Elmaradhatatlan a káposztalé mellé. Egyebet inni ehhez szentségtörés, ez adja meg az ívet, ez a pont, amikor Lukullusz egyet biccentene a fejével, persze, szegény kénytelen volt beérni a pacsirtapástétommal, mert Amerika még nem volt felfedezve, honnan tudta volna, milyen jó a pityóka.
És megtelik a ház jó illattal és békével, és kevesebb időbe telik ezt elkészíteni, mint ahogyan én ezt megírtam.
Eszed, és arra gondolsz, milyen jó szegény embernek lenni, hiszen lám, ehhez semmi nem kell, csak pityóka, meg zsír, meg víz, meg vaj, meg túró, meg káposztalé, talán kevés őrölt bors és só, ízlés szerint.
Hoppá, ez már vagy nyolc összetevő, vannak olyan népek, amelyek erre teljes gasztronómiát építenek fel.
De hát, mi már csak így élünk, és ha valami nagyot akarunk enni, és gyerekkorunkra gondolva, nagyanyáink konyhája jut eszünkbe, nosza, rögvest héjában sült krumpli. Téli estenként ideális.
Egészségünkre!
