Erdélyben, a Partiumban és Bánságban a vendéglátó szektorban ritkán találkozunk belső-magyarországi borokkal. Ennek mögöttesei sokrétűek, első helyen nem is az állami propaganda igen széles eszköztárával a románságba sulykolt magyargyűlöletet említeném, hanem inkább azt, hogy itt az ezerhektáros nagybirtokok uralják a piacot. De nyilván nem múlik el nyomtalanul az a tudati hatás, amin egy etnokratikus állam több mint száz éve dolgozik, különösen, hogy a magánkézben levő média is igencsak besegít, és nem valószínű, hogy egyhamar eljutunk a „nulla pontra”, a magyarellenes heccelés megszűnéséhez, ahonnan indulhatna a „gyógyulás”.
Ami miatt egyáltalán élhető az élet a román többségű egykori magyar területeken, az a román nép aránylag nyugodt természete (lásd a közkeletű szólást arról, hogy „a puliszka nem robban”),
a globalizmus identitásfeloldó hatása, valamint a személyes tapasztalatok sokasága. A határtól nem messze fekvő városokból Temesvárról, Aradról, Kisjenőből, Nagyszalontáról, Nagyváradról, Érmihályfalváról, Nagykárolyból és Szatmárnémetiből a helyi magyarok mellett román turisták tömegei áramlanak a határon túli üdülővárosokba, Makóra, Szegedre, Gyulára, Hajdúszoboszlóra, Debrecenbe és Nyíregyházára. Százezrek tapasztalhatják meg, hogy az anyaországi vendéglátás még ma is magasabb szinten áll az erdélyinél, a városok rendezettségéről, tisztaságáról nem szólva. Ez pedig csökkenti a magyarellenes hangulatot.
De nem annyira, hogy a magyar sörök és borok méltó módon, minőségüknek megfelelően képviseltessenek a román kézben levő vendéglátóhelyeken.
Másik oldalról azokban a városokban, ahol a magyarság húsz százalék körüli vagy ennél kisebb részarányt képvisel, kulcsfontosságú, hogy az érdekképviseleti szervezetek által megrendezett közösségi események, a kulturális fórumok (például színházak) s az egyházak mellett működjenek olyan magyar dominanciájú vendéglátóegységek, amelyek találkozási fórumot biztosítanak a helyi magyar közösségnek. Van, ahol ez virágzik, mint Kolozsváron, ahol mindig megvoltak a „magyar kocsmák” vagy akár Nagyváradon, ahol hasonló a helyzet.
