A világ egyik legjobban fogyó sörmárkáját, a Budweisert nem forgalmazzák Magyarországon, de két népszerű amerikai sör is kapható itthon. A Miller Genuine Draft már 2018 óta megvásárolható. 2024 februárjától pedig a névadó konszern, a Molson-Coors söre is megjelent a boltokban. Itt az alkalom, hogy történeti megközelítésben összekóstoljuk több kategóriatársával.
Budvar vagy Bud?
A Dél-Csehországban, Ceské Budejovicében 1895-ben alapított sörgyár márkája büszkén és jogosan viseli a Budvar vagy németesen Budweiser nevet. A Dél-Csehország „fővárosában” álló gyárban évi 1,4 millió hektoliter Budweisert főznek. Szerte a világon, 63 sörgyárban, készül egy másik Budweiser is. A legnagyobb sörgyártó, az Anheuser-Bush Inbev, főzi az amerikai Budot, és szerette is volna megvenni a cseh márkát. Ám a patrióta csehek nemzeti kincsként kezelik a Budvart, így a sörgyár máig állami tulajdonban van. A névhasználat miatt azonban sokszor ölre, azaz perre mentek a gyártók. Hiszen az amerikai konszern 1876 óta gyártja és forgalmazza a Carl Conrad által Saint Louisban kifejlesztett Budweisert, amivel jóval megelőzte a 19 évvel később alapított cseh sörgyárat. Jellemző volt a kor amerikai gyakorlatára, hogy jól csengő németes nevet adtak a söröknek, így ez a névválasztás sem volt meglepetés.
A perek eredményeként mára egyfajta status quo érvényesült. Európa nagy részén – ahol egyébként a Carlsberg forgalmazza – a budejovicei sör számít Budweisernek, és Bud néven jelenik meg a másik. Az USA-ban és Kanadában viszont a Budweiser az amerikai változat, a cseh sört meg Czechvar néven forgalmazzák.
Prohibíció előtt és után
Észak-Amerikában sok óhazából elszármazott angol, ír és német alapított sörgyárat a 18. századtól kezdve. 1786-ban egy angol kivándorló, John Molson Kanadában az elsők közt alapítja meg sörfőzdéjét Montrealban. A 19. században is egyre-másra nyílnak a főzdék, amelyek közül sok világcéggé nőtte ki magát. Köztük van az 1855-ben, egy német bevándorló, Frederick J. Miller által Wisconsinban alapított Plank Road Brewery vagy Adolph Coors (eredeti nevén Kuhrs) főzdéje, ami Colorado államban Goldenben, Golden Brewery néven indult.
A főzdék felemelkedéséhez a modern találmányok is szükségesek voltak, melyek gyorsan utat találnak a kor Amerikájába. A pasztőrözés technológiáját és a német Linde hűtőgépét hamar alkalmazzák a sörgyárakban. Sőt, nem sokkal később az Anheuser-Busch munkába állítja az első vasúti hűtőkocsikat, és az addig regionális terméknek számító sör már nagy távolságokra jut el tartós minőségben a kontinensen. Kapható a német stílusú alsó erjesztésű láger, vagy világos és sötét, angolszász–ír ale-ek. A kocsmákból, italmérésekből a sör szép lassan átvándorol a háztartásokba. A csapolt sörök mellett egyre nagyobb tért hódít a palackozás, és hamarosan megszületik az üvegvisszaváltó is. 1885-ben a Coors már 45 centet fizet 12 üres sörösüvegért.
A kor sörei általában 5-7 százalékos testes, erős sörök. Az italtörténészek pre-prohibíciós söröknek hívják ezeket a italokat, mert a „nagy háború” után, 1919-ben gyökeresen megváltozott a sörgyárak helyzete és a sörfogyasztás is.
A bevezetett alkoholtilalom gátat vetett a fejlődésnek. A gengszterkorszak felvirágzása a sörgyáraknak a hanyatlást hozza. Malátaitalokat és az engedélyezett, nagyon alacsony alkoholfokú, gyenge világos söröket gyárthatják csak egészen 1933-ig, amikor a sörre szomjas tömegek végre újra rendes(ebb) sörhöz juthattak. A Heineken részben ennek köszönheti amerikai térnyerését. 1933-ban, az alkoholtilalom feloldása idején ügyesen időzítve szállítottak egy hajórakomány sört a szomjas tömegeknek, megelőzve a termelést újraindító amerikai sörgyárakat.
