Nagyon vártam már a pillanatot, amikor Ráczné Földi Judit – a DK-ban csak Juci – végre megérkezik a parlamentbe, hogy az offshore-cégek vadkapitalista világát, benne a minden bizonnyal jól jövedelmező, offshore-céges ügyvezetői (képviselői) állását végleg maga mögött hagyva, a továbbiakban szociálisan érzékeny baloldali parlamenti képviselőként építse a baloldali Magyarországot. Nagyon várhatta ezt a pillanatot a baloldali Magyarország iránt szintén erősen elkötelezett Gyurcsány Ferenc – a DK-ban csak Feri – is, aki úgy esett neki Jucinak a parlamentben, mint kiéhezett csődör a sárló kancának a kötcsei ménesben.
Valójában én nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni, de mivel napok óta sajtómunkások és közéleti szereplők hada rugózik a témán, Rónai Egontól Vona Gáboron, Schiffer Andráson, Gajdics Ottón és Hont Andráson át Orosz Annáig, hirtelen késztetést éreztem, hogy magam is megfogalmazzak néhány magvas gondolatot az eset kapcsán, nehogy kiessek a menő publicisták köréből.
Nem vagyok könnyű helyzetben. A szexuális abúzussal való revolverezés adná magát, de ezt már annyian elsütötték, hogy kezd az egyik leginkább lerágott csont lenni a napi magyar belpolitika csaholástól hangos ketrecében. Különben is: egyáltalán nem biztos, hogy abúzusról kell beszélni, hiszen lehet, hogy a kézlefogásnál jóval durvább mozdulatok sem minősülnek abúzusnak. Persze ennek nem feltétlenül a magyar országgyűlésben van a helye, de nézzük ezt el Jucinak, hiszen nyilván élnek benne a korábbi reflexek, amelyek többek között egy erotikus mulatót is üzemeltető offshore-cég képviselőjeként rögzültek benne. Végül is, akkor is képviselő volt, most is képviselő, lehet, hogy még nem teljesen érzi a különbséget egy sztriptízbár és a magyar országgyűlés között (különösen, ha Gréczy Zsolt – a DK-ban csak Zsolti – közelében ül), de majd megtanulja.
Vagy nem. Hiszen a jelek szerint a főnökének sem sikerült megtanulnia. Amikor ugyanis Ferit Rónai Egon szembesítette azzal, hogy egy általa is ismert protokollszakértő abúzusnak minősítette az esetet, akkor azzal vágott vissza, hogy a protokollszakértőnek nincsen igaza, mert ez nem egy protokollesemény volt.
És itt a menő publicisták között éppen megkapaszkodni igyekvő szerencsétlen vidéki jobboldali elbizonytalanodik. Vajon mi lehet egy parlamenti eskütétel, ha nem protokolláris esemény? Szolid alkoholistává züllött volt miniszterelnökök kocsmai szeánsza? Netán előjáték az esti szado-mazo partihoz?
Rejtély, hogy Gyurcsány mire gondolhatott, remélhetőleg legközelebb Rónai Egon erre is rákérdez majd. Addig pedig izgatottan követjük Offshore Juci további alakításait a magyar parlamentben. Akár Ferivel vagy Zsoltival közösen, akár önállóan.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc és Ráczné Földi Judit (Fotó: Facebook)
...
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
