Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Mivel a Michelin étteremkalauz továbbra sem teszteli a román fennhatóság alatt álló területek vendéglátó egységeit, s Dining Guide zsánerű, szakmai presztízzsel rendelkező kiadvány sem jelenik meg arrafelé, a fő szakmai referencia még mindig a 2018-ban, valamint 2019-ben megjelent román Gault Millau-kalauz, illetve a szerkesztőség által üzemeltetett Gault Millau (GM) honlap. Nem számítva persze a különböző privát blogokat, a reklámcélú kiadványokat és honlapokat, lásd például az „étteremkalauz” nevet viselő portált, ahol nincsenek értékelések, csak adatok, vagy a saját tapasztalataimat rögzítő, a Trianon Múzeum gondozásában levő, Erdélyre is kiterjedő adatbázist.
Ami a ritkán és rendszertelenül frissülő GM honlapot illeti, ezen rég bezárt éttermek is megtalálhatók, mint például a nagyszebeni Syndicate Gourmet, vagy az aradi Picasso, nem is jelzi semmi a megszűnésüket, ugyanakkor feltünedeznek a nyomtatott kalauzban nem szereplő új helyek, igaz, pontértékelés nélkül, mint például a székelyudvarhelyi Schwartz bisztró vagy a szovátai Pacsirta.
Ami az osztályzatokat illeti, a megszokott húszas skálán értelmezett 10 pontot időnként túlontúl is megengedően szavazták meg a szerkesztők, nemegyszer olyan helyeknek, melyeket a 2012 és 2017 között megjelenő magyar Gault Millau-kalauzban 8 ponttal jutalmaztunk. Ilyen élményem volt például két évvel ezelőtt a Kulinarium Nagyszeben festői főterén, akkor szögeztem le magamnak azt a tanulságot, hogy a román GM 10 pontja nem mindig vehető komolyan.
Nagyszebennél maradva a város GM-kalauzbeli éttermei itt érhetők el. A bűvös 11 pontot, ahol a garantáltnak mondható kulináris élmény kezdődik, a ma még működő éttermek közül egyedül az olasz Max lépi át (saját élménybeszámoló itt), s a Pasaj, valamint a La Cuptor éri el. Utóbbi, regionálisan is kimagasló étterembe idén nyáron sikerült eljutnom.
A hely honlapja egy mitologikus ihletésű történettel nyit, melynek központi figurája LaKup Thor (fonetikusan: La Cuptor) istenség, aki ugyebár a hely névadója. Hadd idézzem e gondolatokat szabad fordításban: „Réges-régi, kemény és cudar időkben az istenek az emberek imádatáért harcoltak, közöttük ellenségeskedést szítva. A háborúk, a természet dühe s az éhínség pusztulásba sodorta az emberek világát, és vele együtt a hiú isteneket is. Az északi istenek közül a legkönyörületesebb a bölcs LaKup Thor (kb.: Kem Ence) volt, aki látva a szenvedést, távoli vidékeken teremtette meg az emberek táplálékát. Délen fűszereket, nyugaton állatokat nevelt, északon élőlényekkel töltötte meg az óceánokat. Keleten pedig felruházta az embereket azzal az tehetséggel, hogy mindezekből a legérdekesebb ízeket alkossák meg. Hogy ne haragítsák magukra a többi istent, az emberek soha nem ejtették ki a bölcs LaKup Thor nevét, hanem egy máig használt jókívánsággal dicsőítették őt: Egészségünkre váljék a Kem Encében készült étel!”
Valódi kemencét működtetnek a megnyerő, hangulatos beltérben, figyelmezteti is a honlap a szülőket, hogy ügyeljenek a gyerekeikre, nehogy a kemence körül kárt tegyenek magukban.
Az asztalon só- és borsdaráló, diszkrét, apró vázában szárított levendulacsokor, továbbá dizájnos, egymásba fonódó üvegekben olívaolaj és balzsamecet.
Az igényes kiállítású, a város német gyökereire utaló gótikus betűkkel írott étlap nagy hangsúlyt helyez a lokalitásra, és azt is igyekszik tudatosítani a vendégben, hogy itt minden helyben készül, a desszertektől a tésztán keresztül a szószokig.
Kínálnak egy sor izgalmas előételt a csontvelőtől a körte-chutney-s hízott szárnyasmájon át a bouillabaisse szószban tálalt kagylókrokettig, a főételek között is több csábító fogást találhatunk, például zöldfűszerkéregbe burkolt, kemencében sült báránycsülköt kuszkusszal, Ras el Hanout-os barnamártással és tapenade-val körítve (a világhálón könnyen kikereshető, a gasztronómiai érdeklődésű közösségen belül közismert idegen szavakat nem fordítom egyenként), káposztasteaket karamellizált hagymás füstölt burgonyahabbal, túróval és paradicsomporral, kacsamellet meggyes lilakáposztapürével és gyoza-val.
Kellemes meglepetés, hogy az étlapon szerepel a pörkölt is, szépen, magyarul írva, ékezetekkel, s nem nevezik gulyásnak, mint ahogy az Nyugaton jellemző. Angus-farokból és -pofából főzik egyébként, helyben gyúrt tésztával, köménymagos bivalytejfeles mousse-szal, savanyúuborka-spagettivel (jobb híján így fordítottam a fire-t, ami szálakat jelent), valamint magosmustár-dzsemmel kínálják. Ha nem lettem volna halra hangolva, biztos ezt rendelem.
Közel félszáz minőségi bort tartanak a tágan értelmezett Erdélyből s a Kárpátokon túlról, ezek közül tízet pohárra is kimérnek. A nagyipari sörök mellett helyi kisüzemi söröket is tartanak, a Nembeer főzde négy termékét. A tömény italok között is találhatunk néhány prémiumtételt.
Indító fogásom aszaltparadicsom-darabákkal megszórt humusz volt, ami mellé saját sütésű, ízre, állagra egyaránt meggyőző céklás-magvas kovászos kenyeret adtak.
A humusz korrekt, élvezhető, jót tesz neki az aszalt paradicsomos „csavar”.
Második fogásom tengeri sügér volt, amit szépen filéztek, megfelelően hőkezeltek, a hal jóízű volt, kellően szaftos.
Saját felfogású, kreatív burgonyakörettel, yuzus mártásban felszolgált spárgával és misós répapürével tálalták.
A spárga lehetett volna roppanósabb, de összességében egy jól elképzelt, élvezetes, komplex tányért tettek elém.
A magyar „lép” kifejezés hallatán először alighanem belső szervünkre gondolunk, vagy a lépni ige ragozott alakjára, s csak harmadik variánsként ugrik be, hogy a lépesméznek is a „lép” a formája. A „fagure de ciocolata” „csokilépet” fed, ezt málnás sóskaramell-mousse-szal töltötték, kakaó-crumble-lel és erdei gyümölcsgéllel tálalták.
A csokiburok/töltelék arány javítható lenne az utóbbi előnyére, kissé vastagra sikerült a csoki, könnyedén roppanó, vékony kéreg meggyőzőbb lenne, de ezzel együtt is ez egy felső kategóriás, kreatív desszert volt, méltó zárása egy izgalmas kulináris kalandnak.
A La Cuptor különleges, kísérletező konyhát visz, mely visszatérésre csábítja még a mindig újat kereső vendéget is.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.