idezojelek

„Magyar, Te se bántsd a magyart!”

Zrínyi Miklós szállóigéje az aradi vértanú Lahner Györgyöt is megihlette.

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós
Cikk kép: undefined

„Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz!”

Talán ezzel az idézettel elértem volna valamit a vitában, helyesebben hetyke erősködésemet alátámasztandó. Minden egyéb hiá­bavalónak bizonyult.
Bizonyára más is átélt hasonlót, mint jómagam valamikor a kilencvenes évek második felében, a délszláv háború után, amikor egy horvátot (esetemben történetesen egy zágrábi kocsma fiatal csaposát) próbáltam meggyőzni arról, hogy Zrínyi Miklós legalább annyira, sőt inkább magyar volt, mint horvát. A minden érettségizett magyar előtt jól ismert tényekkel hiába érveltem, vitapartneremről minden lepergett, mint kutyáról a víz. Egyformán titokzatos mosollyal fogadta, hogy Zrínyi azonos nevű nagyapja a ma is Magyarországhoz tartozó Szigetvár védelmekor halt hősi halált a török elleni küzdelemben; hogy az unoka ennek állított emléket legismertebb művében, a Szigeti veszedelemben, amit ráadásul nem horvátul, még csak nem is latinul, hanem magyarul írt; hogy Zrínyi szülővárosa, Csáktornya eredendően magyar város, Zala vármegyéhez tartozott, igazságtalan döntésként került anno Jugoszlávia elődjéhez, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz. Csak akkor vonta össze a szemöldökét, amikor kissé provokatívan még szótagoltam is neki magyarul: Csák-tor-nya. „Cakovec” – vágta rá, majd a vita lezárásaként halkan hozzátette: „Háborús veterán vagyok.” Nem fenyegetőleg, hanem a cuius regio, eius religio modern értelmezéseként. Igen, a történelmet a győztesek írják, és a háborúban edzett, megerősödő horvát nemzeti öntudat egyik talpköve, hogy a horvátok olyan sikeres hadvezérekkel büszkélkedhetnek, mint Zrínyi Miklós vagy éppen Jellasics (akinek kivont kardja a zágrábi lovasszobron, ugye már nem Budapest, hanem Belgrád felé mutat).

Más helyszín, más időpont, más honismereti kaland a Kárpát-medencében, talán azt is hozzátehetem, már érettebb szemlélettel. Négy éve, tényleg csupán néhány nappal a Covid-őrület kitörése előtt a Felvidéken, a már a Trianon előtt is magyar peremvidéknek számít Turócszentmártonban jártam, hogy a csekély számban még ott élő magyarokról írjak riportot. Ellátogattam a szomszédos Necpálra is, amely elsősorban arról ismert, hogy ott született Hrúz Mária, Petőfi Sándor édesanyja, akinek az emlékét márványtábla őrzi a helyi evangélikus templomban.

Kevésbé ismert, hogy Necpálon látta meg a napvilágot az egyik aradi vértanú, Lahner György is, akinek még 1899-ben emelt emlékoszlopa szerencsésen túlélte a történelem viharait. Az időnként arra vetődő magyar turistacsoportok jóvoltából mindkét emlékhelyet piros-fehér-zöld nemzeti színek ékesítik.

Lahner György későbbi tábornok társaihoz hasonlóan 1848 tavaszán ajánlotta fel a katonai szolgálatait a forradalmi magyar kormánynak. Harcászati tevékenységet csak a szabadságharc kezdeti szakaszában végzett. Jellasics betörésekor a magyar hadsereg vezérével, Ottinger Ferenccel szemben nem állt át, pedig Ottinger volt magyar származású, ő viszont német, a magyart csak törve beszélte, s neki is mérlegelnie kellett, kinek és minek is esküdött fel. Azzal szerzett magának hírnevet és érdemelte ki a tábornoki kinevezést, hogy ő szervezte meg és irányította a magyar fegyvergyártást végig a szabadságharc alatt, kapcsolatai révén Angliából, Belgiumból és Hollandiából hozatott gépsorokat, s gondoskodott azok beüzemeléséről. Majd Görgeivel együtt ott volt a világos fegyverletételnél, de nem menekült el, vállalta, hogy a törvényszék elé álljon. „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom” – utolsó mondataként ezt a hátborzongató bölcsességet hagyta ránk.

