Nagyon vártam már a pillanatot, amikor Ráczné Földi Judit – a DK-ban csak Juci – végre megérkezik a parlamentbe, hogy az offshore-cégek vadkapitalista világát, benne a minden bizonnyal jól jövedelmező, offshore-céges ügyvezetői (képviselői) állását végleg maga mögött hagyva, a továbbiakban szociálisan érzékeny baloldali parlamenti képviselőként építse a baloldali Magyarországot. Nagyon várhatta ezt a pillanatot a baloldali Magyarország iránt szintén erősen elkötelezett Gyurcsány Ferenc – a DK-ban csak Feri – is, aki úgy esett neki Jucinak a parlamentben, mint kiéhezett csődör a sárló kancának a kötcsei ménesben.
Valójában én nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni, de mivel napok óta sajtómunkások és közéleti szereplők hada rugózik a témán, Rónai Egontól Vona Gáboron, Schiffer Andráson, Gajdics Ottón és Hont Andráson át Orosz Annáig, hirtelen késztetést éreztem, hogy magam is megfogalmazzak néhány magvas gondolatot az eset kapcsán, nehogy kiessek a menő publicisták köréből.
Nem vagyok könnyű helyzetben. A szexuális abúzussal való revolverezés adná magát, de ezt már annyian elsütötték, hogy kezd az egyik leginkább lerágott csont lenni a napi magyar belpolitika csaholástól hangos ketrecében. Különben is: egyáltalán nem biztos, hogy abúzusról kell beszélni, hiszen lehet, hogy a kézlefogásnál jóval durvább mozdulatok sem minősülnek abúzusnak. Persze ennek nem feltétlenül a magyar országgyűlésben van a helye, de nézzük ezt el Jucinak, hiszen nyilván élnek benne a korábbi reflexek, amelyek többek között egy erotikus mulatót is üzemeltető offshore-cég képviselőjeként rögzültek benne. Végül is, akkor is képviselő volt, most is képviselő, lehet, hogy még nem teljesen érzi a különbséget egy sztriptízbár és a magyar országgyűlés között (különösen, ha Gréczy Zsolt – a DK-ban csak Zsolti – közelében ül), de majd megtanulja.
Vagy nem. Hiszen a jelek szerint a főnökének sem sikerült megtanulnia. Amikor ugyanis Ferit Rónai Egon szembesítette azzal, hogy egy általa is ismert protokollszakértő abúzusnak minősítette az esetet, akkor azzal vágott vissza, hogy a protokollszakértőnek nincsen igaza, mert ez nem egy protokollesemény volt.
