– „Elkövetődött egy hiba”, „elkövetődött ez a rettenetes ostobaság” – ismételgeti Máté remegő ajkakkal. – Mi volt ez?! Hogy a jó édes... Miért ilyen szánalmasan fogalmaztam?! – üvölt fel, majd nagy lendülettel a falhoz vágja a kávésbögréjét, amely a Gyurcsány-portrétól csak néhány centire placcsan szét. Ettől rossz érzése támad az igazgatónak, de a képen lévő figura – úgy tűnik – továbbra is jóindulatúan néz rá. Ebből erőt merítve és a mindent felülíró szövegkörnyezetben bízva tovább olvas. 

Majd hirtelen feláll a gép elől, odamegy a tükörhöz, és átszellemülten, a legjobb versmondó arcát elővéve igyekszik a lehető legmeggyőzőbben mondani a következő sorokat: 

„A másik meg az, hogy a válaszok megszövegezésében – tévesen – jelentős részt vállaltak azok, akik korábban a hibát elkövették. Kapkodás volt”, „Hétvége volt, amikor a találkozási lehetőségeink korlátozottak a színházon belül”, „A kommunikációs hiba úgy történt, hogy előbb válaszoltunk, mint hogy megértettük volna, mi történt”, valamint „Egyébként nem lett volna ez ilyen horderejű, amiatt a kommunikáció miatt vált ilyenné, ami nem a miénk volt”. 

Először kicsit bizonytalanul forgatja magában e szavakat, majd elégedett mosolyra húzza a száját. „Á, a hülyéknek jó lesz ez így. Összességében elég hitelesen hoztam az áldozat szerepét. Elmondtam azt is, hogy milyen méltatlanul támadnak már évek óta, és hogy minél vastagabb krokodilbőrt próbálok növeszteni, amivel ezt ki lehet bírni. Ezek után ki ne szimpatizálna velem?” – győzködte magát bólogatva, miközben Feriről törölgette a kávéfoltokat. Már egészen megnyugodott, készült visszafeküdni, de előtte még egy biztató mosolyt küldött magának a tükörbe. Bizsergető jó érzéssel vette szemügyre az arcán kiserkenő zöld pikkelyeket.

Borítókép: Máté Gábor (Fotó: Móricz-Sabján Simon)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!