Immáron sokadszor bizonyosodott be minden normális ember számára, hogy ez a nem is tudom, micsoda egészen biztosan nem normális. Ahogy áll ott, szemben az államtitkárral és Menczer Tamással, remegő szájszéllel, ott áll, ocsmánysága takonymosta fokán (bocs, Arany úr!), és lökdösődni kezd, ebben az egy pillanatban minden benne van, amit erről a nem is tudom, micsodáról tudni kell.
Odamegy a gyerekotthonokhoz, miután azzal fenyegette meg a saját gyerekeit, hogy egy ilyen otthonba fognak kerülni. Fényképeket posztol egy gyerekotthonban tapasztalható „rettenetes állapotokról”, miközben abban a gyerekotthonban éppen felújítási munkák folynak.
Soroljam még? Minek… Ez ilyen. Minden cselekedete, minden kijelentése ilyen.
De kicsoda ez a nem is tudom, micsoda?
III. Richárd lenne?
»Úgy döntöttem, gazember leszek…« Kézenfekvő. De mégsem pontos. Mert ez nem döntött úgy. Ez eo ipso gazember. Geboren. Erről írta Attila, hogy »Nézz a furfangos csecsemőre: / bömböl, hogy szánassa magát, / de míg mosolyog az emlőre, / növeszti körmét és fogát.«
Geréb Dezső lenne? Csábító gondolat, de teljesen hibás. Ugyanis Geréb Dezső árulóvá válik, de aztán megbánja tettét és visszatér a Pál utcaiak közé, s velük harcol a végén. Ez a nem tudom, micsoda meg elárulni sem képes igazából senkit és semmit sem, ugyanis nem kötődik senkihez és semmihez, csak saját magához. Azt az egyet nem fogja elárulni soha. Míg bele nem verik az orrát a saját piszkába. Ami nem más, mint önmaga.
Jago?
Van viszont »Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt, / De szívét önmagának őrzi meg, / S míg tetteti, hogy dolgozik uráért, / Csak hízik rajta, s megtömve zsebét, / Magának hódol. Ennek van esze.«
Bólinthatunk erre is, ám felületes bólintás lenne. Ugyanis Jago mégiscsak valamilyen. Na várj csak, megmagyarázom! Mit is mond Jago Cassiónak? Ezt mondja:
Becsület! hiú és üres képzelet. Érdem nélkül nyerjük gyakran érdemtelenűl veszthetjük is el.
Látjátok? Erről van szó! Jago tudatos gazember, és tudja azt is, mi a jó. A nem is tudom, micsodánál ilyesmiről szó sem lehet. Ez meg egy moral insanity. Ami persze némi felmentés is, hiszen beteg. De azért ne mentsük fel… Sőt! Tartsuk számon, tudjunk mindent, emlékezzünk mindenre, amikor eljön a pillanat…
