Egy igen komoly szakmai múltra visszatekintő, hosszú ideig séfként dolgozó jóbarátommal, Csidei Tamással ültünk be az étterembe. Olyan beszélgetés bontakozott ki a két minőségorientált szakember között, megannyi sztorival, konkrét ételélménnyel, táplálkozásfilozófiai kérdésekkel kapcsolatban, ami önmagában, szellemi csemegeként is egyedi, maradandó élményt jelentett. Fontos viszont, hogy az ételek sem maradtak el a kommunikáció színvonala mögött.
Már volt alkalmam e hasábokon Alkonyi László Vigyázz, kész, rajt… bor! című munkáját idézni, mely remekbeszabott filozofikus gondolatok tárházának is felfogható, egyfajta boros füveskönyvként is megállja a helyét. Hadd illesszek ide egyet a legszebb eszmefuttatások közül:
„A klasszikus görög kultúrában a szabadság fogalma nem azt jelentette, hogy azt csinálok, amihez a kedvem tartja: felfedezem az életet, vedelek, falok, drogozom, hajkurászom a nőket. Lehet arról vitatkozni, hogy ezek közül melyiket érdemes űzni, és melyikre nincsen egyáltalán szükségem, de ez akkor sem szabadság.
A szabad ember az, aki a környezetéből ki tudja emelni a bennük szunnyadó teljességet, ha úgy tetszik: az istenit. Én tehát nem akkor vagyok szabad, ha azt teszem, amit akarok, hanem akkor, ha a tulajdonomban lévő hatalmas márványtömbből – aminek legtökéletesebb formája a benne szunnyadó Vénusz-szobor – kibontom a szépséges testet, a tökélyt.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!