Az eltelt tizennégy év alatt felnőtt egy olyan generáció, akik közül sokan hozzászoktak ehhez a gyenge, kevésbé keserű sörhöz, ami jelentősen különbözött az európai testes, malátás, markánsabban komlózott söröktől.
A sörmárkákat a modern korban már nem feltétlen az íz, hanem főként a csomagolás és a reklám határozza meg. A nagy gyárak sörei lépten-nyomon láthatóak voltak a plakátokon, a neonreklámokon, később a tévén és ma a világhálón. Az életérzést kínáló alapsörök, a Budweiser, a Miller és a Coors márkák a piac jelentős részét máig uralják az USA-ban.
A Coors és a sörforradalom
A 19. században, az USA-ban középnyugaton volt a komlótermesztés központja. A beinduló sörgyártás nagy mennyiségű árpát, kukoricát és komlót igényelt. Wisconsinban, ahol a Millert is alapították, az első nagy komlóültetvények egyikét egy vállalkozó szellemű magyar, Haraszthy Ágoston létesítette. Neve ismerős lehet, ő az, akit az amerikaiak a „kaliforniai bortermelés atyjaként” ismernek, ő honosította meg a szőlőtermelést az USA-ban.
A huszadik századra a komlótermelés még nyugatabbra települt. Három állam, Idaho, Washington és Oregon mára a világ legjelentősebb komlótermelő vidéke. Oregonban, az állami egyetemen az 1930-as években indult meg a komlónemesítés, melynek során az addig túlnyomórészt termelt amerikai alapkomló, a Cluster helyett több ellenálló fajtát igyekeztek kinemesíteni. Ezek a nemesítések kezdetben nem lettek igazán népszerűek a sörfőzők körében, mivel az USA söripara a lágersörökben leginkább kedvelt komlót, a német Hallertauer Mittelfrüht a II. világháború után olcsón importálta. A 60-as évek közepén azonban a német termőterületeket egy gombabetegség sújtotta, így komlóhiány lépett föl. Adolph Coors, a Coors söróriás feje úgy döntött, hogy kipróbál egy új, kísérleti komlót, az USDA 56013-t, amit a Cluster szokásos ára (50-60 cent/font) helyett 1 dollár/fontos áron vett át. A nagyüzemi termesztés beindítása miatt a komló genomját közreadták a komlótermesztőknek, és széles körben termeszteni is kezdték az új fajtát, mely szokás szerint piaci nevet is kapott, a közeli Cascade hegységről nevezték el. A mára már ikonikus Cascade komlóval készült a californiai Anchor Brewery világelső modern IPA-ja, a Liberty Ale. A Coors így tulajdonképpen akaratlanul is hozzájárult az amerikai sörforradalom elindulásához.
Tiszta Amerika
Elérkezett a lényeg, a kóstolás. A már említett Miller és az új Coors lágerek mellé az alkoholtartalomban és stílusban hasonló Heineken Silvert, az új Dreher 4.0-t és egy igazi alsópolcos itthoni sört, a Borsodi által gyártott Königsbräut választottam. Mellé a felvidéki boltokban nemrég jelent meg a Budvar vycepnít (a cseheknél ez a 8-10 ⁰B fokos sörkategória), vagyis egy könnyedebb, gyengébb beltartalmú sört, ami beleillik ebbe a sorba.
Kiskerárak tekintetében a Königsbräu magasan vezet, 195 forintért vettem, akciósan. A többi sör 450-500 forintba kerül általában. A Budvar átszámolva 300 forintba került.
