Máté Gábor és a zöld pikkelyek

Rémálma volt Máté Gábornak, aki ettől csapzottan, levegőért kapkodva és erős szívdobogással riadt fel az éjszaka közepén. A fővárosi Katona József Színház igazgatója ekkor lázasan a hálószobájában függő Gyurcsány-portrét igyekezett megpillantani a falon, amitől azt remélte, hogy visszazökkenti az ismerős éber világba és eloszlik ez az egész álom-téboly, amelyben őt felelősségre vonhatnák bármiért is. Ám ekkor eszébe jutott, hogy mit mondott az Indexnek adott minapi interjúban, és ettől furcsa, keserű ízt érzett a szájában. Bár csak azt akarta hangsúlyozni a portálnak, hogy a DK-nak felajánlott kedvezményes színházjegyek ügyében olyan ártatlan, mint a ma született bárány, most hirtelen az az érzése támadt, hogy hülyét csinált magából.

Gyorsan bekapcsolta a számítógépét, megnyitotta az Index oldalát és újból elkezdte olvasni az interjút. – A mai napig fölteszem magamnak a kérdést, hogyan történhetett ez meg – betűzi Máté az írás elején álló mondatot, amivel még nagyjából elégedett, csak az motoszkál a fejében, hogy valami ilyesmit korábban is megfogalmazhatott volna, nem kellett volna másfél hónapot várnia. – Fene a struccpolitikámba! Na nem baj, nézzük tovább, ez még úgy-ahogy rendben van – mondja magában, majd hosszú perceken keresztül, mozdulatlanul mered a monitorra. Eközben a csíkos pizsamája hátán egy izzadságfolt jelenik meg, amely a szöveten egyre jobban átütve megállíthatatlanul terjeszkedni kezd.

További Poszt-trauma híreink

Utólag mosakodott a Katona igazgatója

– „Elkövetődött egy hiba”, „elkövetődött ez a rettenetes ostobaság” – ismételgeti Máté remegő ajkakkal. – Mi volt ez?! Hogy a jó édes... Miért ilyen szánalmasan fogalmaztam?! – üvölt fel, majd nagy lendülettel a falhoz vágja a kávésbögréjét, amely a Gyurcsány-portrétól csak néhány centire placcsan szét. Ettől rossz érzése támad az igazgatónak, de a képen lévő figura – úgy tűnik – továbbra is jóindulatúan néz rá. Ebből erőt merítve és a mindent felülíró szövegkörnyezetben bízva tovább olvas.

Majd hirtelen feláll a gép elől, odamegy a tükörhöz, és átszellemülten, a legjobb versmondó arcát elővéve igyekszik a lehető legmeggyőzőbben mondani a következő sorokat:

„A másik meg az, hogy a válaszok megszövegezésében – tévesen – jelentős részt vállaltak azok, akik korábban a hibát elkövették. Kapkodás volt”, „Hétvége volt, amikor a találkozási lehetőségeink korlátozottak a színházon belül”, „A kommunikációs hiba úgy történt, hogy előbb válaszoltunk, mint hogy megértettük volna, mi történt”, valamint „Egyébként nem lett volna ez ilyen horderejű, amiatt a kommunikáció miatt vált ilyenné, ami nem a miénk volt”.

További Poszt-trauma híreink

„Elkövetődött a rettenetes ostobaság”

Először kicsit bizonytalanul forgatja magában e szavakat, majd elégedett mosolyra húzza a száját. „Á, a hülyéknek jó lesz ez így. Összességében elég hitelesen hoztam az áldozat szerepét. Elmondtam azt is, hogy milyen méltatlanul támadnak már évek óta, és hogy minél vastagabb krokodilbőrt próbálok növeszteni, amivel ezt ki lehet bírni. Ezek után ki ne szimpatizálna velem?” – győzködte magát bólogatva, miközben Feriről törölgette a kávéfoltokat. Már egészen megnyugodott, készült visszafeküdni, de előtte még egy biztató mosolyt küldött magának a tükörbe. Bizsergető jó érzéssel vette szemügyre az arcán kiserkenő zöld pikkelyeket.

Borítókép: Máté Gábor (Fotó: Móricz-Sabján Simon)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!