A magyar vendéglátásban vannak séfek, akiknek neve összenőtt egy-egy étteremmel, mint Jahni Lászlóé a Kistücsökkel, Pethő Balázsé a Csalogány26-tal, Bíró Lajosé a Bock bisztróhálózattal, s a példák még sorolhatók, a vendéglőjáró ínyencnek azonban az alapbenyomása az, hogy szinte követhetetlen a kiemelkedő séfek mozgása. Márpedig a konyhafőnök személye alapján éttermet választani mondhatni garantált elégedettséget jelent. Aki tud, aki ambiciózus, aki önmegvalósítási lehetőséget lát a szakmájában, az mindenütt magas szinten teljesít.
De mi van, ha egy adott településen nincs ismerősünk, aki tippet adjon, nem tudunk egyetlen rangos séfről sem, aki épp ott állomásozna, az étteremkalauzok pedig meg sem említik az adott várost? Van, aki leparkol a város központjában és beül az első vendéglőbe. Van, aki a Google Mapset hívja segítségül, van, aki a Facebookot, van, aki az ittjartam.hu-t s van, aki a Tripadvisort. Jómagam mind a négyet figyelemmel követem és használom, azonban nem az értékeléseket követem, mivel azok kevéssé mérvadóak.
Míg világ a világ, a minőségelvet le fogja nyomni a látványos, tetszetős, profitmaximalizáló középszer, mert erre van igény, és azt, hogy erre legyen stabil kereslet, azt a reklámipar dollármilliárdokkal garantálja. Mindig több kóla fog fogyni, mint frissen készült valódi limonádé, a többség mindig nagyipari eljárással készült sört fog inni és nem prémium minőségű kisüzemit. Ennek megfelelően az átlagos alapanyagból előállított, nagy adagban kínált sablonételt többen fogják dicsérni, mint a kulináris alkotásokat. Az ételfotókat érdemes nézni tehát, nem az értékeléseket olvasni. Azon belül pedig utazók által feltöltötteket, mert a menedzsment reklámfotói kevéssé mérvadóak. (Lábjegyzet ehhez a témához a Michael Douglas által alakított figura McDonald’s-os jelenete az „Összeomlás” című filmben, mely kiugrasztja a kézhez kapott burger és a reklámfotó közti különbséget.)
Ilyen utazói ételfotók vezettek Dunaújvárosban az Azzari nevű étterembe, ott ért a kellemes meglepetés, amikor az étlapon azt olvashattam, hogy a séf Förster Zoltán, akinek a konyháján ettem már a Jankovich-kúriában és a Börzében is, mindkét alkalommal emlékezetes élménnyel gazdagodva. Ebéd közben megtudtam a kedves, udvarias, szívélyes felszolgáló hölgytől, a jeles séf már nem dolgozik náluk, viszont helyettese, Kuti Krisztina hasonló odaadással vezeti a konyhát a közösen kidolgozott receptúrák alapján.
A hangulatos, igényes olasz éttermet Azari Ircsi és Zsolt nyitotta 2020-ban. Mint a hivatalos honlapról megtudhatjuk, szándékuk az volt, hogy egy olyan helyet hozzanak létre, ahol „a pasta saját készítésű, a pizza hártyavékony, a sonka pármai, a mozzarella bivaly, a paradicsom friss, a bárány egy közeli gazdaságból származik, a kecskesajt kézműves manufaktúrában készül, a bioeljárással termesztett fűszereket frissen tépkedik le, a pizza Morello Forni kemencében sül ki.” A beltér hangulatos, ügyesen társítják a rusztikus elemeket a modernekkel, a belső gerendázatot, a nyers téglafalat a korszerű bútorzattal és világítótestekkel. Tuc-tuc popzene szól, szerencsére nem túl hangosan, olasz zenének jobban örvendenénk. Nyáron az utcán teraszt is üzemeltetnek.
