bombay étterem chili indiai étterem repeta

Kortárs indiai étterem a Bazilika vonzáskörzetében: Bombay

Az indiai gasztronómia jellegzetes ízeivel a kilencvenes évek közepén a Bécsi úti Maharadzsa vendéglőben találkoztam első alkalommal. Három testvér vitte a helyet, egyik a konyhán dolgozott, másik felszolgált, a harmadik pihent. Négy-öt fogást kóstoltunk, lenyűgözött az izgalmas, vibráló, komplex ízvilág, amit többezer év alatt gyöngyözött ki magából e hatalmas ország.

Borbély Zsolt Attila

2023. 01. 13. 16:20

Azóta igyekeztem minden indiai helyet megismerni a fővárosban, megfordultam több, mint egy tucat étteremben és kifőzdében, lelkesedésem máig tart. A járvány kezdete óta meglátogattam az Árnyas helyére költözött Curry House-t, a Curry House egykori lokációjában működő Pesti Chutney-t, ahol maga Allen Diwan, az egyik magyar nyelven megjelent, általam is haszonnal forgatott szakácskönyv szerzője tette elénk a rendelt fogásokat, az Indigo Expresst, a Mechwart liget mellé költözött Shalimart, az Akácfa utcai Bangla büfét s tavaly az év vége felé a Bombayt. Az idei év első komolyabb gasztro-túrája is egy indiai étteremben, az Aranypince helyén, a Dob utcában nyílt Kis Banglában ért véget.

Indiai étteremben nagyobb csalódás még nem ért, legyen szó egyszerű menzáról, ahol készételeket szolgálnak fel vagy elegáns étteremről. Az indiai ízek kavalkádjával nem lehet betelni. A tandoori-ban készült húsokat nem ritkán kiszárítják, a raguk viszont zseniálisak. Jó pár indiai szakácskönyvet gyűjtöttem össze az elmúlt bő negyed évszázadban, kedvencem Camelia Punjaby magyar nyelven is megjelent curryrecept-gyűjteménye.

További Repeta híreink

Gasztrokalandozás a nagyváradi Zöldfa utcában

Legendák keringenek az indiai ételek csípősségéről, a „tapasztalatlan curry-kóstoló története”, aki bírának áll sörért cserébe, majd a verseny végére eszméletét veszti, minden társaságban nagy derültséget szokott okozni, a világháló számtalan oldala közölte, még az autószerelésre fókuszáló simson.hu fórum rovatában is megtaláljuk. Vélhető, hogy ezek az extrém csípős ételek az európai ízlésvilághoz való idomulás miatt kikoptak a választékból, soha nem találkoztam olyan indiai étellel, mely próbára tette volna a gyakorlott chilievőket.

Hogy mégiscsak létezik brutál-erős curry, azt egy hozzám közel álló gasztro-rajongótól tudom, aki London vonzáskörzetében, egy autentikus indiai étteremben phall-t rendelt.

Vélhetően nem túl gyakran szolgálják fel ezt a fogást, mert kinézett a szakács a konyhából, kérdezve, hogy „who is the brave guy?”. A bátor fiú, ha nem is könnyen, de megette az egész adagot, elmondása szerint az ájulás csak másnap kerülgette az ételtől, amit azóta sem vágyik újrakóstolni. Némi világhálós kereséssel nem volt nehéz ráakadni az általa fonetikusan „fállként” emlegetett curryféleségre (ejtsd rövid á-val), mely a világ legcsípősebb ételeinek a mindmegette.hu által közölt toplistáján az első helyen végzett.

Mindeddig a legjobb élményem a Jókai utcai Indigo volt. Talán az sem véletlen, hogy amikor egyik legjobb barátom indiai sógora egy közös vacsoránk alkalmával a gyermekkorában megszokott ízvilág néhány specialitásával kedveskedett, akkor itt csomagoltatta az ételeket. A Fény utcai Indigo-egység sem volt rossz, de amikor ott ettem még a járvány előtt, hűtőízű volt a lazac s ez átütött a markáns mártáson is.

A legdrágább és legigényesebb indiai étterem Budapesten a nemrég nyitott Bombay, mely fel is került a Dining Guide 2022-es kalauzának pontozott TOP100-as (142-es) listájára.

A honlapról megtudhatjuk, hogy négy Budapesten élő indiai jóbarát nyitotta, „akik közösen megálmodták, hogy egy kiváló minőségű, kortárs értékeket képviselő indiai színfoltot teremtenek meg Budapest belvárosában.”

