A Paracelsus Rt., avagy húsfehérjepótlás a Dreher–Richter cégeknél 1943–1945

A hazai sörgyártás története rendkívül sokrétű, és bizonyos szeletei még alig kutatott területek. Ilyennek számít a második világháború alatti és azt követő időszak is, melyből egy unikális példát a Paracelsus Rt. történetét hozom ma elő az Olvasók részére. A cég ugyanis a Dreher és a Richter cégek közös gyermekeként sörélesztőgyártásra, majd a háború utáni húshiányra és fehérjepótlásra kísérletezett ki eljárásokat és termékeket.

A második világháború alatt született cégek között mindenképpen unikálisnak tekintendő a Dreher és a Richter cégek közös projektje a Paracelsus Rt., amely, noha csak két évig állt fenn, mégis meghatározta annak a két évnek a működését. Az alapszabályból ki is derül mi volt a célja a sörfőző és a gyógyszergyártó cégeknek az alapítással: „Sörélesztőnek és egyéb sörgyári melléktermeknek, továbbá más élesztőnek és keményítőféléknek gyártása, feldolgozása és felhasználása emberi és állati gyógy- és tápszerek céljaira. […] Élesztő és egyéb természetes vitaminok és ezek különleges kombinációinak előállítása. Vitamin tartalmú és egyéb növények és gyümölcsök és egyéb mezőgazdasági termékek szárítása, feldolgozása és ezen anyagok […] gyógyszerekhez való feldolgozása”. Noha az üzem a háborús nehézségek közepette jelentős nyersanyaghiánnyal küzdött, mégis érdekes termékeket és azokhoz különleges felhasználási módokat dolgozott ki. Maga az üzem egyébként a Maglódi-, a Gitár- és a Téglavető utcák közötti terület közepén helyezkedett el, ez az épületrész a mai napig áll.

Az egyik különlegesség a húshiány pótlására szolgáló kísérleteik voltak, melyben a sörélesztővel kívánták pótolni a mindennapi étkezésből kieső fehérjeforrást. Erről háziasszonyoknak szánt receptjeink is fennmaradtak. További termékeik voltak a KEPTAMIN és a SERTAMIN, melyek élesztőből készült és B vitaminokban dús tápszerek voltak.

Fotó: Dreher Söripari Emléktár

Végül Budapest ostroma után a cégnek be kellett szüntetnie a termelést és át kellett állni sütőélesztőgyártásra a pékek részére, de nem csak a Paracelsusnak, hanem a többi sörfőzdének is. 1945. március 20-án Vas Zoltán, Budapest Közellátási Kormánybiztosa a Sörfőzdéknek is megparancsolta, hogy csak sütőélesztőt gyárthatnak. A Paracelsus folyamatosan próbált érvelni amellett, hogy az élesztői és tápszerei mennyire fontosak a közélelmezés szempontjából (fontosabbak, mint a kenyérélesztőgyártása), így végül 1945. szeptember 26-án Dr. Issekutz Béla nyugalmazott egyetemi tanárnak, illetve Gerencséry Béla az Országos Chemiai Intézet igazgatójának és Fejér Domokosnak a Mezőgazdasági Tudományok Dokumentációs Központja vezetőjének szakvéleményét is elküldték a témában a kormánynak.

Végül a Paracelsus Rt. minden követ megmozgatott és elérte, hogy újra gyárthasson és értékesíthessen. Végül a Dreher és Richter cégek államosítása nyomán a Paracelsus is megszűnt önálló piaci alapon nyugvó cégként működni, így szenvedésekkel teli működése hamar véget ért. Ami miatt ugyanis mégiscsak különleges, főleg napjainkban izgalmas az élelmezésben újra felfedezett sörélesztő, azok a fennmaradt korabeli receptek, mellyel a háziasszonyokat akarták megnyerni a vásárlásra és fogyasztásra.
 

Élesztőleves készítése

Egy tányér levesre egy kávéskanálnyi zsírral rántást készítünk. Tetszés szerint pirítunk egy gerezd fokhagymát és valamivel több vöröshagymát, mindkettőt nagyon finomra metélve, vagy reszelve. Azután vízzel feleresztjük (kb. 2 decivel) és hozzáadjuk a levestésztát és egy kevés petrezselyem zöldjét, esetleg egy nagyon kevés majoránnát, forraljuk, míg a tészta megpuhul. Ezalatt kb. 1,5 deci vízben simára oldunk 8–10 dkg élesztőt és ezt a forró levesbe öntve, kellő sót téve bele (sok sót kíván) 2–3 percig forraljuk. A vitaminok kímélése végett hosszabb ideig forralni nem ajánlatos. Azután tálaljuk a levest. Az élesztő a levesben lévő hagyma szagát teljesen elveszi, úgyhogy kényes egyének is élvezhetik, ami különösen fontos olyanok szempontjából, akiknek a fokhagyma evése ajánlatos (magas vérnyomás, érelmeszesedés).

Az élesztővel készült leves íze nagyon kellemes, egyáltalán nem élesztőszerű. A rövid forralás következtében az élesztő gyomorégést, felböfögést vagy felfúvódást egyáltalán nem okoz. Tápértéke nagyobb, mint a sovány marhahúsé, de a húst és a legtöbb élelmiszert magas vitamintartalma miatt felülmúlja. Az élesztő tisztán növényi eredetű és így különösen alkalmas a vegetáriánuskonyha erősítésére, mert magas fehérjetartalmával csaknem egyedül áll a növényi tápszerek között. Az élesztő levest még ízesebbé tehetjük, ha a rántásban egy kevés finomra vágott zöldséget is pirítunk.

Keptaminos rakott káposzta

Soronkint rakunk egy sor savanyított káposztát, egy sor Keptamint (személyenként egy púpozott evőkanál) egy sor burist és így tovább. Ha a káposzta kellő főzés után puha, paprikás-hagymás rántással kezeljük.

Buris Keptaminnal

Zsíron párolunk burist, darát vagy rizst, s mielőtt félig megpuhul, személyenként egy evőkanál Keptamint adunk hozzá.

Főzelékfeltét Keptaminnal

Hagymát párolunk kevés zsíron. Paprikát vagy sűrített paradicsomot adunk hozzá és személyenként egy tetézett evőkanél Keptamint. Kevés vízzel feleresztjük és pár percig főzzük.

Keptamin pogácsa

Reszelt nyersburgonyából áztatott kenyérből és Keptaminból vagdalthús mintájára pogácsát formázunk és morzsával borítjuk s szokott módon kisütjük.

Mártás Keptaminnal

Akár paradicsom, akár egyéb mártás készítünk, adjunk hozzá Keptamint.

Főtt tészta Keptaminnal

Főtt gyúrt tészta vagy szárított tészta (makaróni stb.) szokott módon készítendő és sajt vagy pirított morzsa helyett megszórjuk Keptaminnal.

A receptek forrása a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Z–1249 Dreher–Haggenmacher–Első Magyar Részvényserfőzde Rt. 7. doboz.

A szerző gazdaságtörténész, sörfőző, a Sördoktor Youtube csatorna alapítója

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)