A minap az Erzsébet körúton ütköztem bele egy megnyitás előtt álló Tiltott Csíki sörözőbe. Volt már a magyar fővárosban néhány egysége ennek jól kitalált franchise-nak, de jelen pillanatban csak a Mechwart ligeti működik, a Kertész utcait mások vették át, a József körúti profilt váltott s jelenleg prémium gasztro-kocsmaként funkcionál, Beerstro14 néven, ügyes, fiatal, Szatmárnémetiből való szakáccsal, akinek pozícióját nem érintette a változás. Úgy véltem, a rózsadombi egység bemutatása előtt, melynek konyháját a minap volt alkalmam megismerni, szóljunk először magáról a sörről.
Ritka, hogy egy söripari termék olyan heves érzelmeket váltson ki a fogyasztókból, mint a Tiltott Csíki Sör. Hatalmas rajongótábora van, ugyanakkor akadnak nem kevesen, akik görbe szemmel néznek rá. Utóbbiak egy része az alapító viselt dolgaival hozakodik elő, másik része kormányközelisége miatt gyűlöli a sört a gyártókkal együtt, akadnak, akik a sör minőségével szemben támasztanak kifogásokat, másoknak a marketinggel van bajuk. S csoda lenne, ha egyeseknek nem csípné a szemét a büszkén felvállalt székely/magyar jelleg. E táborok átfedést is mutatnak, elvben tartozhat valaki mindegyikhez egyszerre.
A rendszerváltás után a magyar ideológiai baloldal (nem lehet elégszer hangsúlyozni, mást jelent a „jobb” és a „bal” kifejezés ideológiai és mást gazdasági síkon, aki eszmeileg a baloldalhoz tartozik, tehát hagyomány-, nemzet- és vallásellenes, az akár helytelenítheti is az állami beavatkozást, lehet piacpárti, tehát gazdaságilag tartozhat a jobboldalhoz, s vice versa) egyre nyíltabban és egyre agresszívebben képviselte a Kádár-Aczéli kurzus elnemzetlenítő, a magyar büszkeséget az agyakból kilúgozni törekvő, a magyar múltat megmásító, a magyar folytonosságtudatot megszüntetni igyekvő politikáját, annyi különbséggel, hogy a nemzetellenes hazug propagandát nem proletár internacionalista szólamokba, hanem a liberális kozmopolitizmus paneljeibe csomagolta. Ezek az emberek, akiknek zöme az SZDSZ-ből vagy annak holdudvarából indult, ma is mérgezik a közéletet, s ehhez komoly segítséget kapnak a globalista nézetformáló csatornák (Youtube, Tiktok, Facebook stb) ifjú befolyásoltjaitól. Ők zsigerből elutasítják azt, ami karakteresen nemzeti, nem szólva az erdélyiek elleni, a baloldalon egyre nagyobb teret nyerő hangulatkeltésről, amiben a DK és „háttérkoalíciós” partnere, a Jobbik jár élen. A Csíki sör aligha lesz a kedvence azoknak, akik az erdélyi magyarokban szavazati joggal felruházott románokat látnak.
Nem kívánok publicitást adni annak az ellenzéki honlapnak, melynek szerzői egy kiemelkedő fővárosi székely étterem bemutatásának keretében fontosnak látták lepocskondiázni a Csíki sört. Az ízlések különbözőségének szélárnyékában fogalmaztak meg olyan brutális kritikát, ami nyilvánvalóan igazságtalan, minden bizonnyal maguk sem azonosulnak vele, de ami kiválóan alkalmas hangulatkeltésre és hitelrontásra egy olyan termékkel szemben, mely a magyar/székely nemzeti büszkeséget erősíti.
