Az utóbbi húsz évben megismerhettünk néhány csodálatos történetet a Kárpát-medencében. Hogy a bor és gasztronómia keretén belül maradjak, hadd említsem elsőként Balla Gézát, a kadarkából készült szamorodni felélesztőjét, a legjelentősebb magyar vörösboros borvidék, Arad-hegyalja (Ménes-Magyarád) első számú borászát, akiről a kétezres években legfeljebb a szakmán belül hallott néhány kiválasztott, ma a legismertebbek egyike, egyetemi oktató, borakadémikus, 2018-ban pedig megkapta a borszakma Kossuth-díjaként emlegetett Év bortermelője titulust. De idekívánkozik Maurer Oszkár neve is, aki húsz évvel ezelőtt elhatározta: arra teszi fel az életét, hogy visszaadja Mátyás király kedvenc borvidékének, az egykor volt Magyarország talán legjobb adottságokkal bíró bortermő területének, a Szerémségnek a rangját, és most Michelin-csillagos éttermek sora kínálja dűlőszelektált borait, mely dűlők nevét (Krisztus, Kárász, Csücsülős, Táncos), miként Alkonyi László fogalmazott, hosszú idő óta senki nem helyezte saját nyelvi környezetébe.
Kitekintő – egy kis Piemont
Olaszország északnyugati része a Savoyai Királyság része volt a XIX. századi Risorgimentóig.