S végül olyanok is akadnak, akiknek bemutatkozó sorai olyannyira remekbe szabottak, hogy szellemi csemegének is beillenek, s az ember legszívesebben rögtön beülne hozzájuk, bármekkora távolság is választja el abban a pillanatban az adott étteremtől. Ez is lenne a cél végtére. A Tarányi présház ezutóbbiak közül való.
Legszívesebben minden mondatukat ideilleszteném, de megelégszem két idézettel, egyik az étteremnek otthont adó épület 240 évét foglalja össze a Kormorán szövegek (Kurán Gergő balladája, Magyar Golgota) stílusában, pillanatképeket felvillantva a magyar történelemből, a másik az étkezés szakrális dimenziójáról vall.
„240 év nagy idő. Éppen ennyi esztendeje áll a Szent György-hegy bazaltfundamentumán e ház - a Tóti-Lengyel, majd a Tarányi család egykori büszkesége -, amely látta még Mária Terézia uralkodásának utolsó napjait, döbbenten szemlélte II. József ámokfutását, látni vélte Sobrit, rajongott Csokonai, Berzsenyi és Arany költészetéért, lélekben együtt lobogott Petőfivel és a márciusi ifjakkal, megrendült Világosnál, majd a haza érdekében maga is kiegyezett, meghatódva csodálta a világszép Sissi - magyar királynévá - koronázását, és persze kissé féltékeny volt Füredre, amiért Jókai idős korára ott talált menedéket... A szörnyű XX. századról azonban sohasem beszélt. Jó oka volt rá. Az ezredforduló táján kis híján öröklétre szenderült, majd hosszú évek embert, s présházat próbáló erőfeszítései után - életének 240. évében, 2020 nyarára - újjászületett. (…)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!