Nemzetközi IPA-nap

Rengeteg jeles napot ünnepel a világ, vannak köztük nemesebbek, és akadnak kevésbé komolyan vehetőek. A Kertészkedj meztelenül, vagy a Kutyakeksz világnapja minden bizonnyal ez utóbbiak közé tartoznak. Hogy egy sörös világnap mennyire komoly, ezt habitus dolga, megítélni, de miért ne lehetne az egyik kedvenc sörtípusunknak is saját ünnepe?

Történeti kitekintés

2008 óta ünneplik a sörös berkekben a Nemzetközi Sörnapot, amit minden év augusztus első péntekén celebrálnak. 2011-ben Ashley Routson, akit az amerikai craft sörösök „sörös perszóna” (the beer wench) néven is ismernek, egy barátja ötlete nyomán meghirdette, hogy tartsanak az USA-ban IPA-napot. A kezdeményezés mögé beállt a Brewers Association, az amerikai független sörgyártók szövetsége, és azóta pubok, sörözők meg is tartják a népszerű IPA-napot. A craft sörök térhódításával ez az ünnep is elterjedt, így most már világszerte megemlékeznek a Nemzetközi IPA-napról, ami augusztus első csütörtökjére esik. Így a sörbarátok augusztusban mindjárt két napot is kedvenc italuknak és kedvenc kocsmájuknak szentelhetnek, hiszen a – nem is annyira – titkolt cél az, hogy minél többen elmenjenek a közeli sörözőbe, pubba és közösségben, jó társaságban igyák meg a szeretett IPA-jukat.

IPA-történelem

Sokak ismerik a sztorit, hogy a 19. században az angolok a gyarmatokra úgy tudták biztonságosan szállítani a sört, hogy erősebbre főzték és jobban megkomlózták. A sörrajongók még azt is tudják, hogy ez egy George Hodson nevű sörfőző invenciója volt, de valószínűbb, hogy a korban több főzde is alkalmazta az eljárást, sőt a kikötőkben a rakodómunkások által kedvelt porter és stout is így vészelte át a hosszabb tengeri utat. 

Vannak olyan italtörténészek, akik ezeket az erősen komlózott portereket tekintik a Black IPA-k ősének. Az IPA a gyarmatosítás hőskora után némi álomra szenderül, hogy az 1960-as 70-es években feltámadjon.

Ehhez szükséges volt a komlónemesítés fejlődése, amely az USA-ban az Oregoni Állami Egyetem (OSU) és Stan Brooks nevéhez fűződik. Az általa nemesített USDA 56 013 munkanevű komló egy raktár mélyén feledésbe is merült volna, azonban a 60-as években a Németországból érkező komlóimportot megakadályozta egy komoly lisztharmat-fertőzés, így a Molson Coors söróriás átvette a kísérleti komlót, és utána rövid idővel a nemesített komló adatait nyilvánosságra hozták a komlótermelők számára. A komlót piaci nevén az oregoni Cascade-hegységről nevezték el, és Fritz Maytag, az Anchor Brewery tulajdonosa evvel készítette és 1975. június 26-tól árulja is a Liberty Ale-t, ami a világ első modern IPA-jának tekinthető. 

Szomorú adalék a történethez, hogy a napokban jelentették be, az Anchor Brewery bezárja kapuit. Kis esély azért felcsillant, hogy a dolgozók és egy vállalkozó tovább üzemelteti a főzdét, úgyhogy még reménykedhetünk folytatásban.

Az IPA azóta a legnépszerűbb sörstílus a világos lágersörök után. Többféle változata van. West Coast (komlósabb), East Coast (malátahangsúlyosabb), New England (ködös-hazy, komlóbomba), Black (sötét malátával), White (belga élesztővel), Red (sok színes malátával), Rye (rozsmalátával), Brut (csontszárazra leerjesztve), Raw (nem forralják a cefrét) English Style (angol komlókkal, klasszikusabb ízzel), és még számtalan kevert stílus, a savanyútól a nagyon keserűig. 

