„Ízig–vérig magyar” – Tenkes csárda

A falakon népi tárgyak, a Himnusz merített papíron, magyar címer. A választék korrekt, az árak értékarányosak.

A magyar éttermekben a cigányzene honosodott meg, nem ritka a nemzetközi pop, annál gyérebb sajnos az autentikus magyar népzene. A megannyi, alighanem az ezres nagyságrendet is elérő magyar étterem közül, amit az utóbbi harminc évben meglátogattam, hirtelen kettőt tudnék említeni, ahol minden látogatásunk alkalmával a saját kultúránk mélyrétegeiből merített népzene szólt. Az egyik a „Kisvendéglő a Hargitához” Békéscsabán, a másik a Tenkes csárda Csarnótán. Mindkét egység dekorációja szívmelengető, giccsmentesen nemzeti. 

„Ízig-vérig magyar” – ez a Tenkes csárda jelmondata, amit komolyan is vesznek. A falakon népi tárgyak, a Himnusz merített papíron, magyar címer. Emellett téglapadló, gerendás mennyezet, vályogfalat imitáló vakolat, a két terem között ablak, szőttes függöny, köcsögök, tányérok, karikás ostor, kulacs, fokhagymafűzérek, paprikafűzérek cseppet sem zsúfolt, hanem ízléses elrendezésben. Bőrökkel letakart padokon ülhetünk nagy faasztalok mellett. A kandallóban már ősszel pattog a tűz. A csárda többek között arról nevezetes, hogy itt forgatták a hatvanas évek legendás, tizenhárom részes történelmi filmsorozatának, „A Tenkes kapitányának” egyes jeleneteit.

Csarnóta, mely Pécsről Villány fele kis kerülővel útba ejthető, távolabb esik aradi lakhelyemtől, mint Békéscsaba, így ide az elmúlt tíz évben háromszor sikerült eljutni, de mindhárom látogatás emlékezetes volt. 

Fotó: A képek a szerző felvételei

A választék korrekt, de nem eltúlzott, csirkemellből nem készül fél étlapnyi fogás, mint más csárdákban, pulykát nem tartanak egyáltalán, ami ismét csak dicséretes, van viszont rántott kacsaszív, ropogós kacsacomb, háztáji csirkepaprikás nokedlivel, parasztos, illetve abált libamáj. Kínálnak még többek között harcsaételeket, vadsültet gombás raguval, töltött krokettel, báránylapockát spenótos burgonyapürével, mákos gubát és almás pitét. Az itallap is átlag feletti, a borok között értelemszerűen és helyesen felülreprezentáltak a villányiak, tartanak kiváló pálinkákat és pécsi söröket. Aki volán mellett ül, Ebner-féle berkenyés almalevet vagy Bock József nevével fémjelzett villányi szőlőlevet ihat. 

Az árak értékarányosak. 

A kiszolgálás szervezhető jobban, időbe telik, míg odajön hozzánk az egyik a felszolgáló a rendelést felvenni, onnan viszont minden a helyére kerül, ételeink időben érkeznek, kitűzött névjegyén Lacikaként azonosított pincérünk udvarias, szívélyes, kommunikatív és segítőkész. A vegyes savanyúságunkról megfeledkezik, de ezt nem bánjuk különösebben. 

Ettünk itt a kétezertízes évek első felében szűzpecsenyét erdei gombamártással, vaslapon sült kecskesajtot, túrógombócot. Legmaradandóbb élményünk a kifogástalan drávai halászlé, az ötletes, erdélyi zakuszkával kísért „kifordított” csirkeszárny, valamint a laskagombás csirkezúzapörkölt volt.

A minap ismét Csarnótán keresztül közelítettük meg Villányt. Örömmel tapasztaltuk, hogy a helyben sült ropogós héjú kukoricás kenyeret még mindig étlapon tartják, ezúttal köretként kértük a kitűnően elkészített pacalpörkölt mellé, mely ízben, állagban, színben egyaránt kielégítette cseppet sem alacsony elvárásainkat. Másik fogásunk az első körben hízott kacsamáj-terrine volt hagymalekvárral, ami szintén jó élményt adott. A házias tejes pitét ízletes sárgabaracköntettel tálalják.

A Tenkes csárda ismét remekelt, jó szívvel ajánljuk azoknak, akik a magyar mediterráneumban kalandoznak.

Elérhetőségek:

Tenkes csárda

Csarnóta, 011 hrsz.

Telefonszám: 36 20 589 6052 

Honlap: https://tenkescsarda.hu

E-mail-cím: [email protected]