Ily módon, míg Belső-Magyarországon, ahogy Maurer Oszkár nevezi a Trianonban magyar fennhatóság alatt hagyott államterületet, a borászat minőségi szegmense már a kilencvenes években magához tért, Erdélyben csak a kétezer-tízes években volt lehetőségünk az Arad-hegyalján, a Ménes-Magyarádi borvidéken gazdálkodó Balla Géza és a krasznabélteki Nachbil pince mellett további neveket megtanulnunk a hajdani állami nagyvállalatok Zsidvén, illetve Temesrékason működő megacégeinek új márkanevei mellett.
Elsőként a 22 hektáros, 2011-ben újratelepített birtok, a Kárásztelek pincészet emelkedett ki előbb kiváló boraival, majd világsikert arató pezsgőivel.
Mindmáig e három pince a legismertebb, és leginkább meghatározó a tágan értelmezett Erdélyben, de egyre több olyan egyéni gazda is megmutatja magát és borait, akik nem elsősorban a közönség kegyét keresik, hanem önmegvalósítást látnak a borászatban.
Ide sorolnám Heit Lórántot, Piheni Annamáriát és Mados Attilát Bihardiószegről, az Orbán családot Kelementelkéről, hogy azokat említsem, akiknek nemcsak borait kóstoltam, de a pincészetét is alkalmam volt meglátogatni.
Ménesen figyelemre méltó a Szikler Ervin Walter által működtetett magas minőségű, sűrű szövésű, nagy tannintartalmú vöröseket asztalra tevő Elite wines, a Birouas és a Daiconi s szintén felzárkózhat az élvonalhoz a kémeri Fort Silvan, mely a felsoroltak közül egyedül működtet éttermet.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!