És a tanúságtételt Zrínyi híres szállóigéje mellett. A felügyeletével készült ágyúkra ugyanis ezt íratta: „Ne bántsd a magyart!” A háborús, végtére pusztító eszközökre mások is pingálnak üzeneteket, alkalmasint egészen cifrákat, Lahner Györgynek e téren nyilván elődei is voltak, nem csak utódai. Haynau esküszegés vádjával őt is halálra ítélte, s eme cselekedetét aligha írta javára mentőkörülményként. Október hatodika Lahner György életében egyszerre a kezdet és a vég, hiszen 1795-ben ugyanezen a napon született.

Négy éve, amikor az életrajzát olvasgattam, eltűnődtem: 

a magyarul csak törve beszélő Lahner György honnan tudott egyáltalán arról az idézetről, amitől egész nemzedékeket fosztott meg a marxista történetírás. Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart! című hadtudományi esszéjét ugyanis Az török ­áfium ellen való orvosság cím alatt ismerjük, a tankönyvek azt azonban elhallgatták, hogy híres, 1790-es marosvásárhelyi kiadásában Ne bántsd a magyart! cím alatt jelent meg és vált széles körben népszerűvé. 

Hát persze, a Ne bántsd a magyart! nacionalista felütés, ami ötvenhat után különösen sértette a szovjet érzékenységet, arról már nem is szólva, a határon túli magyarokért való kiállás érzelmes jelmondatává válhatott volna a felülről vezérelt, sekélyes internacionalizmus, az elszlovákosítás, az erdélyi falurombolás korában.

Aztán hiába változott a rendszer, a „Ne bántsd a magyart!” a kiéleződő népi–urbánus vitában (vagy nevezze mindenki, aminek akarja) megint csak nem teljesíthette be a küldetését, még Csoóri Sándor „Magyar, Te se bántsd a magyart!” parafrázisában sem, Zrínyi intelme ugyanúgy bő gatyás, vad magyar hőbörgésnek bélyegeztetett, mint a nemzeti lelkiismeretre apelláló sok más szólam.

Az aradi vértanúk évfordulója ma már csupán egy nap a sok közül. A vasárnapi híreket az újra fellángoló közel-keleti háború, a Ferencváros paksi veresége uralta, no meg az, hogy egy Herceg művésznevű állítólagos rapper péppé verte Király Viktort a Sztárboxban. Persze nem tegnapelőtt óta megy ez így. Ma is emlékszem a százötvenedik évfordulóra. A román állam akkor, 1999-ben kegyeskedett jóváhagyni, hogy Zala György Szabadság-szobrát – amelyet 1899-ben százezres tömeg előtt avattak, majd amely évtizedeken át az aradi vár árkába taszítva várta sorsa jobbra fordulását – az aradi minorita rendház udvarára szállítsák és megkezdjék a restaurálását. Az egyik magyar kereskedelmi csatorna egyperces hírben számolt be az eseményről a hőbörgő románokra fókuszálva, majd gyorsan váltott, s főműsoridőben inkább a budapesti kurtizánokról közölt riportázst.

Aki csak kicsit is nyitott szemmel jár a világban, láthatja, mi a tét: a nemzetállamok utolsó bástyáinak ledöntése Európában. Hogy aztán a globalizált massza tényleg csak azt fogyassza, amit éppen elé vetnek. 

Ebben a világban Zrínyi Miklós és Lahner György vesztésre ítéltetett. Berzsenyit megelőzve már Zrínyi is kesergett romlásunkon. „Mert noha a mi magunk népe amint mostan vagyon, s mint leábrázoltam, megromlott” – írta ugyanebben a munkájában, de aztán hozzátette: „Mindazonáltal, ha kérded, kit kívánok s micsoda nemzetet akarok oltalmamra, azt mondom: a magyart kívánom. Miért? Azért, mert legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb, és ha akarja, legvitézebb nemzetség.”

Nem a horvátokat kell erről meggyőznünk. Nem is a szlovákokat. Hanem természetesen magunkat, de legalábbis ne erodáljuk az önbecsülésünket.
„Magyar, Te se bántsd a magyart!” Itt kezdődhetne a nemzeti minimum.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.