Tiltott Csíki sör: magyar sikertörténet román ellenszélben

A Csíki sör aligha lesz a kedvence azoknak, akik az erdélyi magyarokban szavazati joggal felruházott románokat látnak.

A fotók a gyulai Csíki Grebbelőben készültek. Fotó: Borbély Zsolt Attila

Nem kívánok publicitást adni annak az ellenzéki honlapnak, melynek szerzői egy kiemelkedő fővárosi székely étterem bemutatásának keretében fontosnak látták lepocskondiázni a Csíki sört. Az ízlések különbözőségének szélárnyékában fogalmaztak meg olyan brutális kritikát, ami nyilvánvalóan igazságtalan, minden bizonnyal maguk sem azonosulnak vele, de ami kiválóan alkalmas hangulatkeltésre és hitelrontásra egy olyan termékkel szemben, mely a magyar/székely nemzeti büszkeséget erősíti.

Nyilván az sem lenne helyes, ha átesnénk a ló túlsó oldalára és azért dicsőítenénk ezt a sört, amiért a másik tábor szidja. Jómagam 2014 decembere óta iszom rendszeresen a csíkszentsimoni sörgyár termékeit, miközben igyekszem rajta tartani az ujjamat a minőségi sörfőzés pulzusán, s kifejezetten vadászom az új és még újabb főzeteket. Úgy vélem, hogy a Tiltott Csíki sör, a Csíki Krémsör, a Székely sör, a szűretlen és a papírcsomagolású kvázi-csapolt sör, melyek ízben elég közel esnek egymáshoz, könnyen érthető, kerek ízképű, kifejezetten jónak mondható alap-lágerek, melyek adnak egyfajta teljességélményt, nem lóg ki belőle semmi és nem is hiányzik semmi. Ne keressünk bennük különösebb komplexitást, az alapsörök nem arról szólnak. Az IPA (pIPA, azaz pimasz IPA) az olcsó multi-IPÁkkal kiállja az összehasonlítást, a csúcsfőzdék (Magyarországon első sorban: Brew Your Mind, Fehér Nyúl, Mad Scientist, Monyó, román fennhatóság alatt álló területeken legfőképpen a Bereta és a Hop Hooligans) magas bekerülési költségű, szofisztikált főzeteivel nyilván nem. De utóbbiak ára is gyakran kúszik 1000 forint fölé, úgyhogy maga az összehasonlítás is igazságtalan. A magas alkoholú Mézes brutál édes, a barna sör korrekt, a gyümölcsös söreikről nem szívesen írok bármit is, mert nem kedvelem ezt a kategóriát, tény, hogy a málnás sört a fiatalok nagyon kedvelik s nincs rossz íze.

Ne kerüljük meg a legérzékenyebb kérdést, a marketinget sem. Nem kétséges, a tulajdonosnak volt egy balszerencsés interjúja, amikor a saját sörét nevezte az egyetlen igazi magyar kézműves sörnek és ezzel súlyos hibát vétett. Leginkább azért, mert az állítás egyszerűen nem volt igaz, sőt, inkább az a kérdés merül fel, hogy a sör mellyel teríteni lehet egész Magyarországot, Erdélyt és a Kárpátokon túli Románia jó részét, nevezhető-e egyáltalán kézművesnek? 

A válasz messze vezet. Az magyar minőségorientált sörfőzdék 2016. augusztus 19-án zászlót bontó „kraft” szövetsége fogalmazta meg elvi éllel alapító nyilatkozatában, hogy azért van szükség egy új megnevezésre, mert sokan visszaélnek a kézműves kifejezéssel és silány termékeiket próbálják eladni e cím alatt. Ezzel szemben a kraftosok büszkék az általuk használt csúcstechnológiára, aminek segítségével kreatív, időtálló, stabil és csúcsminőségű söröket állítanak elő. Tehát nem a kézművességre, hanem a minőségre helyezik a hangsúlyt a kommunikációban. Joggal.

A kézműves sör tulajdonképpen egy kedves eufemizmus, amit Bart Dániel, a „sörforradalom” egyik zászlóvivője talált ki, s mely alkalmas volt arra, hogy a kisüzemi söröket rokonszenvesebbé tegye a fogyasztók számára. Mert ugyebár, mennyivel pozitívabb asszociációs mezővel rendelkezik a „kézműves” kifejezés a „kisüzemivel” szemben.

Nyilván a privát mikrosörfőzdék között akad tényleges kézműves is, de nem ez a kulcskérdés. Csúcssöröket egyébként nem is lehet másként előállítani, mint csúcsminőségű alapanyagokból, csúcstechnológiával, ihletettséggel, szakértelemmel és a gazdaságossági szempontok bizonyos fokú visszaszorításával. Visszatérve a Csíki sörre, ha helytelenítjük is az alapító tulajdonos említett kijelentését, ez aligha lehet ok, hogy magát a sört elutasítsuk, s az vesse ré az első követ, akinek közéleti vagy gazdasági szereplőként soha nem volt balszerencsés mondata.

Ami pedig a Csíki sört illeti, amellett, hogy a maga kategóriájában szépen megállja  helyét, értéke nem kis részben abban áll, hogy gyártója bebizonyította, lehet komoly gazdasági sikert elérni felvállaltan magyar termékkel, magyar szimbolikával, magyar retorikával, magyar reklámokkal, hadakozva egy multival és s a román hatóságokkal. Nem kétséges, kapott ehhez magyar kormányzati hátszelet, ami nagyon is helyénvaló. A magyar állam első számú funkciója a nemzeti érdekvédelem, a nemzet határai pedig nem esnek egybe az ország határaival.  

Mindemellett ez a sör életérzést, kultúrát közvetít. S nemcsak a sör, a többi termék is, köztük a Csíki chips, mely valóban székely pityókából készül. A sors különös játéka folytán húsz éve ismerem az egyik kézdi széki családot, akiktől a burgonyát veszik, tudom, milyen szorgalmas, kitartó munkával jutottak oda, hogy a környék legjelentősebb burgonyatermesztői között tartsák őket számon. 

A Csíki sör franchise elviszi a székely népzenét, a néptáncot, a székely szimbolikát, az egész Tiltott Csíki termékcsaládot szerte a Kárpát medencébe, de még a Kárpátokon túl is. Amikor egyik legkedvesebb jóbarátom beküldött a minap egy frissen felvett videót az egyik csoportunkba, ahol székely népviseletbe öltözött profi táncosok autentikus erdélyi táncot mutattak be autentikus népzenei kíséret mellett egy sörözőben, melegedett a lelkem. Majd hozzátette: mindez Bukarest óvárosában történik. Így még nagyobb a teljesítmény. 

S nem azért mert magyarrá tesszük a románokat, erre esély nincs és nem is feltétlenül cél. Hanem azért, mert e sörözők megmutatják Csíkszeredától Temesvárig, Nagyszebentől Szászrégenig, Székelyudvarhelytől Borszékig, hogy alávetettségben, magyarellenes politikai környezetben, ahol folytonos a magyarellenes uszítás, üldözik a magyar és székely zászlót s még halottaink sem nyugodhatnak békében, lehetünk sikeresek is felszegett állal, büszke magyarként/székelyként, hagyományainkat felvállalva, ápolva és továbbadva.

Borítókép: A gyulai Csíki Grebbelő (Fotó: Borbély Zsolt Attila)