Az idén harmincéves Szent András Sörfőzde a hazai sörpiac megkerülhetetlen szereplője. Ennek több oka van, amelyek között a két legfontosabb, hogy értenek a sörkészítéshez és értenek a termékeik értékesítéséhez is. Ez a két kompetencia bármennyire is triviálisnak hathat, szétnézve az iparágon belül, sokszor csak az egyik, olykor egyik sem jellemzi a piaci szereplők képességeit. A sörfőzés is, és az értékesítési is szakma. Előbbit sörfőzők, utóbbit közgazdászok művelik.
A Szent András Sörfőzde pedig abban a szerencsés helyzetben van a közel tíz évvel ezelőtti tulajdonosváltás óta, hogy miközben hozzáértő sörfőzők dolgoznak az üzemben, maga a cég két hozzáértő közgazdász tulajdonában és vezetése alatt van, ezek együtt pedig jól meglátszanak a vállalat eredményeiben is.
Míg 2017-ben a cég 126 millió forintos profitjával abszolút piacvezető volt, addig 2023-ra méretében is a 3. legnagyobb hazai sörfőzdének tekinthető a másfél-két milliárd forintot meghaladó mérlegfőösszegével. Érdekesség, hogy a befektetett eszközök növekménye 2014–2023 között pont 1993 százalék volt, amely egyben az alapítás évszáma. Noha a koronavírus érezhetően megviselte a vállalkozást, ahogy a mostani infláció és energiaár-növekedés sem kedvez különösen az iparágnak, a vállalat mégis növelni tudta eddig az értékesítése volumenét, amelyben nagy szerepet kapott a megújuló receptúrák mellett (amelyet az elkötelezett fogyasztók érzékeltek így legelőbb) a dizájn, a megjelenés megújítása is.
Az új Szent András címkék sokkal letisztultabbak lettek a korábbiaknál, ugyanakkor az egyes sörnevek és azok stílusa hangsúlyosabbá, azaz nagyobbá vált a logókon belül.
Ez a változás beilleszkedik abba a sorba, amely a pannonhalmi sörök megjelenésével kezdődött, azaz a Szent András is jól ismerte fel, hogy a piaci sörkavalkádban, amelyen az egyre túldíszítettebb megjelenés felé mozdultak a trendek, a vásárlók figyelmét valóban az ettől eltérő, könnyed egyszerűség kelti fel mind jobban. Valami olyasmi hatás ez, mint amikor azt látjuk a kisüzemi sörpiaci trendek között, hogy a lagerek, amelyekkel sokáig szemben definiálta magát az újhullámos craft sörforradalom, egyre inkább előtérbe kerülnek, és az egyébként kihívást jelentő stílust egyre több kisüzemi főzde készíti, és egyre több fogyasztó vásárolja.
A Szent András alapszortimentje tehát megjelenésében és beltartalmában is új formát nyert. Menjünk tehát végig ezen tételeken és vegyük végig a változásokat.
A Napkincs, amely a főzde hagyományos bajor búzája, az elmúlt években több finomításon is átesett, amely azt a célt szolgálta, hogy a nedű egyre jobban tudja hozni a letisztult, bajor búzás karaktert, amelyet jelenleg nagyon jól abszolvál, a hazai piac egyik legjobb búzáját találjuk a palackban.
A Laza Morál, amely egy Session IPA, viszonylag új terméke a szortimentnek, így itt nem találunk különösebb változást, ahogy az 1993-nál sem, amely müncheni hellesként a 30 éves különkiadásként jelent meg legutóbb megújult címkével.
Ezekkel szemben a Bandibá’, amely a főzde West Coast IPA söre, érdemben változott meg. Mátyus Tamás receptúrája nyomán a sör egy kifinomultabb, karakteresebb összetételt kapott, a felhasznált komlókban és azok sorrendjében változás is történt (Polaris helyett Chinook).
A Mutti, amely egy Hoplager, sokkal karakteresebben változott. Míg a korábbi sör egy félbarnába hajló, tulajdonképp egy West Coast IPA-ra emlékeztető lager élesztős sör volt, addig az új receptúra már egy halványsárga lager sör, markáns komlóaromás karakterrel. Az Etalon már az új címkével jelent meg, talán ő volt az első, amelynél láthattuk, milyen is lesz maga az új címke. Ennek ellenére a sör egy tökéletesen eltalált, kellemesen diacetiles cseh világos sör, méghozzá az eredeti pilseni sörök közül a gyengébb, 10 ballingos kivitel.
Vele szemben az Ogre, amely inkább a 12 ballingos cseh pilsenit vette alapul, egy még mindig nagyon kellemes, a korábbiakhoz képest talán frissebb komlókarakterrel rendelkező ívósör.
A Monarchista nevű Imperial Pilsner esetében sem találunk érdemi változást a receptúrán, de hát ami finom és jól működik, azon nem is érdemes. Ugyanígy az Óarany nevű Bécsi Ászok és megőrizte az eredeti kiforrott receptúráját.
A kóstolási sor végére hagyott Fekete nevű sötét baksör mintha szintén sokkal frissebb ízt kapott volna a korábbiakhoz képest, és sokkal kellemesebb a pörköltmalátás karakter is a sörben. A komlóknál pedig az új címkén már a Magnum jelenlétét is láthatjuk a Perle mellett.
A főzde Hathárom nevű söre is érdemben változott pozitív irányba, míg egy időben megfáradt öreg sörként találkozhattunk vele, addig a mostani receptúra az angol porterek karakteres karamelles, kellemesen pörkölt karakterét erősíti. Mivel a receptúrába bekerült egy kevés füstölt maláta is, így ráadásul sokkal szárazabb, kellemesebb befejezése van a sörnek.
Ami még a Szent András újdonsága volt a piacon és remekül megtámogatta a megújulási folyamatot, az a Teszt András brand volt. Nem egy az eddig felsorolt és megújult alapszortimentes tételekből előbb kisszériás Teszt Andrásként jelent meg a piacon, amely révén a főzde szinte kockázat nélkül tudta tesztelni, hogy az adott receptúra mennyire állja meg a helyét a fogyasztók között, majd amikor sikeres lett egy-egy tétel, a fogyasztói igények kielégítéseként vezethették azt be az alapszortiment korábbi tételei helyére.
Ezen folyamatban több házisörfőző neve is meghatározó volt a főzde életében, akik közül a legmaradandóbbat a jelen cikkben tárgyaltak között a már említett Mátyus Tamás alkotta, összhangban a főzde valamennyi szakemberével.
Az alapszortiment megújítása egyben nyitánya a főzde következő évtizedre tervezett működésének is, hiszen mint sok tekintetben piacvezető sörfőzde, bizonyára sok újdonságra számíthatunk tőlük akár már idén vagy a következő években. Ha pedig újdonságok, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy azokkal az egész iparágnak példát és irányt fog mutatni a Szent András, hisz több elgondolását és termékcsoportját idővel többen is átvették és másolták; bizonyára a jövőben is így lesz.
A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor YouTube-csatorna alapítója