Kiszerelés szerint vizsgálva a Heineken és a Dreher a Z genereciót célozza. A karcsú, 0,33 literes doboz a logisztikai előnyök mellett az energiaitalokra és üdítőkre hajazó megjelenést mutatja. A másik négy a hagyományos 0,5 literes doboz. A Coors hőérzékeny csomagolásán a havas hegyek kékre váltanak, ha az ital a megfelelő hőmérsékletre van behűtve. Mielőtt túlságosan lenyűgözne az innováció, a „kis generáció” tagjaként még élénken emlékszem a 90-es évekbeli Schlossgold alkoholmentes sörön használt címkére, ahol, amint a sör elérte a fogyasztásra ajánlott hőfokot, a „MOST JÓ” felirat jelent meg,
Alkohol- és beltartalom szerint is van némi erősorrend. A Königsbräu igazi olcsó ipari sör. A 4 százalék alkoholfokot a hagyományos összetevők (víz, árpamaláta, komló) mellett a jolly joker kukoricadarával küszködik ki az élelmiszermérnökök. A Dreher 4.0 a minőséget hangsúlyozva több éve elhagyta a kukoricát mint pótanyagot, a Heinekenbe soha nem is tettek. A Silvert –1 ⁰C-on „jéghidegen” érlelik, „ez adja a frissítő, könnyed ízét”. Hogy ez a technológia élvezeti szempontból mit ad hozzá a sörhöz, hamarosan kiderül. A Budvarban sincs semmi trükk, csak a normál alapanyagok. Utóbbi három is 4 százalékos. A Miller egy izmosabb darab. A 4,7 százalék alkoholt a víz, árpamaláta és komlószármazékok mellett egy kis hozzáadagolt maltózszirup biztosítja. Az USA-ban általában kukoricaszirupból nyert dextrózt használnak. Az új Coors 4,3 százalékos, és nem itthon, hanem a prágai Staropramen gyárban főzik. Kukorica ebben sincs, akad viszont malátázatlan árpa és búza, valamint glükózszirup a komló mellé. Az eredeti Coors Original egy 5 százalékos sör. Az USA-ban a Coors Lite kerül hasonló címkével piacra, bár az 4,2 százalékos és kukoricasziruppal készül, úgyhogy az európai sokban más, mint az amerikai.
Általánosságban elmondható, hogy ezeknél a söröknél az ízek finoman szólva is visszafogottak. A „frissítő” jelző a komlós aromák teljes hiányának szinonimája. A felsorolásom erősorrend is. A leggyengébb darab felől haladok a képzeletbeli dobogó felé.
A Königsbräunál a színes alkoholos, édeskés szódavíz hangulatot tetézi a margarinos vajaroma (diacetik), a konzervzöldségek szaga (DMS) és egy kellemetlen zöldalmás fanyarság (acetaldehid). Ez a „sör” vállalhatatlan, még az ellenségeimnek sem adnám.
A Heineken Silverből a hideg érlelés sajnos kivonta az összes ízt, csak egy kis tapadós érzet maradt. Aki sörízre vágyik, igyon rendes Heinekent. Annak az íze kissé uniformizált, de van egy korrekt láger-karaktere.
A Coors, amit visszakóstoltam palackos verzióban is, a szigorú sörkategória, a Standard American Light Lager összes ízjegyét viszonylag jól hordozza, bár az alapanyagok nem teljesen autentikusak. Talán a búza miatt rendelkezik egy kis frissítő, almás fanyarsággal, ami ad neki egy jellegzetes aromát. Ha sörversenyen pontozzák, lehetséges, hogy jó pontokat kap kategóriáján belül. Fűnyírósörnek született, hozza az amerikai életérzést, mást nem nagyon. Mitteleuropéer fogyasztói szemmel nézve sok jót ettől se várjunk.
A Dreher 4.0 a mostanában használt nagyipari láger élesztőtörzsek jellegzetes, enyhén barackos, szőlős észterességét viseli magán, van benne némi komlóíz, ami a korty végén enyhe fanyarságba, orvosságos keserűbe fordul. Viseli a „nagy testvér”, a Dreher Gold jegyeit és örökletes hibáit is. Ez amolyan Dreher Light minden tekintetben.
A Miller Genuine Draft a nagyobb test és maltózszirup miatt némileg édeskésebb, enyhén komlós felhangokkal. Ez már a Standard American Lager, sörstílus, a Coorsnál teltebb. A nagyobb test miatt harmonikusabb hatást ad. Különlegesnek nem mondható, és a korty végére ez is kiüresedik. Ez hozza legjobban a klasszikus amerikai életérzést.
A Budvar más stílus, igazi cseh „kocsmasör”. Nem szabad telt malátásságot várnunk tőle, mint egy 12-es cseh lágertől, de van a könnyű, vizes test mögött egy tisztességesebb komlós karaktere, és nincsenek bántó mellékízei. Amit kínál, azt tökéletesen tudja, ne várjunk többet ettől se. Ez Európa könnyed válasza Amerikának.
Hazudnék, ha az eddigi tapasztalatok alapján fenntartás nélküli lelkesedéssel kóstoltam volna ezeket az amerikanizált söröket. A sörversenyeken a bíráskodással persze a „nemszeretem” kategóriákban is szerez az ember rutint, és annak megfelelően értékel. Ezek a sörök inkább életérzést, mint ízélményt adnak. Meleg nyári napokon némelyik jólesik szomjoltásnak vagy leöblíteni a csípős texmex ételeket, strandkajákat, de komoly gasztronómiai élményt egyik sem nyújt. Nem véletlen szárnyal a craft sör Amerikában.