1/8 Kortárs indiai étterem a Bazilika vonzáskörzetében: Bombay

Az étterem már közvetlenül nyitás után elképesztő népszerűségre tett szert, asztalfoglalás nélkül déltájban nem is lehet helyet kapni, kétszer is próbálkoztunk vele, mire harmadszor foglalással sikerült bejutni. Az Indigo express-ben tudtuk meg, hogy ugyanaz a tulajdonosi kör működteti a helyet, mint az Indigo-csoportot. A beltér elegáns, modern, engem nem igazán nyert meg, nem sok intimitást biztosít a vendégeknek s elég sok a magasított szék, szerencsére nekünk jutott egy normális asztal az ablak mellett.

Az étlapon izgalmas fogások, részben már ismertek más indiai éttermekből, részben invenciózus alkotások. A séf Ramkumar Muthuramalingam.

A töményválaszték remek, impozáns a koktélszortiment is. Megörvendtem, amikor láttam, hogy a Kapucinus főzde söreit is választékba vették, de ottjártunk idején egyik sem volt kapható. A kiszolgálás még javítható. A pincér hölgy olyan hangon közölte, hogy a kézműves sörökkel nem tud szolgálni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, s a vendégben lenne hiba, hogy pont arra esett a választása. Némi sajnálkozást és/vagy magyarázatot elvárnék ilyen esetben.

Társam kért egy spárgalevest, amit a vendég előtt a jó tartású spárga betétre. A selymes lé nem hordozta a jellegzetes indiai ízjegyeket, de asztaltársamnak teljes mértékben megelégedésére szolgált. Rendelt még egy maláj brokkolit is. A fűszeres joghurtban pácolt brokkolit tandoorban sütötték meg, nyársra húzva kaliforniai paprikával és egy kevés lilahagymával, majd forró vaslapra helyezett burgonyatalléron szolgálták fel paradicsom-chutney kíséretében. Korrekt, katarzismentes fogás.

Jómagam egy vegyes tálat, közelebbről „thali”-t kértem, egy hétköznap délben kínált reprezentatív ételválogatást, rajta a legfontosabb, ikonikus indiai specialitásokkal. Ez jónak bizonyult minden egyes elemében. Bárány- és csirke curry, lencse dahl, fűszeres joghurt, főtt rizs, európai ihletésű vegyes saláta, remek naan kenyér, papadam és gulab jamun desszert.

Utóbbi volt az első indiai édesség, amivel találkoztam még a Maharadzsában, annyira megnyert, hogy otthon is elkésztettem Fülep Zsófia „Csodás indiai konyha” című könyve alapján. Mondanom sem kell, hogy itt is kiváló volt.

A honlapon figyelmeztetnek, hogy érdemes előre jelezni, ha thali-t szeretne rendelni a vendég, mert megeshet, hogy elfogy a legnépszerűbb s ár/érték arányban a legjobbnak mondható fogásuk. Kértem zöld koriandert és chilit is mellé, ami felszámolásra került. Étkezésemet egy kókusztejes mangos panna cotta zárta le, amiről a Kistücsök fordított sütőtökrémlevese jutott eszembe: tökmagkrémleves közepén egy kevés sütőtökpüré. Ezesetben egy remekül ízesített mangókrém tetejére került egy vékony kókusztej-puding réteg, arra pedig ehető virág, mentalevelecske, áfonya és ribizli. Jól kitalált, remekül megvalósított édesség.

Az eleve magas árakra még 15, azaz tizenöt százalék felszolgálási díjat számolnak fel, ez Michelin csillagos éttermek esetében is zavaró, de ott tetszik, nem tetszik, megszokott. Itt viszont, úgy vélem, aránytévesztés, különösen, hogy a szervíz, mint jeleztem, messze állt a csillagos szinttől. A szervízdíj mértékére az étlap figyelmeztet, a honlapon 12,5% szerepel, tovább az az érdekes mondat, amit az étlap végén is olvashatunk, miszerint: „A tévedés, árváltoztatás és elírás jogát előzetes tájékoztatás nélkül fenntartjuk!”. Eddig úgy tudtam, hogy az étlap a szerződési ajánlat, ami kötelezi az éttermet.

Mindent egybevetve érdemes volt meglátogatni a Bombayt, bár a díjszabást, ha nem is extrémnek, de túlzónak éreztem az összélmény fényében.

Ebben a kérdésben viszont a piac dönt. S ahogy nézem, ez kies fővárosunk legnépszerűbb indiai étterme.

Úgyhogy a magam részéről további sok sikert kívánok nekik, annál is inkább, hogy a konyha, ami egy étterem komplex szolgáltatásának legfontosabb eleme, átlag felett teljesít.