Magyar IPA-sztori

A sörforradalom fényes szelei a 2000-es években kezdtek erősebben fújdogálni Magyarországon. A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének volt elnöke, a miskolci Serforrás sörfőző-tulajdonosa, Vaskó György 2006-ban a prágai Pivovarský důmmal közösen alkotta meg a Serforrás IPA-t. Az első amerikai stílusú West Coast IPA az ikonikus Csakajósör leköszönt tulajdonosa, Kővári Gergő nevéhez fűződik. Ez a Grabanc, ami a 2011-es májusi első Főzdefeszten debütált, és elképesztő sorok álltak, hogy megkóstolhassák. 

Azóta több kraft főzde és gerilla sörfőző is remek IPA-kat készít, nem is beszélve a szomszéd országokból, illetve távolabbról érkező nagyszerű főzetekről. 

A legfontosabb magyar főzdék, tényleg a teljesség igénye nélkül, akiknek a sokféle IPA-jában nem csalódtunk eddig sem. Brew Your Mind (Szekszárd – a NE IPA-k élharcosa); Reketye (Nagytarcsa – izgalmas, kicsit vadabban, keserűbben); Mad Scientist (Kőbánya – őrülten nagyszerű sörökkel); Monyo (Kőbánya – a populáris és a professzionális ötvözete); Horizont (Kőbánya – komlószakértés); Hop Top (Kőbánya – különlegességek); Balkezes (gerilla – kicsi, de profi); Fehér Nyúl (Ferencváros – ahol mindig van új a kalapban); First Brewing (Újpest - IPA nagyhatalom); Ugar (Törökszentmiklós – „nem pusztán sör”), Zip’s (Miskolc – A Célváros); Szent András (Békésszentandrás – kicsik között a legnagyobb). És persze sok feltörekvő új(abb) főzde, az ŐriBird (Őrség), a Vaskakas (Györújbarát); Vandal (Martonvásár), Cecei (Cece) Kecskeméti Sörmanufaktúra (Kecskemét) és Viharsarok (Gyula). 

IPA-poharak

Egy nemes bornál, alapvető, hogy saját, stílusnak megfelelő poharat is árulnak hozzá. A nagy üveggyártók az IPA-ban is meglátták a lehetőséget, és igyekeznek olyan poharat készíteni, amiből az IPA-k lényege a dús habkorona látványban és a komlók illatban és ízben a legnagyobb élvezetet nyújtják. A Spiegelau craft pohár sorozatának egyik darabja az az IPA-pohár, amit a gyártó két ismert sörfőzőmesterrel kísérletezett ki. A Sierra Nevada Brewerytől Ken Grossmann és a Dogfish Head Brewerytől Sam Calagione igyekeztek a pohár szűkülő szájával a komlóaromákat megőrizni, a redős alsó fertály, meg minden kortynál kellemesen felhabosítja az italt, és remekül látszik a szín vagy a ködösség. Ugyanilyen ikonikus kóstolópohár a Rastal TEKU-pohara is, amiben a kisebb mennyiségek is szépen mutatnak és az illatok itt is remekül megmaradnak. 

Amerikában a pubokban, főleg az 5-6 százalék körüli söröknél a mixerek keverőpoharához hasonló, úgynevezett shaker pohárba kapjuk az aleket, IPA-kat. Ebben már kicsit elvesznek a finomabb aromák, de könnyedebb sörökhöz ideális, mert jól lehet belőle inni, és a látvány itt is megmarad.

Jellegzetes IPA-pohár még a Rastal Craft Master One, ami hasonlít a Spiegelau-pohárra, a recék nélkül. Könnyedebb APA-knál és IPA-knál, vagy akár Dry Stoutoknál a Craft Master Two is jó választás. Praktikusabbak, mert jobban tisztíthatóak és az illatokat ugyanúgy jól közvetítik a szűkülő felső rész miatt. Persze akinek nincs speciális pohara, egy talpas pilzeni kehelyben vagy egy vékony falú nem túl terebélyes kristály fehérboros pohárból is élvezheti az IPA-k illatát és színét.

Fotó: Vásárhelyi István - Beer Gastronomy

Nagyüzemek és ál-kézműves sörök.

