Mojo pub gasztro-kocsma zenta Bácska Tisza-part hangulat

Hangulatos gasztro-kocsma Zentán: Mojo pub

Zenta egy Tisza-parti magyar város Bácskában, ahol magyar szót lehet hallani mindenütt.

Borbély Zsolt Attila

2021. 05. 03. 10:56

A határokon átívelő magyar nemzetegyesítés a politikai szférából került át a közbeszédbe, de már 1998-as megfogalmazása előtt is akadt több szép példa az elv gyakorlatba ültetésére. S hogy ne az épp bemutatandó egységgel példálózzam, említhetem, hogy a ma is népszerű, két helyen, Budapesten és Székesfehérváron működő Marxim pizzéria ősforrása Délvidéken van, innen hozta az ötletet Czvitkó Zoltán alapító, aki a kilenceves évek közepén egy konzervatív–avantgarde földalatti sajtóorgánumnak, a többek között Ludwig Emil, Tóth Gy. László, a nemrég elhunyt Tamáska Péter és Varga Domokos György nevével fémjelzett, eredeti hangú „Szamizdat” szerkesztőségének is otthont adott.

A Zentai Mojonak is nyílt Szegeden egy testvéregysége, ahol a kilencvenes években rendkívül hangulatos környezetben, többek között potom pénzért kínált, libazsírral és lilahagymával kísért kemencés krumplit ehettünk a sör mellé, miközben a rockzene 1965 és 1975 között termett legjava szólt a hangszórókból. A szegedi Mojo 2015-ben fél évtizedre bezárt, Facebook oldalukon nincs nyoma a 2020-as nyári újranyitásnak. Márpedig, ha rövid időre is, de kinyitottak, be is tértünk nosztalgiázni egy jóbarátommal tavaly nyáron s díjaztuk, hogy a pultos hölgy kérésünkre hajlandó volt a hőskort idéző Jimi Hendrix klasszikusokat tenni a tuctuc helyett. A vírusjárvány második (s persze harmadik) hulláma, alighanem megpecsételte ezen egység sorsát, bár ki tudja, talán feltámad poraiból idén nyáron ismét.

A zentai Mojo ma is működik, biztos pont a sörbarátok számára.

Zenta több mint 800 éves Tisza-parti magyar város Bácskában, Bácska és Bánság határán, mely magyar többségét mindmáig őrzi. 1995-ben, midőn egy nemzetstratégiai konferencia apropóján jártam a városban, olyan hangulata volt, mint Székelyudvarhelynek, magyar szót lehetett hallani mindenütt. A járvány előtt nem sokkal akadt olyan étterem is, konkrétan az Ogranec – a világhálón nem leltem már nyomát, vélhetően bezárt – ahol magyar nyelven senki nem kommunikált. Ezzel együtt, ma még gond nélkül elboldogulhatunk magyarul szinte bármerre a városban, a legutóbbi, 2011-es népszámlálás idején többségünk 77%-os volt.

A Mojora visszatérve a plafon helyett rálátásunk van a pácolt fából ácsolt esztétikus tetőszerkezetre. A falakon régies italreklámok, hangszerek, fotók híres blues- és rockzenészekről. Csak megerősíthetjük a hely Facebook-oldalának állítását, miszerint az 1991. március 8.-án megnyílt gasztro-kocsma rövid idő alatt Közép-Európa egyik legnépszerűbb jazz-blues-rock klubjává nőtte ki magát.

Az ételkínálat gerincét a pizzák (20, 30, 50 és 60 cm átmérőjűeket sütnek) és lepények teszik ki, de kínálnak még többek között klasszikus pasta-kat, füstölt, főtt, majd sült csülköt, BBQ sertésoldalast, csevapot, csirkeszárnyakat, rántott sajtot, pulled pork szendvicset és néhány desszertet is. A borválaszték szűk, a ház borait kínálják alacsony áron, decire kimérve fehér, rosé és vörös kategóriában, a termelő nincs az itallapon feltüntetve. Sokféle nagyipari sör mellett tartanak egy főzdétől kézműves tételeket is, a töményválaszték java kommersz, de kínálnak minőségi helyi pálinkákat.

Az árak kifejezetten kedvezőek. A 30 centis, normál méretűnek mondható pizzák ára átszámolva 1200 és 1500, a lepényeké 360 és 900, a húsételeké 1300 és 2100, a desszerteké 300 és 600 forint között mozog 2021 tavaszán.

A kiszolgálás udvarias. Azt nem díjaztuk, hogy a sört nem csapolták a jelig, de nem tettük szóvá, nem akartuk elrontani 6-7 cl sör miatt a hangulatot.

Rendeltünk egy sertészsíros, lilahagymás frissen sült lepényt, ami kifejezetten finom volt, 360 forintért „best buynak” mondható nemcsak a Délvidéken, de alighanem egész Közép-Európában. A lepénynél megállhatunk egy pillanatra, annál is inkább, hogy ez a már emlegetett Marximnak is egyik legfőbb vonzereje volt, különösen az FTS-t (értsd: fokhagymás-tejfölös-sajtos) szerettük, akárcsak a lángos műfajában. Az FTS lepény egyébként ma is ott áll a járványt átvészelt mindkét Marxim lepény-választékának az élén. Kértünk még tintahalkarikákat sült krumplival és tartármártással, ennek a fogásnak mirelit áru képezte az alapját, de sör mellé megfelelt, s ami a legfontosabb, valóban tintahalból készült. Azt hinnénk, hogy önazonosság-probléma fel sem merülhet a tintahalkarika esetében (kulináris identitás-problémának az alapanyagcserét szoktam nevezni, leggyakrabban alkalmazott változata az erdei gomba helyett adott csiperke és a harcsa helyett használt pangasius), pedig még ilyen is megesik. A 2010-es évek kezdetén a temesvári Casa cu Flori nevű egységben karikára formázott panírozott halpépet adtak tintahalkarika helyett. Mindent összevetve kellemes időt töltöttünk a Mojoban, ha Zentán gasztro-kocsmát keresünk baráti sörözéshez, ez a hely jó választás.