A gyanútlan igazgató és az eltérített hagyomány

Nem az a baj, hogy a múzeumigazgató rosszul kezelte a Nemzetközi Sajtófotó-kiállítás (Word Press Photo) körüli feszültségeket, ahogy Csák miniszter írta: „az intézménytől elvárható jogkövetést elmulasztotta, azt érdemben felhívásra sem teljesítette”, bár nyilvánvalóan nem szüntetik meg munkaviszonyát, ha betartja az előírásokat. Nézetem szerint L. Simon László Nemzetközi Sajtófotó-kiállítás kapcsán hozott döntéseivel sokkal nagyobb probléma van. Ennek a fotósorozatnak ugyanis nem lett volna helye a Nemzeti Múzeumban, sőt egyetlen állami vagy önkormányzati kiállítótérben sem.

Az a tény ugyanis, hogy a tárlaton a 2022-es év fontos eseményeként jelennek meg a homoszexuális emberek életpillanatai, olyan dimenzióba tereli a fotósorozatot, amely immár nem tekinthető művészi igényű dokumentumanyagnak. A homoszexualitás témájának beemelése a Nemzetközi Sajtófotó-kiállításra valójában egy marginális, ám ideológiailag erősen túlfűtött jelenséget állít fókuszba, azt a képzetet keltve, hogy a parafíliákkal élő emberek problémái súlyos és komoly tehertételt jelentenek az emberiség egészére nézve. A valóságban ez nem igaz. A valóságban ez a téma kizárólag a woke-baloldal számára fontos, újabb és újabb felemlegetése pedig pártos politikai törekvés a közéleti napirend meghatározására.

További Poszt-trauma híreink

Menesztette a miniszter L. Simon Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját

A múzeumigazgatónak – és ha olyan helyzetbe került volna, akkor minden állami vagy önkormányzatai fenntartású kiállítóhely vezetőjének – már a kiállítási anyag első szemrevételezése alkalmából észre kellett volna vennie, hogy a nagy múltú Word Press Photo kiállítás elszakadt saját hagyományaitól, nem képviseli többé azokat az egyetemes értékeket, melyeket korábban hordozott, nem alkalmas arra, hogy emberi értékhorizontunk aktuális pillanatfelvételeként bemutassák. Észre kellett volna vennie, hogy amit lát, amit kiállítani készül, az egy politikai propagandaanyag, jól meghatározható mozgalmak agendáját tükröző agitációs sorozat, s mint ilyennek semmi keresnivalója nincs állami fenntartású intézmény falai között.

Miután L. Simon László ezt a nyilvánvaló tényt nem vette észre, miután hagyta, hogy megtévessze a Word Press Photo tekintélyes neve, miután elszenvedte a politikai visszaélést az igényes és jeles tradíciókat hordozó márkanévvel, már sem ő, sem az intézményért felelős fenntartó nem tudott jó megoldást találni. Tiltás és engedés, dacos megjegyzések, nyilvánosság előtt zajló szócsaták csak egyre kezelhetetlenebbé tették a helyzetet.

Tanulságos eset: a baloldali indoktrináció sokszor a hagyományok sokkolóan durva eltérítésétől sem riad vissza.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!