Fort Silvan – az erdélyi magyar borkészítés erődítménye
Itt nem a kulinaritáson van a hangsúly, hanem a borokon, de a konyha sem okoz csalódást.
Borbély Zsolt Attila
2022. 01. 05. 8:35
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Erdélybe az anyaország vendéglátásában, italkultúrájában és gasztronómiájában a rendszerváltást követően beindult „erjedési”, új minőséget hozó folyamatok csak egy-két évtizedes késéssel jutottak el, de tény, hogy eljutottak.
A késésre szegmensek szerint más és más a magyarázat, de a legtöbb esetben arról van szó, hogy míg a Kádár-rendszer adott egyfajta mozgásszabadságot, egy kevés teret az egyéni kezdeményezőkészségnek, az önálló gazdálkodásnak, a Ceausescu-rendszer majdhogynem a sztálini modellt követte, így sokkal mélyebben roncsolta a társadalom szöveteit, a közösségi tudást a borkészítésről, gasztronómiáról.
Sokkal nehezebb volt információhoz jutni, megesett, hogy a határon nemcsak a könyveket kobozták el, hanem – mint egyik tanárom mesélte később az ELTE-n – még azt a Népszabadságot is, amibe a síbakancsokat csomagolták.
Ily módon, míg Belső-Magyarországon, ahogy Maurer Oszkár nevezi a Trianonban magyar fennhatóság alatt hagyott államterületet, a borászat minőségi szegmense már a kilencvenes években magához tért, Erdélyben csak a kétezer-tízes években volt lehetőségünk az Arad-hegyalján, a Ménes-Magyarádi borvidéken gazdálkodó Balla Géza és a krasznabélteki Nachbil pince mellett további neveket megtanulnunk a hajdani állami nagyvállalatok Zsidvén, illetve Temesrékason működő megacégeinek új márkanevei mellett.
Elsőként a 22 hektáros, 2011-ben újratelepített birtok, a Kárásztelek pincészet emelkedett ki előbb kiváló boraival, majd világsikert arató pezsgőivel.
Mindmáig e három pince a legismertebb, és leginkább meghatározó a tágan értelmezett Erdélyben, de egyre több olyan egyéni gazda is megmutatja magát és borait, akik nem elsősorban a közönség kegyét keresik, hanem önmegvalósítást látnak a borászatban.
Ide sorolnám Heit Lórántot, Piheni Annamáriát és Mados Attilát Bihardiószegről, az Orbán családot Kelementelkéről, hogy azokat említsem, akiknek nemcsak borait kóstoltam, de a pincészetét is alkalmam volt meglátogatni.
Ménesen figyelemre méltó a Szikler Ervin Walter által működtetett magas minőségű, sűrű szövésű, nagy tannintartalmú vöröseket asztalra tevő Elite wines, a Birouas és a Daiconi s szintén felzárkózhat az élvonalhoz a kémeri Fort Silvan, mely a felsoroltak közül egyedül működtet éttermet.
A kép a szerző felvétele
A pincészetet Szoboszlai Attila kémeri nagyvállalkozó alapította a kétezer lelkes, elsöprő többségében ma is magyar településen. A pincészet boroscímkéken is szereplő ikonikus száma a „47”, mely a szőlőültetvények szélességi fokára utal, itt helyezkedik el Champagne is. Ezt tartják sokan (kis túlzással) a szőlőtermesztés északi határának.
Az erődítményt mintázó, 33,5 hektár saját termesztésű szőlőt feldolgozó pincészet neve is azt jelzi, hogy a tulajdonos úgy tekint létesítményére, mint a régió szőlőtermesztésének északi erődjére.
A honlap négynyelvű (magyar, román, német és angol), az étteremben dolgozók közül is mindenki beszél magyarul. Impozáns mind a pincészet, mind az attól nem messze fekvő étterem épülete.
Utóbbinak a beltere esztétikus, a falfestmények a borászat szépségeit idézik: prés, borospalack és -pohár, hordó, szőlőgyümölcs és -levél, hegedű, valamint a pincészet címere látható, jól megválasztott őszi színekkel ábrázolva. Az egyik falon mélyedésekben levendulás váza, illatos gyertyák és kövek. Nyáron kellemes teraszt üzemeltetnek, ahonnan pazar kilátás nyílik a környék lankáira.
Jómagam 2020 őszén látogattam el hozzájuk, midőn épp szüreti mulatságot tartottak. Mint Szoboszlai Attila elmondta, évről évre megszerveznek egy közösségi akciót, melynek keretében a jó barátok, ismerősök s a pincészet borainak kedvelői délelőtt szőlőt szednek, majd délután munkájukat a vendéglátó zenés-boros-roston sültes mulatsággal hálálja meg.
Jómagam az étteremben ettem, miután a gazdával megbeszéltük a brassói magyar napokon bemutatandó borainak listáját. Az étlap a magyar, a román és az olasz konyha népszerű fogásait kínálja néhány nemzetközinek mondható étellel kiegészítve.
Rostonsült, illetve rántott csirke- és sertéshúsok szerepelnek a választékban, továbbá kemencés csülök vörös káposztával vagy babbal, bulz (töltött puliszkagombóc), bruschetták, pasta-k, pizzák, palacsinták, túrófánk, csokiláva. Biztonsági játék.
A kiszolgálás kedves, törekvő, segítőkész.
A borlap a pincészet mintegy húsz borát kínálja négy kivétellel palackban, igen kedvező áron. A sörök nagyipariak. Tartanak házi szilvapálinkát is baráti díjszabás mellett, ami örömteli, mert a házilag főzött szilágysági szilvapálinka Erdély-szerte híres.
Az Erdélyt is meghódító román slágerétel, a miccs korrekt volt, átlagos, a kenyér nem kiugró minőségű, de friss. A sertésoldalas omlós, finom, aranyburgonyát adnak hozzá. A négysajtos pizza közép-európai stílusú, tésztája vastagabb az olaszosnál, de finom, ízletes. A szépen tálalt csokiláva jól sikerült ízre, állagra egyaránt, a fagylalt készterméknek tűnt. Itt nem a kulinaritáson van a hangsúly, hanem a borokon, de a konyha sem okoz csalódást, teljesítménye egyenletes, magasságok és mélységek nélküli.
Panziót is működtetnek, így ha a társaság nemcsak ebédelni szeretne, hanem bort is kóstolni, a sofőr is átadhatja magát a remek borok élvezetének.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
