A Nyitrát megcélzó gasztro-túrát Rimócról indítottuk, útbaejtve Ipolyságot, Zselizt és Lévát is. Ipolyságon az Európa cukrászdában egy jól sikerült sajttortát ettünk, nyugtáztuk, hogy alkoholos italokat, köztük sört is kínálnak, akárcsak Székelyföldön.
Zselizen Csonka Ákos helytörténész, önkormányzati képviselő mutatta be nekünk a Sacher emlékházat (https://www.sacherhouse.com/hu/), amely egyébként a Csemadok helyi szervezetének, illetve különféle magyar kulturális eseményeknek is otthont ad. Csonka Ákos elmesélte a Sacher torta történetét, amely a honlapon is olvasható, hadd idézzem belőle a lényeget: „A torta »születésekor« 1832-őt írunk. Történt ekkor, hogy Metternich herceg udvari szakácsa lebetegedett, miközben a herceg díszvacsorát készült adni vendégeinek. (…) Ekkor tűnt fel ifjú hősünk, Franz Sacher, aki 16 évesen cukrászinasként sürgölődött az előkelő udvari konyhában. (…) A tortaköltemény által figyelt fel a fiatal tehetségre egy magas rangú magyar arisztokrata család is, az Esterházyak, akiknek történetesen Zselízen (is) volt nyári rezidenciájuk. – (…) A megözvegyült Esterházy Rozina grófnő szerződtette a már befutott, ám még mindig fiatal Franzot maga mellé szakácsnak. A „sztárséf” pedig követte a főnemesi családot Zselízre is, ahova természetesen felesége, Weininger Rozi is vele tartott. Sacherék 1842/43 telét bizonyíthatóan Zselízen töltötték. Itt látta meg ugyanis a napvilágot fiuk, Eduard, aki később a bécsi Opera mellett 1876-ban megalapította az előkelő cukrászdáját, majd a híres Sacher szállodaláncot. A zselízi születésű Eduard viszont időközben elszegődött Demelhez, a császári udvari cukrászhoz, akinek meggondolatlanul átengedte a »Sacher-torta« szabadalmi jogát.” Per lett az ügyből, mely végül Csonka Ákos elmondása szerint a Sacher család győzelmével végződött. Ettünk is egy Sacher tortát mindennek tiszteletére a városháza tőszomszédságában működő, magyarok által üzemeltetett Betti nevű cukrászdában.
A következő megálló apropóját már nem egy cukrászda adta, hanem a lévai vendéglátás egyik nevezetessége, a Tripadvisor közössége által ez idő tájt az első hellyel megtisztelt, biztató nevet választott „Gourmet étterem”.
Évtizedekkel ezelőtt hallottam első kézből származó vérlázító történeteket arról, hogy Szlovákiában mennyire undokok a vendéglátásban dolgozó többségiek a magyarokkal. Jómagam mindeddig nem találkoztam ilyen mentalitással, a Gourmet étterem volt az első igazán negatív felvidéki élményem a kiszolgálás tekintetében. A pultos fiú kifejezetten arrogánsan és türelmetlenül szólt hozzánk, miután kiderült, hogy magyarok vagyunk. Ez persze szinte a köszönés utáni pillanat volt, amikor megkérdeztem anyaországi, de egy ideje Nyitrán dolgozó útitársamat, hogy angolul beszéljünk, vagy az ő kezdetleges szlovák nyelvtudására hagyatkozzunk. Az angol mellett döntöttünk egyébként.
