Vágjunk bele!
„Úgy látom, hogy néhány aberrált, belvárosi, libsi gyereknek megártott a túl sok szívás a hétvégén, és ezért aztán hallucinációik vannak a HÉV-vel meg úgy általában a világgal kapcsolatban. Ilyenkor persze hazudnak is” – írta Lázár János.
„Azzal a kérdéssel fordulok tisztelt miniszter úrhoz, hogy legyen szíves magyarázatot adni arra, hogy mit kell érteni az alábbi kifejezése alatt: »aberrált, belvárosi, libsi gyerek«. (...) Külön érdekelne a magyarázata azért is, mert ön a magyar kormány egyik fontos minisztériumát vezeti, és a magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben” – írta erre Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke.
Ezek után nem túl nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke úgy döntött, megvádolja antiszemitizmussal Lázár Jánost – s akkor már, jó szokás szerint, a magyar kormányt is. S akkor lenne néhány kérdésem, amely kérdések válasznak is felfoghatók, s azért nekem, mert van szerencsém ismerni a szituációt. Húsz éve hallgatom, hogy antiszemita vagyok, mert felemlegettem az orgoványi erdőt, ahol speciel egyetlen zsidót sem ástak bele nyakig a földbe, csak komcsit meg Lenin-fiút, de hát ez kit érdekel? Karl Lueger, Bécs hajdani polgármestere mondta akkoriban: „Hogy ki a zsidó, azt én döntöm el!” S ez annyira megtetszett Göringnek, hogy gyakran mondta ő is. Na most azt nem lehet pontosan megmondani, hogy Nógrádi meg a hozzá hasonlók Luegert vagy Göringet tartják-e szellemi elődjüknek, azt mindenesetre imádják hangoztatni és gyakorolni, miszerint: „Hogy ki az antiszemita, azt én döntöm el!”
Nos, akkor a kérdések:
– Elárulná Nógrádi elvtárs, hogy Lázár János mondatának melyik kitételéből ismert magára?
– Az aberrált talált?
– Esetleg a belvárosi?
– Netán a libsi?
– Vagy a fűszívó?
– Bele se merek gondolni: mindegyik?
– S ha valamelyikben vagy esetleg mindegyikben felismerte önmagát, azt milyen logika mentén terjeszti ki mindjárt az összes zsidóra?
Ez utóbbit azért is kérdezem, mert az általam ismert és barátként tisztelt zsidók egyike sem aberrált, libsi és belvárosi, és egyik sem szív semmit sem. Ők innen Budáról vagy éppen Vácról, Nyíregyházáról valók, és soha életükben nem voltak például libsik. Amúgy ha ezentúl valaki azt mondja, libsi, az antiszemita? Vagy ha aberráltat mond, akkor is? Mai hír, hogy valami gazember kivitt az erdőbe egy óvodás kisfiút, és ott fajtalankodott vele. Ha ezt a gazembert aberráltnak nevezem, akkor antiszemita vagyok?
Külön érdekelne a magyarázata azért is, mert ön a magyarországi zsidóság egyik fontos és régi szervezetének vezetője, s a mai Európában a zsidók lassan már csak Magyarországon és még néhány közép-európai országban érezhetik magukat biztonságban, ahogy ezt más zsidó vezetők többször is elmondták. Éppen ezért különösen fontos, hogy megmagyarázza Lázár úrnak írt nyílt levelét, mert ellenkező esetben felmerül a gyanú, hogy maga pusztán egy politikai megrendelést hajt végre, amelynek lényege, hogy ideje feltámasztani a magyarországi antiszemitizmus ocsmány legendáját, amit oly nagy sikerrel ápolgattak, nevelgettek és locsolgattak a magafajták a rendszerváltás hajnalától kezdve úgy két és fél évtizedig.
Ám mostanában túl nagy a csönd ez ügyben, ami nem csoda, hiszen Európa nyugati országaiban a zsidók már nem mernek vallási jelképeikkel kimenni az utcára, de ha nem viselnek semmi ilyet, akkor is inzultálják őket, Párizs főrabbija már évekkel ezelőtt kijelentette: a zsidóknak nincs jövőjük Franciaországban, és telepedjenek ki Izraelbe, az illetékes német miniszter pedig felszólította a németországi zsidókat, ne viseljék nyilvános helyen vallási jelképeiket, mert a német állam nem tudja garantálni a biztonságukat. Ma a legnagyobb nyugati egyetemek campusain azt üvöltik, hogy „irtsátok ki a zsidókat!”.
Értem én, hogy ez több mint kínos, és éppen ezért feltétlenül szükséges valami magyar antiszemitizmust fabrikálni ismét, ám ha valóban ez volna a magyarázat, akkor maga, Nógrádi Péter, egyszerűen egy becstelen hazaáruló.
Ideje, hogy válaszoljon tehát!
