsék az éhező város igényeit, hanem a természeti értékmegőrzés.