Nyilván az sem lenne helyes, ha átesnénk a ló túlsó oldalára és azért dicsőítenénk ezt a sört, amiért a másik tábor szidja. Jómagam 2014 decembere óta iszom rendszeresen a csíkszentsimoni sörgyár termékeit, miközben igyekszem rajta tartani az ujjamat a minőségi sörfőzés pulzusán, s kifejezetten vadászom az új és még újabb főzeteket. Úgy vélem, hogy a Tiltott Csíki sör, a Csíki Krémsör, a Székely sör, a szűretlen és a papírcsomagolású kvázi-csapolt sör, melyek ízben elég közel esnek egymáshoz, könnyen érthető, kerek ízképű, kifejezetten jónak mondható alap-lágerek, melyek adnak egyfajta teljességélményt, nem lóg ki belőle semmi és nem is hiányzik semmi. Ne keressünk bennük különösebb komplexitást, az alapsörök nem arról szólnak. Az IPA (pIPA, azaz pimasz IPA) az olcsó multi-IPÁkkal kiállja az összehasonlítást, a csúcsfőzdék (Magyarországon első sorban: Brew Your Mind, Fehér Nyúl, Mad Scientist, Monyó, román fennhatóság alatt álló területeken legfőképpen a Bereta és a Hop Hooligans) magas bekerülési költségű, szofisztikált főzeteivel nyilván nem. De utóbbiak ára is gyakran kúszik 1000 forint fölé, úgyhogy maga az összehasonlítás is igazságtalan. A magas alkoholú Mézes brutál édes, a barna sör korrekt, a gyümölcsös söreikről nem szívesen írok bármit is, mert nem kedvelem ezt a kategóriát, tény, hogy a málnás sört a fiatalok nagyon kedvelik s nincs rossz íze.
Ne kerüljük meg a legérzékenyebb kérdést, a marketinget sem. Nem kétséges, a tulajdonosnak volt egy balszerencsés interjúja, amikor a saját sörét nevezte az egyetlen igazi magyar kézműves sörnek és ezzel súlyos hibát vétett. Leginkább azért, mert az állítás egyszerűen nem volt igaz, sőt, inkább az a kérdés merül fel, hogy a sör mellyel teríteni lehet egész Magyarországot, Erdélyt és a Kárpátokon túli Románia jó részét, nevezhető-e egyáltalán kézművesnek?
A válasz messze vezet. Az magyar minőségorientált sörfőzdék 2016. augusztus 19-án zászlót bontó „kraft” szövetsége fogalmazta meg elvi éllel alapító nyilatkozatában, hogy azért van szükség egy új megnevezésre, mert sokan visszaélnek a kézműves kifejezéssel és silány termékeiket próbálják eladni e cím alatt. Ezzel szemben a kraftosok büszkék az általuk használt csúcstechnológiára, aminek segítségével kreatív, időtálló, stabil és csúcsminőségű söröket állítanak elő. Tehát nem a kézművességre, hanem a minőségre helyezik a hangsúlyt a kommunikációban. Joggal.
A kézműves sör tulajdonképpen egy kedves eufemizmus, amit Bart Dániel, a „sörforradalom” egyik zászlóvivője talált ki, s mely alkalmas volt arra, hogy a kisüzemi söröket rokonszenvesebbé tegye a fogyasztók számára. Mert ugyebár, mennyivel pozitívabb asszociációs mezővel rendelkezik a „kézműves” kifejezés a „kisüzemivel” szemben.
Nyilván a privát mikrosörfőzdék között akad tényleges kézműves is, de nem ez a kulcskérdés. Csúcssöröket egyébként nem is lehet másként előállítani, mint csúcsminőségű alapanyagokból, csúcstechnológiával, ihletettséggel, szakértelemmel és a gazdaságossági szempontok bizonyos fokú visszaszorításával. Visszatérve a Csíki sörre, ha helytelenítjük is az alapító tulajdonos említett kijelentését, ez aligha lehet ok, hogy magát a sört elutasítsuk, s az vesse ré az első követ, akinek közéleti vagy gazdasági szereplőként soha nem volt balszerencsés mondata.
