Széles tárháza van a szélsőbaloldali, anarchista, nihilista és persze minden esetben önmagát progresszívnek nevező lázító, terrorista elméleteknek és gyakorlati megvalósításuknak, számos véres merénylet, illetve a nagy októberinek nevezett oroszországi bolsevik forradalom is ezekből merített erőt, na meg „kiváló” ötleteket a pusztításra, rombolásra.
A hivatásos felforgatók, Szergej Nyecsajevtől Saul Alinskyn át korunk talán leghírhedtebb bajkeverőjéig, Szrgya Popovicsig önálló kiadványokban ismertették beteg, társadalomromboló nézeteiket, gyakorlati útmutatással együtt. Nyecsajev 1869-ben megjelent A forradalmárok katekizmusa, Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyve vagy éppen Alinsky harci kiáltványa, A radikálisok 12 szabálya hasonló „erkölcsi” talapzaton nyugszik, különbség csak a korok eltérő viszonyaihoz igazodó módszerekben van.
Vélhetően Tóta W. Árpád is jól ismeri e fent említett kiadványokat, és a kétharmados NER-világ szörnyen nyomasztó szürke estéin, főként amikor már nem jut eszébe több kereszténygyalázó, bornírt ordenáréság – reményt és inspirációt merít a forradalmi katekizmusból. Így történhetett a minap is, mert a Szabadsajtó klub elnevezésű videós műsor vendégeként kendőzetlen nyíltsággal, mintegy mentorként adott tanácsokat a diáktüntetések szervezőinek és résztvevőinek. A Hvg publicistája láthatóan elégedetlen a demonstrálók eltökéltéségével, nem érzi elégségesnek a forradalmi hevületüket és a módszereiket sem. Kifejezte aggodalmát, hogy ha így folytatják, kifullad hamarosan a tiltakozáshullám, annak ellenére, hogy – mint fogalmazott – október 23-án ott voltak az utcán és mobilizáltak a baloldali pártok is.
Nocsak nocsak, nicsak?!
Eddig mintha azt hallottuk volna, hogy ez egy nemes célokért zajló, tisztán civil, csillogó szemű fiatalok ezreit megmozdító tüntetéssorozat, aminek semmi köze a dollárbaloldalhoz, ezt csak mi, a lakájmédia propagandistái mondjuk, na meg az „agymosott” fideszesek.
De lépjünk tovább, mert a java még csak ezután következett. Tóta ezután kerek perec kimondta, hogy nincs mese, lépni kell, mert egy újabb, esetleg alacsonyabb létszámú tüntetés már nem elég. A műsorvezető kérdésére – ez a „lépés” mit jelent: eszkalálni kell, durvábbnak kell lenni? – a publicista határozottan igennel felelt: „Eszkalálni, támadni kell!” Majd rátért a konkrét javaslatokra is, mondván, hogy el tudna képzelni célzott akciókat a tankerületi vezetők ellen, „ők nagyon jó célpontok, ajánlanám” – és meg is nevezte Marosi Beatrixot, akit a baloldal azzal vádol, hogy a szakdolgozatának nagy része plágium volt. Ezt azóta sem tudták bizonyítani, de a lejáratókampány továbbra is zajlik ellene.
Tóta W. a műsorban egyenesen azt mondta róla: „Ha valakit itt keresztre lehet feszíteni, és végighúzni ló mögé kötve, akkor az ő. Ezekre az emberekre azért rá lehet szállni, javasolnám.” A szélsőbaloldali publicista tehát nyilvános autodaféra szólított fel, ami egyelőre talán nem jelent fizikai erőszakot, bár ismerve a tüntetések lélektanát, mindig akadhatnak olyanok, akik a vegzálást tettlegesen képzelik el, és meg is valósítják.
Tóta W. Árpád ismét igazolta, hogy a baloldaltól ma sem idegen a bolsevik tempó, a terror, az erőszak, még ha egyelőre csak verbálisan jelenik is meg. Valójában ezek a gyáva fotelforradalmárok alig várják, hogy végre elcsattanjon egy pofon, valamelyik felheccelt fiatal megüssön akár egy nőt is, például Marosi Beatrixot.
Remélem, hogy a tüntető fiatalok mindegyike egészségesebb lelkivilágú Tóta W. Árpádnál, és senki nem kér ebből a sunyi uszításból. Ideje lenne a baloldali médiának is visszavenni a bolsevik tempóból.
Borítókép: Tóta W. Árpád (Fotó: Blogstar.hu)
