A Hoptop 2015-ben alakult, tulajdonképpen jókor, jó időben. Szemben több kisüzemi főzdével, akik a kezdetek kezdetén már akkora beruházással és kapacitással indultak, amely sokáig veszteségessé tette az üzemet – mert vagy túl sok sört gyártottak, amit nem tudtak hirtelen értékesíteni, vagy indokolatlanul sok felesleges kapacitás mellett főztek kevés sört – a Hoptop mérlegadatai egy jól átgondolt, megfontolt, lassú építkezés jeleit mutatják.
Az eddigi legveszteségesebb évük tízmillió forintos mínusz volt, a legnyereségesebb (2021-ben a koronavírus végén) 6,2 millió forintos plusz. Ha összegezni akarjuk, az eddigi eredményük 2015–2021 között négymillió mínusz, de ez ebben az iparágban tulajdonképpen sikernek számít, hiszen a cég egy tartós növekedési pályán van.
Az értékesítés nettó árbevétele például az alapítás óta folyamatosan növekszik, 2021-ben átlépte a százmillió forintot is, és ezen a bázison építkezve a cég a koronavírusos éveket nem számítva folyamatosan tudta növelni az alapanyagokra költött összegeket és a munkavállalók bértömegét is, miközben a cég eszközeinek értéke is folyamatosan növekedett, azaz egyre jobb gépekkel, jobban fizetett munkaerővel, jobb alapanyagokkal dolgoznak, amely az értékesítésben ha nem is ugrásszerűen, de meghozta a gyümölcsét. Persze az is állhat amögött, hogy a koronavírus alatt is növelték bevételüket, hogy vélhetően elsősorban üveges, dobozos söröket értékesítenek a kereskedelem részére, és csak kisebb kitettségük van a kocsmák, és úgy általában a Horeca szektorok irányába.
A gyarapodás meglátszik a termékpalettán is. Míg emlékeim szerint a 2015–2019 közötti években inkább egy-egy termékükkel tudtak közönségkedvenccé válni, és nem a teljes szortimenttel, addig napjainkban egy rendkívül erős és minőségi alapszortimentet érthetnek el a fogyasztók teljesen barátságos 800–900 forint környéki 0,33-as doboz áron. Ezen termékpaletta áll egy Pilseni, egy Bécsi Ászok, egy Witbier, egy Belga meggy, egy IPA és egy Dark Lager (vélhetően Schwarzbier) termékekből, egységes dizájnnal.
Az alapszortiment lenyűgözően tökéletes. Az IPA kivételével, ami nem egyértelmű, hogy angol IPA vagy West Coast IPA, a többi öt sör egészen kiváló. A belga meggy nyilván nem önálló sörtípus, de a négy másik pontosan olyan, amilyennek ezen söröknek lenniük kell. Érdemes lenne őket a főzdének versenyeken indítani, mert biztos vagyok benne, hogy szép eredményeket hoznának haza.
Ezen sörök egészülnek ki speciális tételekkel, melyek között van tihanyi levendulás búza vagy olyan extra prémium sör is, mint a jégbak, melyet a tradícióknak megfelelően úgy készítenek, hogy az eleve erősre főzött duplabaksörből kifagyasztanak nagyobb mennyiségű vizet és az alkoholban sűrűbb nedűt palackozzák.
A sörfőzdéknek, ha a működésük stabil lábakon áll, alapvetően két opcióból kell kiválasztaniuk, mihez kezdenek a szabad energiáikkal. Az egyik opció, hogy azt főzik, amit a piac igényel. Ezen döntés erőssége, hogy állandó bevételre tehetnek szert, veszélye ugyanakkor, hogy a gyorsan változó piaci trendek miatt egyes termékeik idővel eladhatatlanná válnak. A másik véglet, amikor egy főzde folyamatosan innovál és diktálja a trendeket, ekkor viszont fennáll a veszélye annak, hogy adott innovációra még nem készültek fel a fogyasztók, és mivel a sörök szavatossága véges, ha nem tudják értékesíteni az adott tételt, veszteségesek lesznek. A stabil lábakon álló főzdék tulajdonképp e két végpont között próbálnak egyensúlyozni, hogy mennyiben főzzék a kapacitásaikkal a piac elvárásait és mennyiben innováljanak. Van a piacon példa arra is, amikor egy főzde innovál, és megtalálja azokat a piacokat, ahol ezen termékei eladhatók, van olyan főzde, amely innovál, de olykor küszködik ezek eladásával, nyilván van rengeteg főzde, amely nem innovál, és nem is azt főzi, ami kell a piacnak, és vannak azok, akik egyszerűen azt főzik, ami már bevált a piacon, és amire igény van.
A Hoptop meglátásom szerint, és ez következhet abból, hogy gazdasági szakember vezeti a céget, inkább a fogyasztók kiszolgálását helyezi előtérbe, egy egészséges mértékű innovációval, amilyen például a jégbak; viszont mivel utóbbi erős alkoholtartalmú, ha a főzde nem tudja eladni adott évben, a következő években mint évjáratos tételt még drágábban is értékesítheti.
A Hoptop lassú építkezése, amit a mérlegek mutatnak, felfogható tehát úgy, hogy a főzde kivárja, amíg a többiek innoválnak, majd megvalósítja a saját értelmezésében azon sikertermékeket, amiknek mások már kialakították a piacát. Emiatt tud szerintem a főzde folyamatosan növekedni, ugyanakkor részben ez is a gátja az ugrásszerű növekedésnek, hiszen kis kockázattal kisebb sikert értek el eddig. Nyilván kérdés, hogy „a hét szűk esztendő”, amelyben masszívan benne van az iparág a koronavírussal és az energiaárakkal, hogyan fog hatni a fogyasztókra és a főzdékre, mindazonáltal a Hoptop esetében bizakodók lehetünk, hiszen az alapszortiment kiváló ár–érték aránnyal van a piacon.
A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor YouTube-csatorna alapítója
