Sárospatak felett nincsenek fülei a sötét fellegeknek, nem hallják meg a bajszunk alatt elmormolt imánk, nem áll el a nyakunkba zúduló eső. Az viszont vigasztaló, hogy Rákóczi városától három kilométerre úgy kacsingatnak ránk a Gombos-hegyi pinceajtók, mintha nagy, mélybarna szemek kémlelnének ki a domboldal zöldellő palástja alól. Az itteni pincesor otthona, Hercegkút különleges hely, valaha a Rákócziak uradalma volt itt, Tokaj-Hegyalján, ahogyan régen mondták, a magyar Kánaán bejáratánál.

Aranyszínű „sárkányvér”
A kurucok sárkányvérnek nevezték az itteni bort, de biztosan nem a színe miatt, hiszen az inkább a folyékony aranyhoz hasonlatos, a muskotályok és a furmintok áttetsző sárgák, a szamorodnik és az aszúk pedig olyanok, akár a bronz. Inkább a tokaj-hegyaljai nedűk erejére gondolhattak tehát a bujdosók, amikor a környékbeli dűlők levét erre a furcsa névre keresztelték.
Régi igazság, hogy az arany nem a hegyek mélyén, hanem inkább az októberben pirosodó tokaj-hegyaljai dombok derekán terem a Kárpát-medencében, és hála Istennek ma már olyan kiváló ifjú borászok jóvoltából is, mint amilyen Götz István, Hercegkút és a környék egyik csúcsborásza.
István édesapjától, sváb felmenőitől örökölte a birtokok egy részét, és vele együtt a tudást, a mesterséget. No persze kellett ehhez egy komolyabb alma mater is, az ország legrégebbi borászati középiskolája, a több száz éves, hatalmas pincék városában, Budapest bornegyedében, Budafokon. A budafoki Soós István Borászati Szakközépiskola és Technikum egykori növendéke aztán természetesen tovább bővítette ismereteit a felsőfokig, nem véletlen, hogy egy nagyobb borvállalat egyik vezetőjének is megválasztották. Rajta és édesapján, az idősebbik Götz Istvánon kívül igen aktív a családban az ország borkirálynője, Götz Ildikó Mária is, István húga, aki a boraik jó hírnevével, mai divatos szóval élve: a bormarketinggel is foglalkozik.
Karácsony előtt tehát nem is volt kérdés, hogy Hercegkútra látogatunk. Míg tavaly a vörösborokat vettük górcső alá abból a szempontból, hogy mi illik ezek közül leginkább az ünnepi asztalra a halászlé mellé, idén a desszertek kísérőinek valót vettük szemügyre a legautentikusabb helyen, Götzék pincészetében.