Az IPA népszerűsége a nagy gyárak figyelmét is felkeltette. Elsőként a Heineken reagált, és 2017-ben a Soproni Óvatos Duhaj-család első tagja az IPA is piacra került. A Dreher először csak a Hidegkomlós lágerrel próbálkozott, de a 2017-es Dreherfeszten kicsiben debütáló Kalandor IPA után 2018-ban nagyban ők is megjelentek a Dreher IPA-val. A Borsodi a másik kettő után egy kis spéttel, a Hoppy után nem sokkal, 2020 nyarán szintén hozta a saját IPA-verzióját.

A Soproni IPA nagy erénye úttörő szerepe mellett, hogy a szélesebb sörös közönség, akik addig világos-barna-búzasör dimenzióban ismerték a söröket, általa találkoztak az IPA-fogalmával, és amolyan belépő szinten megérezhették a bizsergető komlós keserűséget. Egyik nagyüzemi IPA sem csúcssör, de nem is akar az lenni. Sokan „menekülő söröknek” nevezik őket, mert az átlag alaplágereknél tartalmasabbak. van komlós illatuk, a Soproninak kellemes ködös megjelenése, a Borsodinak – vélhetően egy kis plusz komlóolajtól – remek, bár gyorsan illanó a komlóaromája, a Dreher meg a malátaképletben domborít, persze ezen a szinten. Hogy kinek melyik a favoritja, ez már tényleg ízlés dolga. A Borsodi komlózása behízelgőbb, modernebb, ami azt is mutatja, hogy az évek alatt mennyire változik az ízlésvilág. A Soproni IPA Citra-komlója, ami sokáig slágerkomló volt, néhány új IPA tükrében unalmasabbnak is tűnhet.

Fotó: Vásárhelyi István - Beer Gastronomy

Kapható a boltokban tetszetős dizájnnal többféle sörmárka („majmos” sörök, Steam Brew – steam punk dizájn stb.), amelyek egy tőről fakadnak, a német Eichbaum Sörgyárból kerülnek ki, akik rengeteg hipermarketnek is főznek különböző címkéjű, de beltartalomban szinte azonos tucatsöröket. 

A fenti söröknél az olcsó ár a modern külső ellenére is árulkodó. Ezek bizony nagyüzemi sörök, és semmivel sem tudnak többet a magyar nagyüzemi IPA-knál, sőt, néha gyengébbek is, mivel kevésbé pörögnek a polcokon, és a komlóaromának az idő nem tesz jót…

Régi igazság, azért, mert piacon, vagy kézműves felirattal árul valaki egy terméket, attól az önmagában még nem jelent minőséget. A Kézműves-sörözat (magunk között csak „kalaposként” szoktuk emlegetni) IPA-ja pontosan ilyen megtévesztő. Aki ezt veszi laikusként, nem csoda, ha megkóstolása után menekül vissza a lágerekhez. Agyonoxidált, kellemetlen, szép komlóillatot nyomokban sem tartalmazó rézszínű folyadék, a stílus megcsúfolása. 

Számomra még kompromisszumokkal sem fogyasztható termék, sörnek látszó tárgy. Ne hagyjuk magunkat átverni! A Kraft egyesületet tömörítő tíz magyar főzde, ezért is tért át korábban a kraft elnevezésre a kézműves sörről, mert a kifejezés az silány termékeket készítők által miatt igencsak devalválódott.

Fotó: Vásárhelyi István - Beer Gastronomy

Hogy ne ilyen rossz szájízzel zárjuk a Nemzetközi IPA-napos megemlékezést, elő is kaptam gyorsan egy igazán jó példát a hűtőből. A Horizont a Budapest Beer Week hetében idelátogató Fifth Frame amerikai craft főzdével közösen főzött egy nagyon zamatos enyhén ködös IPA-t. A Fifth Wave on the Horizon a különleges söröket bemutató sorozatuk, a Selfish Games 32. darabja, amihez nemcsak a komlókat adagolták nagy odafigyeléssel, hanem a tengeren túli főzde vízprofilját is lemásolták, hogy semmi mellékíz, csupán nagyszerű krémes, komlós zamat és egy lágyabb, nyárias keserű ízvilág maradjon.

Fotó: Vásárhelyi István - Beer Gastronomy

Igyunk jó sört, és ne csak magunkban a teraszon, hanem találkozzunk barátokkal, mert a sör összehoz! Egészségünkre!

A borítókép forrása: Vásárhelyi István – Beer Gastronomy