A micsodáját babráló egyed zavarban van, izgul, tele van kisebbségi komplexussal. A másik magyarázat visszavisz bennünket az ősidőkbe, majdhogynem az állati létbe, „hiszen ott figyelhető meg az ilyesfajta ösztönös vetélkedés. Tehát: aki a koronaékszereit fogdossa, azt üzeni ezzel a riválisnak, hogy potens egyed, és kész bármilyen harcra.”
Értjük.
Aztán a markolászás végeztével meg is érkezett az egyed a miniszterelnök színe elé, s ott, minden skrupulus nélkül kezet nyújtott a… A nála nem is kevéssel idősebbnek.
Hát így. Ennyi az egész, és erről van szó. S milyen jó lett volna, ha annak idején, amikor egyedünk hatévesforma volt, az apja elmondta volna neki, amit el kell mondani. De ezek szerint nem mondta el.
Így az egyed az maradt, ami: egy frusztrált, kisebbségi komplexusos, agresszív, pszichopata kis pöcs, aki képtelen normálisan, civilizált ember és férfi módjára viselkedni.
Egy büdös bunkó – mondhatnánk egyszerűbben.
Az apja pedig elénekelheti Cseh Tamással, levonva a megfelelő tanulságokat:
„Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul,
kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
hát elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én?”
De legalább ügyesen gyurmázzák a kis micsodájukat…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!