A bor két kötelező alkotóeleme tehát nem más, mint a sav és az alkohol.
Néha ezekhez maradékcukor vagy tannin (csersav) társulhat. Amikor bort kóstolunk, érdemes ezekre az összetevőkre koncentrálnunk, a díszítő ízek közelebb hozzák ugyan a borokat, szerethetővé teszik őket, de a minőség lényege sokkal inkább a szerkezetben bújik meg.

Sav
Savak nélkül nincs bor. A szőlőben lévő savak az érés során részben átalakulnak, változik a mennyiségük, összetételük is. Egyes savak kedvezően (például borkősav, borostyánkősav, citromsav) mások negatívan (pl. nem tökéletesen érett szőlőből származó almasav) befolyásolják a bor ízét. Sokan azt mondják, nem szeretik a savas borokat. Pedig igazán nagy minőség csak komoly savmennyiség mellett képzelhető el.
Az aromák (illat- és ízjegyek sokasága) nagyobb része is a savak függvényében alakul és változik a szőlő és a bor fejlődése során.
Szép savú bor ritkán unalmas. Amikor lemondanánk a savak nagyobb részéről gondoljunk arra, hogy pont a legizgalmasabb részétől fosztanánk meg borainkat. És persze magunkat is. A világ hűvösebb termőhelyei azok, ahol élénkebb és lendületesebb savszerkezettel kóstolhatjuk a borokat. Ezek általában gyümölcsösebbek, izgalmasabbak és nem utolsó sorban érlelhetőségük is jobb, mint a melegebb termőhelyek szelídebb savakra építő borai. Valójában a bor savainak belső aránya és minősége az, ami az íz szempontjából döntő.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!