Ünnepi pohár

Saját olvasatomban a bor nem az alkoholról szól. Örülnék, ha mind többen vallanák ugyanezt azok közül, akik magukat borkedvelőnek tartják.

2023. 12. 23. 7:01

Az étkezés elején érdemes egy szép, száraz fehérbort elővenni. Az előételek gyakran salátafélékből, zöldségekből, halakból vagy (ma már a gyakorta megúszós) tenger gyümölcseiből készülnek. Bármi legyen is a tányéron, ha az alapanyagot savanyú ízek felé terelgettük, csak olyan bort adhatunk hozzá, amelyiknek legalább annyi, vagy kicsivel több sava van, mint az adott fogásnak.

A savérzet nem kizárólag analitikai értékekkel mérhető! Magasabb alkohol, vagy pici maradékcukor jelenlétében az adott bort kevésbé fogjuk savasnak érezni, még ha dokumentációja szerint a savai magasak is.

Ugyanígy számolnunk kell a lecsós vagy tejfölös ízesítésű fogások savasságával is, no és itt van még a nekünk oly kedves savanyú káposzta is. Mindegy, hogy a káposzta töltött vagy rakott, vagy lucskos, vagy székely – imádja a szép, érett somlói, badacsonyi, tokaji borokat. Itt persze bajban vagyok, mert olyan sok gyönyörű borral találkoztam ebből a körből, hogy nagyon nehéz a választás.

Talán visszanyúlnék egyik régi nagy kedvencemhez, Györgykovács Imre somlói borához, Olaszrizling 2009. Most is ereje teljében, árnyalt és elegáns. Remek savakkal, finom, visszafogott aromatikával. Érett bor. Nem fáradt. De volt a közelmúltban egy másik nagyom emlékezetes fehérborunk, az a Mátrából érkezett.

Furmint, a Szignárovits-Maka pincétől. A Mátra nem igazán gazdag furmintokban, bár szerintem igen jól érezheti magát a vulkáni talajoknak ezen a változatát is (a legtöbb komoly furmint tokaji, alapvetően riolitos talajokról érkezik, de remek formát mutat az egri meszes területeken is). Kitűnő szerkezet, finom savak. Érett, meleg tónusok az aromatikában. Csupa-gyümölcs bor, nagy formátumú. Igazi karácsonyi finomság.

További Repeta híreink

Tokaj, az örök

Halászlé? Lehetőleg friss hazai halakból, gazdagon hagymával, paprikával – gyufatésztával? Ha valaki nem kedveli a szekszárdi-bajai tésztás változatot, nyugodtan készítsen szegedi, passzírozott alapot. A lényegen nem változtat. Kadarka és kékfrankos. Sagmeister Ernő Kányás kadarkája 2016-ból.

A bor a vastagabb kadarkák közé tartozik, ami a talaj és a tőkék együttes erejének köszönhető. A kitűnő sav-alkohol arány és az elegáns, fűszeres, de mégis elsősorban ásványos karakter nem véletlenül kerül a palackba. Minimális tőketerhelés, természetes művelésmód és borkészítés. Illatában gazdag és sós, szinte tintás karakter érezhető.

Kevés szerecsendió és cayenne bors kíséri aromatikáját. Remek szerkezet, finom savak, selymes textúra jellemzi. Szájba véve hosszú és tartós bor. Szájpadlásunkon komoly nyomot hagy, ami a számottevő koncentráció jele. Kitűnően tartja magát.

A kékfrankosokból legalább olyan nehéz egyet választani, mint a száraz fehérborok közül. Talán az újonnan magára talált kőszegi borvidék borai közül ajánlanék egyet. Az Unger Bormanufaktúra és személy szerint Kaibinger Tamás társával, Stampf Ervinnel olyan vibrálóan izgalmas borokat készít, ami a soproni területek legjavát kínálja. Egyedi, komoly ásványos felhanggal, buja mélységgel – ha van ilyen. Ördög kékfrankos 2021 – komplexitás és koncentráció – selymes tapintással, rengeteg kerti fűszerrel. Sopron boraival kapcsolatban még ilyeneket is érdemes megjegyezni: csillámpala, kvarcfillit, mészcsillámpala, mészfillit, zöldpala. Nem ördögtől való fogalmak, csupán a bor lelkét támogatják!

De sokan vannak, akik ilyenkor is ragaszkodnak valamilyen masszívabb vörösborhoz. Persze ha van előtte szarvas, őz, az sem baj. Vesztergombi Csaba Alpha borát már méltattam az év erején, és sajnos nem is juthat el mindenkihez. Viszont a pincészet szinte mindig nyerő, igen jó ár-érték arányú házasítása évek óta a Turul.

Cabernet franc és merlot az alapja, igen érett szőlőből készült a 2020-as évjárata is. Ennek ellenére eleven, szinte fiatalosan élénk savai és gyümölcsössége most is izgalmassá teszik. Buja, a közepesnél nagyobb testtel, igen finom árnyalatokkal.

Másik idei nagy kedvencem, a Kovács Nimród Borászat NJK bora 2017-ből. A Nagy-Eged-hegyen született szőlő – syrah és kékfrankos – a meszes talajon olyan ásványos keretben szólaltatja meg a gyümölcsöket, amit más termőhelyen ritkán tapasztalunk. Savai elevensége finom hordóhasználattal fűszerekbe és csokoládéba burkolódzik. Arányos bor, határozott színekkel, mégis eleganciával festve. Ez is valódi nagyágyú, ünnepi asztalra való.

És persze szívem csücske, az édes boros sarok. Aszú nélkül nem ünnep az ünnep. Annak idején otthon mi minden neves alkalommal aszúval koccintottunk. Szenteste is, a karácsonyfa gyertyái mellett. Az örök rác ponty, gesztenyés bejgli és orosz krémtorta illatát kóstolgatva. Istentisztelet aznap nálunk nem szokott lenni, ezért általában gregorián vagy ortodox énekek szóltak. Gondolom, ezért is kapcsolódik az agyamban oly sokszor az aszú és a középkori csendes ünnepek hangulata, ami sokkal inkább megfelel az ízlésemnek, mint a mai villódzó-lélekölő hangoskodás. De az aszú számomra valóban örök.

Az idei egyik legszebb Balassa István 2019-es Villő aszúja. Ha lehet a puha, angyali selymességet leírni vagy lerajzolni, számomra ez az aszú pont ezt kínálja. Hosszú, gazdag gyümölcsössége és aromatikájának rétegei szinte órákig képesek gyönyörködtetni.

Fiatalsága ellenére sajnos már most ellenállhatatlan. Nagy hiba lenne ezt a mennyei állapotot nem megérezni. Bármennyire ellenzem is a borfogyasztás liliomtiprásait. Ez abszolút kivétel. Most még nem a botritisz vezeti az illatot-ízt, de idővel a citrusos jegyek is erősödni fognak benne. Savai képesek jó egyensúlyt tartani a cukorral, mindenből sok van benne, mégsem nehézkes. Nem szeretem a pontokat. Nem adok-adtam erre sem. Egyszerűen azt gondolom, bárcsak mindenki megkóstolhatná! Legalább egyszer az életben.