Az Ugar Brewery első teljes üzleti éve a 2016-os volt. Minden üzem esetében, és így az Ugarnál is látjuk, hogy a piacon való ismertség megszerzéséig rögös az út, de ha ez sikerül, és a sörök jók, akkor a fogyasztók képesek a hátukon vinni a jobb hazai főzdéket. Az Ugar a maga 25–60 millió forint közötti eszközállományával a kisebb hazai sörfőzdék közé tartozik még a kisüzemi szektoron belül is; ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) sikerült nagyon jól reagálniuk a piaci trendekre, és szépen lassan felfuttatni az eladott sörök értékét is. Bevételük 2021-re egyenletes építkezéssel meghaladta a hetvenmillió forintot is, amely mellett sikerült még ha szerény, de akkor is pozitív előjelű – kétmillió forintos – profitot elérniük. Sokszor hangoztatom, és ezt teszem most is, hogy a kisüzemi szektorban a nullszaldós eredmény már siker, különösen, ha a teljes iparágat és minden szereplőjét nézzük. Az Ugar ilyen formán való sikerét pedig megerősíti, hogy a kezdeti magas mértékű hiteleiket igyekeztek folyamatosan csökkenteni, és a koronavírusos éveket nem nézve a hiteleik értéke csökkenő pályán volt, azaz a cég egyre inkább ki tudta termelni pusztán a sörökből a működés alapját.
Az, hogy a számok nem mutatnak negatív képet, és ezt az iparágon belül erősen pozitívnak értékeljük, megerősítést nyer a söreik megkóstolása után is. Szortimentjüket jól látható módon rendezik külön kategóriákba, amelyeken belül egységes stílust, egységes megjelenést hordoznak termékeik. Az alapszortiment, amelyet a Fake your Pils, a Hopjuliska, a Nomád jelent, jól egészítik ki a zöld- és fekete teás söreik, a másik alapszortimentjük az extravagánsabb Stróman, Strómanova, Agrár X, Speedo, tételekből áll. Ezek mellett ott vannak a saját kísérleti sörök, a Trailerek, és a speciális, sokszor magasabb alkoholtartalmú, fekete címkével ellátott prémium sörök is. Pusztán megjelenésben teljesen rendben van a brand, úgyis mondhatnánk élve a cég jelmondatával, hogy nem pusztán a sörök vannak rendben, hanem a márka is.
Hogy a sörök mennyire „rendben vannak”, azt hadd fejtsük ki kicsit bővebben is. A főzde termékei közül majdnem a szortiment egészét volt lehetőségünk megkóstolni a cikk megírásához. Kezdésül a Fake your pils elnevezésű sörüket kóstoltuk, amely stílusában egy golden ale, de valójában hozza a pilses beütést is. Hopjuliska sörük, amely egyszerre ötvözi az angol komló (hop) szót és a gyerekdalt, egy nagyon jól csúszó kellemes APA sör. A Nomád pedig egy hidegkomlós, nagyon különleges amerikai búzasör. Utóbbi kapcsán fontos tisztáznunk azon olvasóink számára, akik a sörtől a bajoros, picit banános ízt keresnék, hogy ez a stílus nem rokonítható az európai búzasörökkel, hanem tulajdonképpen egy egyszerű amerikai ivósör, amelyet magas búzamaláta hányaddal készítenek.
A teás söreik, különösen a fekete teás engem levett a lábamról. A zöld teásnál alapvetően hiányolom azt a száraz-fanyar tea ízt, amit egy jó Sencha vagy Yunnan tea nyújtani tud, ám a fekete teásnál pontosan eltalálták azt az arány, ahol a ceyloni fekete tea és a bergamot olaj szövetséget köt a malátával és a komlóval. Nem mehetünk el szó nélkül Inverz projektjük mellett sem, amelyet a Fehér Nyúl sörfőzdével közösen hívtak életre. A dolog lényege az volt, hogy az Ugar és a Nyúl egy-egy sikertermékük receptjét átdobták a másik főzdébe, aki lefőzte a saját rendszerén ugyanazt a sört, majd az eredeti és „inverz” söröket egyszerre hozták újra forgalomba, és ki-ki megkóstolhatja, hogy a Nyúl vagy az Ugar terméke ízlik-e neki jobban. Szerény véleményem szerint, noha nagyon szeretem a Fehér Nyulat, azt kell mondanom, hogy az Ugar mindkét tételt sokkal frissebb, finomabb módon készítette el. Szándékosan vakteszten kóstoltam össze őket, és a Rafa, valamint a Stróman esetében is az Ugar mellett tettem le a voksom látatlanban.
