Hogy a sörök mennyire „rendben vannak”, azt hadd fejtsük ki kicsit bővebben is. A főzde termékei közül majdnem a szortiment egészét volt lehetőségünk megkóstolni a cikk megírásához. Kezdésül a Fake your pils elnevezésű sörüket kóstoltuk, amely stílusában egy golden ale, de valójában hozza a pilses beütést is. Hopjuliska sörük, amely egyszerre ötvözi az angol komló (hop) szót és a gyerekdalt, egy nagyon jól csúszó kellemes APA sör. A Nomád pedig egy hidegkomlós, nagyon különleges amerikai búzasör. Utóbbi kapcsán fontos tisztáznunk azon olvasóink számára, akik a sörtől a bajoros, picit banános ízt keresnék, hogy ez a stílus nem rokonítható az európai búzasörökkel, hanem tulajdonképpen egy egyszerű amerikai ivósör, amelyet magas búzamaláta hányaddal készítenek.
A teás söreik, különösen a fekete teás engem levett a lábamról. A zöld teásnál alapvetően hiányolom azt a száraz-fanyar tea ízt, amit egy jó Sencha vagy Yunnan tea nyújtani tud, ám a fekete teásnál pontosan eltalálták azt az arány, ahol a ceyloni fekete tea és a bergamot olaj szövetséget köt a malátával és a komlóval. Nem mehetünk el szó nélkül Inverz projektjük mellett sem, amelyet a Fehér Nyúl sörfőzdével közösen hívtak életre. A dolog lényege az volt, hogy az Ugar és a Nyúl egy-egy sikertermékük receptjét átdobták a másik főzdébe, aki lefőzte a saját rendszerén ugyanazt a sört, majd az eredeti és „inverz” söröket egyszerre hozták újra forgalomba, és ki-ki megkóstolhatja, hogy a Nyúl vagy az Ugar terméke ízlik-e neki jobban. Szerény véleményem szerint, noha nagyon szeretem a Fehér Nyulat, azt kell mondanom, hogy az Ugar mindkét tételt sokkal frissebb, finomabb módon készítette el. Szándékosan vakteszten kóstoltam össze őket, és a Rafa, valamint a Stróman esetében is az Ugar mellett tettem le a voksom látatlanban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!