A Mojora visszatérve a plafon helyett rálátásunk van a pácolt fából ácsolt esztétikus tetőszerkezetre. A falakon régies italreklámok, hangszerek, fotók híres blues- és rockzenészekről. Csak megerősíthetjük a hely Facebook-oldalának állítását, miszerint az 1991. március 8.-án megnyílt gasztro-kocsma rövid idő alatt Közép-Európa egyik legnépszerűbb jazz-blues-rock klubjává nőtte ki magát.
Az ételkínálat gerincét a pizzák (20, 30, 50 és 60 cm átmérőjűeket sütnek) és lepények teszik ki, de kínálnak még többek között klasszikus pasta-kat, füstölt, főtt, majd sült csülköt, BBQ sertésoldalast, csevapot, csirkeszárnyakat, rántott sajtot, pulled pork szendvicset és néhány desszertet is. A borválaszték szűk, a ház borait kínálják alacsony áron, decire kimérve fehér, rosé és vörös kategóriában, a termelő nincs az itallapon feltüntetve. Sokféle nagyipari sör mellett tartanak egy főzdétől kézműves tételeket is, a töményválaszték java kommersz, de kínálnak minőségi helyi pálinkákat.
Az árak kifejezetten kedvezőek. A 30 centis, normál méretűnek mondható pizzák ára átszámolva 1200 és 1500, a lepényeké 360 és 900, a húsételeké 1300 és 2100, a desszerteké 300 és 600 forint között mozog 2021 tavaszán.
A kiszolgálás udvarias. Azt nem díjaztuk, hogy a sört nem csapolták a jelig, de nem tettük szóvá, nem akartuk elrontani 6-7 cl sör miatt a hangulatot.
Rendeltünk egy sertészsíros, lilahagymás frissen sült lepényt, ami kifejezetten finom volt, 360 forintért „best buynak” mondható nemcsak a Délvidéken, de alighanem egész Közép-Európában. A lepénynél megállhatunk egy pillanatra, annál is inkább, hogy ez a már emlegetett Marximnak is egyik legfőbb vonzereje volt, különösen az FTS-t (értsd: fokhagymás-tejfölös-sajtos) szerettük, akárcsak a lángos műfajában. Az FTS lepény egyébként ma is ott áll a járványt átvészelt mindkét Marxim lepény-választékának az élén. Kértünk még tintahalkarikákat sült krumplival és tartármártással, ennek a fogásnak mirelit áru képezte az alapját, de sör mellé megfelelt, s ami a legfontosabb, valóban tintahalból készült. Azt hinnénk, hogy önazonosság-probléma fel sem merülhet a tintahalkarika esetében (kulináris identitás-problémának az alapanyagcserét szoktam nevezni, leggyakrabban alkalmazott változata az erdei gomba helyett adott csiperke és a harcsa helyett használt pangasius), pedig még ilyen is megesik. A 2010-es évek kezdetén a temesvári Casa cu Flori nevű egységben karikára formázott panírozott halpépet adtak tintahalkarika helyett. Mindent összevetve kellemes időt töltöttünk a Mojoban, ha Zentán gasztro-kocsmát keresünk baráti sörözéshez, ez a hely jó választás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!