A végén még meg is sajnálhatnánk szegény Máté Gábort, akit saját beosztottai negligálnak, ám kiderül: a sajtóval szemben fontolgatta a kemény fellépést. Úgy fogalmazott mérgesen a DK-s jegykedvezménybotrány kapcsán: „Most is megfordult a fejemben, hogy rágalmazásért beperelem azokat, akik hazugságokat állítanak rólunk, de aztán úgy döntöttem, hogy nem áldozok erre újabb három évet az életemből.”

Igen? Szóval házon belül alakítja a laza direktort, ám ha valaki bármit ír, mond a színházáról, azt beperelné?

Persze az újságíró is igazán érdeklődhetett volna már csak puszta kíváncsiságból, hogy ugyan milyen hazugságokat állítottak róluk Máté szerint a médiában. Talán lapunkat is szívesen beperelte volna, amiért megírtuk az igazságot a Katona stábjának baloldali, sőt szélsőbaloldali, DK-s vonzalmairól. Ja, hogy egy konkrétumot sem bírt mondani az igazgató? Akkor ideillik a mondás: a hallgatás beismerés.

Például miért nem tiltakoztak az ellen – miként az interjúban is szóba kerül –, hogy a DK 2006-os nemzetverető pártelnöke hírlevelében is reklámozta a 2019-es kormányellenes színházi tüntetésüket, amelyen Karácsony Gergely baloldali főpolgármester is beszédet mondott? Ha akkor se utasították vissza a hírverést, ne csodálkozzon azon, ha őt és színészeit a baloldalra pozicionálják és pártszínháznak tartják a Katonát. Nem „politikai oldalról” nyomják be őt a „bal sarokba”, ahogyan most farizeus módon magyarázkodik, hanem ott van, mégpedig az egész társulatával egyetemben.

Miként politikai tejtestvéreik, a DK-s szektás aktivisták is teszik. A Katona Pártkatona színház. Pont.

Borítókép: Máté Gábor igazgató (Fotó: Koszticsák Szilárd)