Harmadik tételünk egy 2017-es évjáratú Black Rose volt. Ez az a sör Szentandráson, mely az egyik legrégibb a termékpalettán belül, és bizony már korán elkezdték az egyes évjáratokat félretenni és extra hosszú érlelés után forgalomba hozni. Stílusát tekintve a nedű egy duplabak, azaz egy kifejezetten erős lager. Alkoholban konkrétan 9 százalékot hoz, nem véletlenül írják rá emiatt a 2032-es lejárati évet. Kitöltve a 6 éves(!) sör kifejezetten nagy habot hoz, gyönyörű mély, ébensötét megjelenéssel. Illata egészen magával ragadó, felhozza az összes régi emlékemet, amikor még pécsi egyetemistaként olykor-olykor megengedtem magamnak egy-egy „blekit” az ösztöndíjamból. Nagyon malátás, diós, olajos illatok jönnek, melyek kiegészülnek egy karakteres, de nem tolakodó alkoholmelegséggel. Ízében ezt erősíti a sör, versenyen minden bizonnyal 100 százalékra pontoznám, hisz a kiforrott receptúra pont megfelelő arányokban tartalmaz alapanyagokat és szakértelmet, hogy egy kiváló duplabakot kapjunk poharunkba.
Ha már a lager sorra léptünk, legyen a negyedik tételünk a Behemót nevű balti porter, mely bizony lager sör, még ha az angol erős portereket, stoutokat is utánozza. A nedű rendkívül fekete, piszkosfehér habbal. Illatában egy száraz, pörkölt malátás illata van, amely visszafogottabb, mint a black rose esetében, és egy kicsit égettnek is tűnhet, a 8 százalékos alkohol azonban szépen hozza egyensúlyba ízében is a tételt. Komlózása egyébként erősen csehes vonalon mozog, lehet, hogy érdemes lenne a jövőben egy ugyanúgy saaz származék, de lengyel komlóval kipróbálni. Határozottan egyben van a recept, nagyjából azt az érzést kapjuk, mintha egy erősre főzött schwarzbiert innánk, ám a pörkölt malátás összetétele jól hozza a kitekintést is a tipikus angol porterek irányába, amelyhez jól jön a földes, friss eső áztatta humuszos komlókarekter.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!