Futball-Németország ébredezik, a Nationalelf a szombat esti felkészülési mérkőzésen a régi időket idézte – nem csak a játékával. Az elmúlt két világversenyen, a 2020-as – a világjárvány miatt 2021-re halasztott – Európa-bajnokságon, majd főként a múlt év végi világbajnokságon mutatott botrányosan gyenge szereplés után mindenképpen változtatni kellett szakmai és morális téren is.
A katari blamázs után sokaknál elszakadt a cérna, és egymást követték a felháborodott nyilatkozatok, a régi német futball-legendák keményen bírálták a labdarúgó-szövetség vezérkarát amiatt, hogy a játékosokra kényszerítették az egységes politikai véleménynyilvánítást. A woke-ideológia agresszív nyomulása a celebvilág mellett már évekkel ezelőtt elérte a sportközeget is. A német labdarúgó-társadalom pedig élen járt a „sokszínűség” jelszavával, valójában az LMBTQ-propaganda terjesztésében. Emlékezetes, hogy 2021 nyarán az Eb-csoportmeccsen Münchenben mi, magyarok voltunk a célpontok, a gyermekvédelmi törvény miatt ekkor már uniós össztűz alatt álltunk, és a futballmérkőzést a németek hazánk elleni demonstrációnak használták. A magyar himnusz alatt egy szivárványos zászlót lengető „szurkoló” rohant a pályára provokálni az éneklő, vigyázzban álló magyar focistákat.
Katarban az verte ki a biztosítékot, hogy a FIFA megtiltotta a nyílt politikai kampánymegnyilvánulásokat és minden olyan szimbólum viselését, mint például a szivárványos karszalag. A németek nem akartak belenyugodni ebbe, és ugyan a sárga lappal fenyegetett karszalagot nem vette fel a csapatkapitány Manuel Neuer kapus, de – tiltakozásként a Perzsa-öböl menti arab állam nem éppen liberális demokrata rendszere ellen – úgy állt fel a csapat a kezdőkörben, hogy a játékosok a szájuk elé tették a kezüket, demonstrálva, hogy szerintük nincs szólásszabadság. A pályán már nem voltak ennyire eltökéltek, a langyos, hitehagyott és láthatóan dekoncentrált futball eredménye a csoportkör utáni kiesés volt, így 2018 után ismét olyan szégyen érte a német válogatottat, amilyenre a korábbi világbajnokságokon soha nem volt példa.
A blamázs után a 80-as évek kétszeres aranylabdásától, Karl-Heinz Rummeniggétől a világ- és Európa-bajnok, szintén aranylabdás, volt magyar szövetségi kapitány Lothar Matthäusig számos volt német legenda csapott az asztalra és követelte, hogy a politika vonuljon ki a futballból, és hagyják azzal foglalkozni a játékosokat, ami a hivatásuk, a labdarúgással. Az is kiderült, hogy a csapaton belül is feszültséget keltett a politizálás, mert csak néhány focista tartotta szívügyének a szivárványos karszalagot, akik a FIFA tiltó rendelkezése miatt frusztráltak voltak, ezért döntöttek végül a szájbefogós demonstráció mellett.
Náluk csak a német szurkolók csalódottabbak. A felháborodás olyan mértékű volt, hogy sokan elfordultak a korábban óriási népszerűségnek örvendő válogatottól. Ezért a német szövetség is érezte, hogy változtatni kell, így Oliver Bierhoff helyére sportigazgatónak nevezték ki a régi kedvencet, az 1990-es világbajnok Rudi Völlert. A játékosként és edzőként is szókimondó, vagány sportember a napokban azt nyilatkozta, hogy a Nationalelfnek vissza kell térni a futballhoz, és újra a fekete-vörös-arany nemzeti színekben pompázó karszalagot kell viselnie a csapatkapitánynak. Úgy látszik, Völler nem a levegőbe beszélt, hiszen szombat este Mainzban a Peru elleni felkészülési mérkőzésre Joshua Kimmich „Spielführer” valóban nemzeti színű karszalagot viselve vezette ki a csapatot a pályára. Aztán 90 percen át egy fegyelmezett, dinamikus, gólra törő és szenvedélyes német válogatottat láttunk a zöld gyepen, sima 2-0-s győzelmet aratva. Egy mérkőzésből persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a mentalitás, a hozzáállás már a régi nagy német csapatokét idézte.
Sokak szerint a labdarúgás állapota tükörképe az adott társadalomnak, legalábbis ott, ahol olyan népszerű, igazi nemzeti sport a foci, mint Németországban. A német futballban most példát mutattak, egy szimbolikus lépés történt, a szivárványos karszalagot végre lecserélték a nemzeti színűre. Visszatértek a normalitáshoz, és remélhetőleg maradnak is ezen az úton, annál is inkább, mert jövő nyáron Németország ad otthont az Európa-bajnokságnak, ami jó esetben ismét olyan nemzeti ünnepé válhat, mint a 2006-os világbajnokság volt.
Az igazán nagy dobás az lenne, ha a német társadalom a futball után a politikát is visszakényszerítené a normalitáshoz. Jövőre a foci Eb előtt európai parlamenti választásokat is rendeznek. A nemzeti fordulat tehát nem csak német érdek, egész Európának szüksége lenne rá.
Borítókép: Joshua Kimmich (Fotó: Europress/AFP)
...
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
