Egyszerre kínálnak hagyományos magyar fogásokat némi csavarral, és mediterrán ételeket.
Borbély Zsolt Attila
2022. 09. 06. 20:47
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A Balaton körül működik egy bő tucat olyan étterem, melynek teraszáról a panoráma szavakban kifejezhetetlen szépségű. Bock Balaton, Villa Kabala, Vitis Kúria, Kisfaludy ház, Rózsakő vendéglő, Majthényi présház, a Szent Orbán vendéglő helyén nyílt Szőlőhegy bisztró, Szászi Viridárium, hogy néhány példát mondjak az ismertebbek közül. Ezek közé tartozik a Tarányi présház is. Többségük „új hullámosnak” mondható, de akad közöttük régi vonalas egység. A Tarányi présház a ma talán legnépszerűbb modellt követi, egyszerre kínál hagyományos magyar fogásokat némi csavarral, és mediterrán, azon belül főként olasz ételeket.
Sok étterem nem él egyáltalán azzal a lehetőséggel, hogy honlapján és/vagy Facebook-oldalán néhány sorban megfogalmazza céljait, szavakba öntse, hogy miképpen gondolkodnak az üzemeltetők a vendéglátásról, konyhaművészetről, vagy netán a világról. Megint mások megmaradnak a szikár tárgyilagosság talaján. Vannak, akik suta mondatokban fejezik ki jóra való törekvésük ars poeticáját.
S végül olyanok is akadnak, akiknek bemutatkozó sorai olyannyira remekbe szabottak, hogy szellemi csemegének is beillenek, s az ember legszívesebben rögtön beülne hozzájuk, bármekkora távolság is választja el abban a pillanatban az adott étteremtől. Ez is lenne a cél végtére. A Tarányi présház ezutóbbiak közül való.
Legszívesebben minden mondatukat ideilleszteném, de megelégszem két idézettel, egyik az étteremnek otthont adó épület 240 évét foglalja össze a Kormorán szövegek (Kurán Gergő balladája, Magyar Golgota) stílusában, pillanatképeket felvillantva a magyar történelemből, a másik az étkezés szakrális dimenziójáról vall.
„240 év nagy idő. Éppen ennyi esztendeje áll a Szent György-hegy bazaltfundamentumán e ház - a Tóti-Lengyel, majd a Tarányi család egykori büszkesége -, amely látta még Mária Terézia uralkodásának utolsó napjait, döbbenten szemlélte II. József ámokfutását, látni vélte Sobrit, rajongott Csokonai, Berzsenyi és Arany költészetéért, lélekben együtt lobogott Petőfivel és a márciusi ifjakkal, megrendült Világosnál, majd a haza érdekében maga is kiegyezett, meghatódva csodálta a világszép Sissi - magyar királynévá - koronázását, és persze kissé féltékeny volt Füredre, amiért Jókai idős korára ott talált menedéket... A szörnyű XX. századról azonban sohasem beszélt. Jó oka volt rá. Az ezredforduló táján kis híján öröklétre szenderült, majd hosszú évek embert, s présházat próbáló erőfeszítései után - életének 240. évében, 2020 nyarára - újjászületett. (…)
A minőségi étkezés egyfajta szertartás. Előfeltétele a nemes, jó minőségű alapanyag, amelyből a hozzáértő, avatott kéz szeretettel, odafigyeléssel, „lélekből” alkotja meg a tányérra és a pohárba valót. Ám valódi gasztronómiai élmény nem létezhet a szeretteinkkel együtt eltöltött, megszentelt idő nélkül...”
Az étlap bizalomgerjesztően rövid, a pizzák mellett két levest, egy előételt, hét főételt és két desszertet tartanak. Mi a múlt hónap elején jártunk náluk, azóta az étlapon több fogás lecserélődött. Ezidőtájt kínálnak többek között szarvaspörköltet dödöllével, rántott harcsát, mangalicaszüzet zöldfűszeres bundában burgonyapürével és kovászolt zöldbabbal, parajos rizottót tapolcai pisztrángfilével.
Ha valahol kencéket kínálnak, azt ritkán hagyom ki, itt is elcsábított e fogás. A padlizsánkrém, halkrém és az „antipasti” cím kínált olívaolajos pirított zöldség-egyveleg korrektnek, élvezetesnek bizonyult. A tojásos lecsó egyike volt legjobbaknak, amit a műfajban ettem, a császármorzsa élvezhető, bár inkább kötelességszerűnek mondanám, mint átütőnek, kifejezetten jól sikerült viszont a túrógombóc, mind ízre, mind állagra meg voltunk vele elégedve.
Megkóstoltuk többek között Földi Bálint Kéknyelűjét, aminek hatására társam – a Kárpát medencei magyar borok világában szintén otthonosan mozgó, a borkereskedelemben is szerepet vállaló borbarát - megcsörgette a borászt, hogy gratuláljon neki, s átadja mindkettőnk nevében, hogy ennél nem jobbat ivott ebben a műfajban, legfeljebb hasonló szintűt. A borásszal még nem volt alkalmam találkozni, de néhány nappal korábban a badacsonyi borvidék talán legizgalmasabb és legszínvonalasabb borozójában, a Pláne borteraszon kóstoltam pont ezt a bort, s tudtam meg a badacsonyi borok témájában elképesztően felkészült felszolgálótól, hogy a Sabar pince főborászát tisztelhetjük Földi Bálintban.
A borlapon egyébként kizárólag helyi nedűk szerepelnek a legjobb szentgyörgyhegyi pincészeteknek mintegy tizenöt borát kínálják, pohárra is kimérve. Aki netán sört inna a szőlőhegyen – bevallom, jómagam is legurítottam két bor mellett egy IPÁ-t – az a csapolt Pécsi Szalon mellett a nagytarcsai Beertailor sörei közül válogathat. Arra is ügyeltek, hogy a pálinka is a borvidékről származzon, a badacsonyi Reneszánsz pálinkaház szortimentjéből tartanak négyfélét.
Emlékezetes volt a Tarányi présházban elküldött ebéd, a helyet jó szívvel ajánljuk másoknak is. A baráti társaságban, nemzeti sorskérdéseket boncolgató beszélgetéssel eltöltött időt magam is megszenteltnek éreztem.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.